15 éven át épült, 2002-re sikerült csak teljesen villamosítani a transzszibériai vasutat

2020. május 31. 14:22 MTI

A keleti és nyugati irányból haladó építők 1901. november 3-án találkoztak. Az építkezés emberfeletti erőfeszítést követelt, mert szélsőséges időjárási körülmények között, szinte lakatlan, földrésznyi területen kellett a síneket lefektetni, számos munkát csak kézi erővel lehetett végezni.

A munkálatok 9600 építőmunkással indultak el, de volt olyan időszak, amikor a szakmunkások és a mérnökök mellett 80 ezer elítélt, katona és paraszt dolgozott a vasútépítésen.

Az első szerelvény 1903. július 13-án indult el a Szentpétervár és a távol-keleti Vlagyivosztok közötti útra, és a 9508 kilométert 16 nap alatt tette meg. A Bajkál-tavat elkerülő szakasz csak 1905 októberére készült el, addig a szerelvényeket kompon szállították át a tavon.

A vasútvonalat teljesen csak 1916 októberére fejezték be, addig évente mintegy 670 kilométernyi vágányt fektettek le. A gyors ütemben folyó munkálatok költségei csillagászati összegre, 1,5 milliárd aranyrubelre rúgtak.

A világ leghosszabb vasútvonalának jelenlegi hossza 9289 kilométer (a tarifarendszer miatt a jegyért 9298 kilométer után kell fizetni), a kiinduló állomás Moszkva Jaroszlavli pályaudvara. (Az 1917. évi forradalomig a vasút Szentpétervárról indult, és egy rövid ideig - az 1904-1905-ös orosz japán háborúig - végállomása Port Arthur volt.)

A vasút két kontinensen fut keresztül, Európában 1777, Ázsiában 7512 kilométert tesz meg, a két földrész közti határvonalat Pervouralszk város közelében egy obeliszk jelzi. A 87 megálló között öt milliós nagyváros van - Moszkva, Perm, Jekatyerinburg, Omszk és Novoszibirszk -, jó néhányat azonban a térképen is nehéz megtalálni.

A legnagyobb állomás az 1940-ben épült novoszibirszki, amely sokáig a Szovjetunió legnagyobb pályaudvara volt. A vonat megáll a világ egyetlen, márványból épült vasútállomásán is, a Bajkál-tó melletti Szljugyanka városkában. A vágányok 207 kilométer hosszan futnak a Bajkál-tó mellett, amely 1637 méteres legnagyobb mélységével a világ legmélyebb tava, az utolsó 39 kilométert pedig az Amuri-öböl partján teszi meg a vonat.

A "Transzszib" útja 16 nagyobb folyót keresztez, köztük van a Volga, a Káma, az Ob, a Jenyiszej, az Oka és az Amur. Utóbbi ekkor már mintegy 2 kilométer széles, a szerelvény áthalad a Hornak fölött is, amelynek a legnagyobb a vízszint-igazodása (9 méter), a Hilok pedig arról ismert, hogy 1897-ben áradásával nagy pusztítást végzett a Bajkálon túli vonal nyugati részén.

1989-ben a vasút Ufa környéki szakaszán történt hatalmas gázrobbanás, a balesetben több mint hatszázan vesztették életüket.

A transzszibériai vasútvonal legnyugatibb állomása Moszkva, a legkeletibb Habarovszk, a legdélibb Vlagyivosztok, a legészakibb Kirov - de nem ez a leghidegebb pont, hanem a Bajkálon túli Mogocsa, ahol -62 Celsius-fokot is mértek. A vasútvonal legmagasabbra a Bajkálon túli Jablonova hegységben kapaszkodik (1040 méterre), Vlagyivosztok előtt 30 kilométerrel viszont egy rövid szakaszon a tengerszint alatt néhány méterrel fut.

Leghosszabb hídja, amely az Amur felett ível át, több mint 2,6 kilométer; összesen 15 alagúton halad át (a leghosszabb mintegy 7,2 kilométer), illetve nyolc időzónát keresztez, így az utasoknak minden nap órát kell állítaniuk.

A vasutat széles, 1524 mm-es nyomtávval építették az európai 1435 mm-essel szemben, és kezdetben csak egy vágánnyal, így a forgalom egyszerre csak egy irányban bonyolódhatott. A teljes villamosítás 2002 decemberében fejeződött be, ma már a legmodernebb szerelvényeken légkondicionálás, zuhanyzókocsi és televízió szolgálja az utasok kényelmét. A fülkék két-, illetve négyágyasak, a helyjegy csak egy ágyra jogosít a közös hálókocsiban.

Ma már nem feltétlenül kell a vonatra felszállni ahhoz, hogy valaki végigélvezze az utat, az interneten ugyanis virtuálisan követhető az utazás, az érdeklődők a vonatok belsejéről is tájékozódhatnak a világhálón.

A több mint 9 ezer kilométeres távolságot a leggyorsabban - 6 nap, 1 óra és 59 perc alatt - a Rosszija-expressz teszi meg. A transzszibériai vasút a teherszállítás szempontjából is igen jelentős - a Moszkva és Vlagyivosztok közötti vonalon évente több mint 120 millió tonna árut szállítanak.

A világ leghosszabb vasútvonala a filmeseket is megihlette, forgattak róla dokumentumfilmet, és több játékfilmnek is helyszíne. Az utolsó orosz cári ékszerész, Carl Peter Fabergé egyik ékszertojása egy felhúzható kis aranyvonatot rejtett, a tojást körbevevő szürke szalagra pedig a vasút térképét rajzolták.