14. századi csatából származó, 200 darab nyílhegyre bukkantak egy lengyel erdőben
2020. augusztus 5. 11:33 Múlt-kor
Korábban ismeretlen ütközet helyszínét fedezték fel régészek a délkelet-lengyelországi Sanok közelében lévő erdős hegységben. A szakemberek több mint kétszáz nyílhegyet, valamint számszeríjakhoz tartozó eszközöket tártak fel, amelyek a 14. század közepéről, III. (Nagy) Kázmér uralkodása idejéből származnak.
A Kárpátaljai vajdaságban található Słonne-hegység egyik csúcsa, a Biała Góra (jelentése: Fehér hegy) helyszínére fél évszázad elteltével tértek vissza a lengyel régészek. Az akkori ásatás dokumentumai közül egy sem maradt fenn.
Az utóbbi hónapokban rendre érkeztek hírek, hogy a környéket fémdetektorokkal felszerelkezett, az illegalitás mezején járó kincsvadászok járják, akik ritkán adják le a „zsákmányt” az illetékes hatóságoknak.
Nem sokat tudni a térség múltjáról, annyi ismeretes mindössze, hogy a késő középkorban egy erődített település állt ott, amelyet I. Zsigmond lengyel király és litván nagyfejedelem (1506-1548) felesége, Bona Sforza milánói hercegné – aki férje halálát követően magához ragadta a hatalmat Lengyelországban – erősített meg. (Egyébként Zsigmond első felesége Szapolyai János húga, Borbála volt.)
A hegységbe érkező régészek számos ásott gödröt, valamint eldobált, értéktelennek vélt fémtárgyat találtak, ami ékes bizonyítéka, hogy kincsvadászok jártak arra.
Szerencsére hagytak leleteket a szakembereknek is: a nyílhegyek nagy száma váratlan felfedezésként érte őket, ugyanis a többségük a 14. század közepéről származik, azokból az évekből azonban nem maradt fenn semmilyen feljegyzés ott zajló, konkrét csatáról. A leletek alapján elmondható, hogy jelentős összecsapás lehetett.
1340-ben mérgezés következtében elhunyt (feltehetőleg a helyi nemesek tették el láb alól) II. Boleszláv György, a galíciai-volhíniai terület uralkodója (I. Trojden mazóviai fejedelem fia, aki ekkor még élt és Mazóviát uralta), az utódlása azonban finoman szólva sem volt megoldott.
A lengyelek és a litvánok is harcba szálltak a vidékért különböző jogcímeken, Kázmér hadait a Magyar Királyság csapatai is segítették. Végül a térség nyugati része, mintegy 52 ezer négyzetkilométer – megközelítőleg 200 ezer lakossal – a lengyeleké lett.
A krónikások szerint Kázmér kb. 20 ezer fős hadai számos erősséget elfoglaltak, miután 1340-ben betörtek a területre. A Biała Góra-i hegyoldal vára is köztük lehetett. A szakértők szerint az erőd igen kicsiny volt, csupán földtöltés és egy kiszáradt várárok védte.
Az ellenállás sem lehetett túl nagy, a feltételezett árkon kívül kevés nyílhegyet találtak, azon belül azonban meglepően sokat. Az ásatás eredményei szerint a délről jött támadás során a vár egy része leéghetett. A csata nyomait kutatva a szakértők még 9-10. századból származó arab pénzérméket, dirhamokat is találtak.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
