14. századi szifiliszes csontvázat találtak Ausztriában

2015. november 20. 13:32

A szexuális úton, illetve az anyáról a gyermekére terjedő nemi betegség, a szifilisz (luesz) eredete még ma is ismeretlen. Két főbb hipotézis létezik: az egyik szerint a vérbajt Kolumbusz Kristóf amerikai utazásaiból hazatérő buja matrózai hozták magukkal az öreg kontinensre, míg a másik feltételezés támogatói úgy vélik, a szifilisz már korábban is létezett Európában, csak sokáig nem ismerték fel.

A veleszületett szifilisz az édesanyáról kerül át az újszülöttre a terhesség alatt vagy a szülés után. A fertőzés igen nagy százalékban még a méhen belül elpusztítja a magzatot, ám átlagosan 30-40 százalékuk élve jön a világra. A szifiliszes csecsemők nagy részén az első években még nem jelentkeznek a tünetek, később a belső szerveiken alakul ki elváltozás (például a lép vagy a máj megnagyobbodása, esetleg idegrendszeri károsodás), illetve külsőleg is nyomokat hagy a kór: orrnyereg deformációja, sípcsont meghajlása, ízületek duzzanata vagy gyulladása, stb.

A Sankt Pölteni Dóm téren megtalált csontváz fogazatának deformációja utalt arra, hogy édesanyja szifiliszes lehetett, ezt a kellemetlen örökséget pedig az utód is magán viselte. „A szájüregében úgynevezett Hutchinson-fogakat találtunk, amelyeknek harapó felületén félhold alakú behúzódás található, ugyanis a kór miatt a zománcréteg kevésbé fejlődött ki. Mindez a szifilisz biztos jele” – írták a Journal of Biological and Clinical Anthropology című internetes szaklapban megjelenő tanulmányban Fabian Kanz és Karl Großschmidt bécsi kutatók.

A Bécsi Orvostudományi Egyetem sejtbiológusai vékony metszeteket hasítottak le a csak kevés helyen elérhető fénymikroszkópos technika segítségével a maradvány csontjairól és fogairól, amelyeket szövettani vizsgálatra küldtek. A molekuláris tesztekre még várni kell. Sankt Pölten dómja környékéről mindezidáig 9 ezer középkori csontváz került elő, ami egyedülálló régészeti lelőhellyé tette az Alsó-Ausztria szövetségi tartomány fővárosát.

Kolumbusz „öröksége”

A több tünetmentes szakaszt követően idegrendszeri vagy szívproblémákat, illetve a csontokon és a bőrön tumorszerű gyulladásos göböket okozó kór 1494-ben járványként csapott le Nápoly francia ostrom alatt álló városára. Kolumbusz tengerészei közül ugyanis sokan csatlakoztak VIII. Károly francia seregéhez. Sokak szerint ez a fő bizonyíték az első hipotézisre, azonban a 18-19. századi tudósok kutatása szerint már Pompeji városában is jelen volt a fertőzés, sőt Hippokratész is leírta a kór lefolyását.

A 15. századi járvány gyakorlatilag végigsöpört Európán. A szifilisz akkori mutálódott változata jóval halálosabb volt, mint ma, és néhány hónap alatt végzett a gennyes sebekkel borított áldozattal. A reneszánsz idejének legfőbb gyilkosára utaló szifilisz szót Girolamo Fracastoro olasz orvos és költő 1530-ban egyik latin nyelvű költeményében alkotta meg. Mivel a korban sem tudták, hogy hol alakult ki a betegség, a népek mindig az ellenség nevét ragasztották a kór elé, például Németalföldön spanyolbetegség, míg a törökök keresztény kórként említették, ám előfordult a buja- vagy az Ámor-kór elnevezés is.

A friss betegek száma az 1940-es évekre jelentősen lecsökkent, miután a penicillin széles körben elérhetővé vált. Feltételezések szerint csak 1999-ben a szifilisz még mindig mintegy 12 millió embert fertőzött meg.