Vízözön - vagy amit akartok

2003. december 1. 09:51

`Hajnalra fekete felhõbõl mennydörgött Adad, a vihar istene, elõtte jártak hegyeket és völgyeket átlépve az istenek követei, Sullat és Hanis; Irragal, az alvilág istene leszakítja a pilléreket, Nimurta, a háború istene elsodorja a gátakat, az Annunaki nevû alvilági istenek fáklyát ragadnak és borzalmas fénnyel árasztják el a messzi vidéket. Adad felhatol az égig és mindent homályba takar és szétzúzza a földet, mint hitvány cserépedényt.

Magukat az isteneket is félelemmel töltötte el a rettenetes vihar, fölmenekültek az égbe Anuhoz és úgy kuporodtak le a fal mellett, mint megriadt kutyák. Istar, a széphangú istennõ üvöltött fájdalmában: - Hogy is járulhattam hozzá az istenek tanácsában ehhez a pusztításhoz! Hiszen én magam szültem az embereket, s most mint a halak nyüzsögnek a tengerben ! Hat napon és hat éjszakán át tartott a vihar, a hetedik napon aztán elcsitult az irtózatos erejû déli szél, elnyugodtak a tenger hullámai is és visszahúzódtak partjaik mögé. Utnapisti egy kis nyíláson kitekintett, és könnyek öntötték el az arcát, amikor látta körös-körül a pusztulást.` (László Zoltán; Vízözön)

A Vízözön és az ezzel kapcsolatos mondakör, kezdve a Gilgames-eposztól a Biblián át, a magyar mondák Lúdvérc okozta özönvízéig, majd minden európai nép mondáiban megtalálhatóak. Kutatók egész generációi próbálták megmagyarázni, geológiai és régészeti bizonyítékokat találni, alátámasztani, vagy cáfolni az özönvíz létét vagy nemlétét. Egy igen divatos elmélet szerint, amelyet két amerikai geológus állított fel, az Özönvíz egy megtörtént természeti katasztrófának állít emléket.

Wiliam Ryan és Walter Pitman szerint az utolsó jégkorszak végén, tehát mintegy tizennégyezer évvel ezelőtt, a mai Fekete-tenger helyén egy a tengerszintnél 130-200 méterrel alacsonyabban fekvő, jóval kisebb kiterjedésű édesvizű, vagy enyhén sós tó terült el. A Boszporusz gátját ugyanis egy földrengés megemelte, és a Fekete-tenger medencéjét még az olyan nagy európai folyók, mint a Duna és a Dnyepper sem tudta megtölteni. Elméletük szerint a mélyföldet sűrűn lakták neolitikus pásztorok és földművesek, akik az indoeurópai nyelvcsalád ősének megfelelő dialektust beszélték.

Komoly bizonyítékok vannak az elmélet mellett. Az üledék lerakódásokból világosan kiderül, hogy a jégkorszak alatt a Fekete-tenger valóban alacsonyabb lehetett mai szintjénél, és ebből az időszakból az üledéknyomokban tengeri csigák és kagylók maradványai nem találhatóak. A jégkorszak végével azonban a tengerszint emelkedni kezdett, és végül áttörte a Boszporuszi sziklagátat. A katasztrófa félelmetes méreteket öltött: a vízesés a kutatók számításai szerint kétszázszor nagyobb volt a Niagara-vízesésnél és százharminc méteres mélységbe bukott alá. Robaját húsz kilométernyire is hallani lehetett. Naponta negyven köbkilométer víz zúdult le itt, ami napi tizenöt centiméterrel emelte meg a Fekete-tenger szintjét.

Az elmélet szerint az itt élők elköltöztek - ki Európa, ki Anatólia felé, és vitték magukkal a vízözön mondáját, ami mint már Utnapistim vagy Noé történeteként került át a Közel-keleti civilizációk örökségébe.

Éppen ellenkezőleg - állítja Ali Aksu geolóus, az Új-Founland University kutatója a GEO magazinban megjelent cikkében. Aksu és csoportja az elmúlt években intenzív kutatómunkát végeztek a Fekete-tenger és a Boszporusz környékén. Fúrásaik és talajelemzéseik eredményeként Aksu kijelentette, hogy a pollenminták arra utalnak, hogy földművelő kultúrák csak ie. kétezer-kétezerötszáz körül telepedtek meg a Fekete-tenger körül, ezenkívül a Boszporusz geológiai és üledékvizsgálata arra utal, hogy nem a Fekete-tengerbe, hanem éppen ellenkező irányba, a Földközi-tenger felé áramlott a víz, méghozzá jóval lassabban, mint azt a Pittman és Ryan által felállított katasztrófa-elmélet feltételezi.

A kutatók erre abból az üledéklerakódásból következtettek, ami a Márvány-tenger fenekén található: eszerint a Fekete-tenger medencéjét jóval magasabbra (20m)töltötték fel a belétorkolló nagy folyók, mint a Földközi-tenger szintje, ezért, mintegy tízezer évvel ezelőtt édesvíz kezdett áramlani a Márvány-tengerbe. Mikor a világtengerek szintje szintén megemelkedett, a fenék közelében ellenáramlat keletkezett és a Fekete-tenger vize alig ezer év alatt szintén sós lett, így megélhettek benne azok a tengeri csigák és kagylók, melyeknek hiányára Pitman és Ryan elméletét alapozta.