1925. december 23-án született Budapesten, 1948-ban szerzett bölcsész doktorátust a budapesti Tudományegyetemen. 1945-51-ig a Liszt Ferenc Főiskolán Visky János növendéke volt. Ugyanitt 1951-61-ig adjunktusként, majd tudományos munkatársként dolgozott. Ezt követően az MTA Zenetudományi Intézetében a Zeneszociológiai Osztály vezetője lett. 1974-től docens, 1980-tól egyetemi tanár volt az ELTE Esztétikai Tanszékén. 1959-ben lett a zenetudományok kandidátusa, 1966-ban a zenetudományok doktora. Egész sor nagyhatású tudományos munkával gazdagította a zenetörténetet: Az európai népdal születése, Zene és ember, Zeneesztétikánk a kritika tükrében, A zene és közönsége. Könyveinek, tanulmányainak egy része idegen nyelven, így németül, angolul és oroszul is megjelent. Munkásságáért 1961-ben Erkel Ferenc díjjal tüntették ki.