A paleopatológia titkai

2004. március 16. 13:00

Gino Fornaciari, a pisai egyetem paleontológusa öt kutatóból álló csapatával negyed évszázada vizsgálja a névtelen, vagy híressé vált emberek maradványait - mint mondja, "tudományos és kulturális céllal".

Toxikológiai, endoszkópiai, radiológiai vizsgálatokat végeznek el rajtuk, hogy megállapíthassák: hogyan éltek és miben haltak meg. Ennek alapján pedig rekonstruálni lehet egy kor társadalmának emberi, intellektuális körülményeit.

Az 58 éves doktor praxisában a legkülönbözőbb esetek fordultak elő. Volt már keze között olyan napóleoni katona, aki a marengói csatában esett el, és vizsgált prekolumbiánus perui múmiákat is. I. Cangrande della Scala, Verona ura egy hónappal ezelőtt exhumált teste elárulta neki, hogy a 14. századi potentátot 38 éves korában nem mérgezés, hanem a mértéktelen ivászatok okozta májgyulladás vitte sírba.

A szerzetesek kívánságára 1981-ben Padovai Szent Antal volt a "páciense". "Fiatal ember volt, 35 év körüli, az akkori átlagnál magasabb, atlanti-mediterrán típus, elég izmos, de azért látható volt, hogy ülőmunkát végzett" - mondta róla a Corriere della Sera című milánói lapnak.

1984-ben VII. Gergely pápa került sorra. "Magas, sovány, aszkétikus embert vártam. De alacsony volt, zömök, testes, erős izomzattal. A jobb karja is erős volt, mert ifjúkorában vívott." Fornaciari szívesen emlékszik vissza a 13. században élt Szent Zitára, akit 1988-ban vizsgált meg. "Gyönyörű, tökéletesen konzervált múmia volt. Talpain, mivel mezítláb járt, ugyanazokat a bőrkeményedéseket fedeztem fel, mint amelyek nemrég még a mi parasztasszonyaink lábain voltak megfigyelhetők. Konyhán dolgozott, zárt helyen, tüdeje tele volt szénnel."

1983 és 1987 között az egész csapat a nápolyi San Domenico Maggiore sekrestyéjében megtalált 40, koporsóba zárt aragóniain dolgozott. Az uralkodó, a hercegek és udvaroncok jól konzerválódott múmiáiból a korabeli betegségek egész adatbankját tudták összegyűjteni. I. Ferdinándról kiderült, hogy vastagbélrákban hunyt el, az egyik herceg tüdőbajos volt, egy nemes hölgy pedig szifiliszben szenvedett. "Pánikot keltettem az Egészségügyi Világszervezetnél (WHO), amikor kijelentettem, hogy az egyik múmiában himlővírust találtam. Attól tartottak, hogy még életképes. De a vírus DNS-e már szétszakadt állapotban volt."

A doktor megfejtett egy történelmi krimit is, VII. Henrik német herceggel kapcsolatban, aki 1242-ben halt meg. "Érthetetlen volt, hogy apja miért tartotta élete végéig bezárva. Igaz, hogy a fiú le akarta taszítani őt a trónról, de Rőtszakállú Frigyes nagylelkű ember volt, meg kellett volna bocsátania fiának. A vizsgálatok kiderítették, hogy Henrik leprás volt - alighanem a keresztes háborúk idején fertőződött meg -, s ezért tartották a külvilágtól elzárva" - mondta a kutató.