I. (Madarász) Henrik

2008. augusztus 9. 10:00

(876—936)

I. (Madarász) Henrik, Germánia keleti frank királya és Szászország hercege 876 körül született a szász dinasztiából. 912-ben nyerte el a szász hercegséget, és ellenséges viszonyban állt I. Frank Konrád királlyal, de az mégis őt jelölte 918-ban örökösének.

I. Henrik 919-ben lett német király. Függetlenségének megőrzése érdekében megtagadta, hogy püspökök koronázzák meg. Henrik királyként hozzálátott az uralkodói hatalom megerősítéséhez, amely a német hercegek politikája miatt meggyengült. 921-re sikerült a királyi hatalmát elismertetnie a sváb és a bajor herceggel. Sikerrel harcolt a szlávok, a dánok ellen, 925-ben a nyugati frank birodalomtól elhódította Lotharingiát. Felesége, Matilda számos kolostort alapított, köztük a quedlingburgit, amely később az uralkodópár temetkezési helye lett. Matildát a katolikus egyház szentté avatta. I. Henrik az uralkodása alatt állandó harcot folytatott a kalandozó magyarokkal, akik hol egyik, hol másik német hercegnek nyújtottak támogatást a királyi hatalommal szemben. 924-ben kilenc évre fegyverszünetet kötött a magyarokkal és évi adót fizetett nekik.

A békét arra használta fel. hogy a határvidéken várrendszert építsen ki védekezésül és katonai reformot hajtott végre, amelynek lényege a nehézlovasság felállítása volt. Ezzel az új haderővel elfoglalta a rendektől Brandenburgot. Amikor a magyarokkal kötött fegyverszünet letelt, Henrik megtagadta az adófizetést. Az ellene vonuló magyar sereg felett 933. március 15-én a merseburgi csatában az újjászervezett német hadsereggel nagy győzelmet aratott. 934-ben kiterjesztette Németország határait a dánok rovására.

936-ban halt meg, és fia, Ottó követte a trónon. I. Henrik karizmatikus egyéniségét bizonyítja, hogy ezt követően a lovagok az ő érckoporsója előtt tették le lovagi esküjüket.