18 ezer éves kazuártojások írhatják újra a háziasított szárnyasok történetét
2021. szeptember 29. 10:25 MTI
Mintegy ezer megkövesedett tojáshéj vizsgálatával amerikai kutatók kiderítették, hogy már 18 ezer éve tenyésztett szárnyast a pleisztocén földtörténeti kor embere. A háziasítás kora ráadásul nem a békés baromfival, hanem a harapós természetű kazuárokkal kezdődhetett Új-Guinea szigetén.
Az Új-Guinea szigetén talált leletek alapján a hosszú, erős, tőrhöz hasonlító lábujja miatt a világ legveszélyesebb madarának tartott kazuár lehetett az első tenyésztett szárnyas madár, jóval a baromfi mintegy 9500 évvel ezelőtti háziasítása előtt – adta hírül a CNN hírtelevízió honlapja.
A futómadár tojásait az ősember még a kikelés előtt összegyűjthette, majd felnevelte a madarakat. „Ez több ezer évvel a baromfi háziasítása előtt történt. Nem egy kis szárnyasról van szó, hanem egy hatalmas, harapós természetű, röpképtelen madárról, amely képes kibelezni az embert” – mondta Kristina Douglas, a Pennsylvaniai Állami Egyetem antropológusa, az amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia (PNAS) folyóiratában megjelent tanulmány vezető szerzője.
A kazuároknak három fajuk van, amelyek Ausztrália északi részén, Queenslandben és Új-Guineán őshonosak. Douglas szerint a ősi elődök a legkisebb fajhoz tartozó törpekazuárok lehettek, amelyek mindössze 20 kilogramm súlyt nyomnak. A megkövesedett tojáshéjakat a kutatók szénizotópos vizsgálatnak vetették alá, így derítették ki, hogy azok 16-18 ezer évesek lehetnek.
Hogy megbizonyosodjanak feltételezéseikről, először élő madarak, pulykák, emuk és struccok tojásait vizsgálták, a kálciumot tartalmazó tojáshéj belseje ugyanis változik, ahogy az embrió nő. Háromdimenziós nagyfelbontású felvételeket készítve és a tojások belsejét vizsgálva a kutatók modellezték, milyen lehetett a tojás belseje a költés különböző időszakaiban.
Feltételezéseiket az ősi tojáshéjak vizsgálatát megelőzően a mai emuk és struccok tojásain tesztelték. Kimutatták, hogy a legtöbb maradvány már „érett” volt, azaz a fiókák már szinte teljesen kifejlődhetettek bennük.
„Azt találtuk, hogy a tojáshéjak nagy többségét az utolsó időszakban keltették, azaz akkor, amikor az embrióknak már teljesen kifejlett végtagjuk, csőrük, karmaik és tollazatuk volt” – magyarázta a paleontológus.
Ahhoz, hogy sikeresen keltessenek és felneveljenek kazuárokat, az embereknek tudniuk kellett, hogy hol voltak a vadon élő madarak fészkei, és ismerniük kellett, hogy mikorra várható a fiókák kikelése.
Ez nem könnyű feladat, mivel a madarak évente változtatták költőhelyeiket. Amikor a tojó lerakja tojásait, a kakas veszi át a fészket, ő költi ki 50 napon keresztül a tojásokat, és egy pillanatra sem hagyja őrizet nélkül leendő csemetéit.
„Az emberek valószínűleg a vadászat során ölhették meg a kakast és gyűjtötték be a tojásokat. Mivel a fészkek őre nem hagyta magára utódait, a költés alatt alig táplálkozott, így legyengülve könnyen ragadozók áldozatává válhatott”– tette hozzá a kutató.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
