A felvilágosodás kori szentimentalizmus kiemelkedő alakja Miskolcon született 1769. március 21-én. Szegénysége miatt papnak tanult Egerben, ám hosszabb időre Pestre vetődött, ahol megismerkedett a felvilágosodás eszméivel. Nem vágyott vissza Egerbe, mert ott akkoriban egy Szaicz Leó nevű vakbuzgó minorita szerzetes ostorozta a nyájtól elbitangoltakat. Szaicz egyszer átvizsgálta Dayka egyik beszédét is, és nem kevesebb, mint hatvan eretnek tételt talált benne. Ez már Daykának is sok volt, otthagyta a szemináriumot, és nemes bosszút állva gyorsan lefordította Abelard és Helosie híres szerelmi történetét. Sietségét egyre súlyosbodó tüdőbetegsége is indokolta. Testi szenvedései elől a szerelembe menekült, de sajnos csalódnia kellett. Örömmel hagyta, hogy háziurának kacér leánya elcsábítsa, feleségül is vette, felesége azonban megcsalta. A klasszikus nyelveken kívül németül, olaszul és angolul is tudott, fordított. Verseit erős érzelmi töltés jellemzi, antiklerikális szatírát is írt. Bár kortársai alig ismerték, jelentékeny hatással volt Kazinczy, Csokonai, Berzsenyi költészetére. Költeményeit több német és egy angol antológia is közölte. Ungváron érte a halál.