10 tény a katyni vérengzésről

2015. június 30. 11:46

1. Az NKVD alakulatai 1940 tavaszán Lavrentyij Berija belügyi népbiztos utasítására mintegy 22 ezer lengyel hadifogollyal és rabbal végeztek. A vérengzés fő helyszíne a Katyn melletti erdő volt, de Kijevben, Harkovban, Kalinyinban, Minszkben és Szmolenszkben is több ezer foglyot gyilkoltak meg.

2. A vérengzés célja a lengyel értelmiség lefejezése volt. A katyni áldozatok között egy parancsnok, két tábornok, 24 ezredes, 79 alezredes, 258 őrnagy, 654 százados, 7 tábori lelkész, 300 orvos, 20 egyetemi tanár, több száz ügyvéd, mérnök és tanár mellett több mint száz író és újságíró, valamint 200 pilóta is volt.

3. Az áldozatokat közvetlen közelről tarkón lőtték, de a szovjetek a hozzátartozókat sem kímélték. Az áldozatok családtagjait a Szovjetunió távoli vidékeire deportálták.

4. Az emigráns lengyel kormány feje, Wladislaw Sikorski már 1941 decemberében, egy Sztálinnal folytatott megbeszélés során személyesen is érdeklődött a hadifoglyok holléte felől. A diktátortól azt a cinikust választ kapta, hogy az eltűntek Mandzsúriába szöktek.

5. A szovjetek visszautasították a vádakat, és azt állították, hogy a foglyokat valójában a nácik végezték ki 1941 nyarán. Álláspontjuk mellett 1990-ig kitartottak. A dokumentumokat Hruscsov utasítására vizsgáló Alekszandr Selepin KGB-elnök 1959-ben még javaslatot is tett a meggyilkoltak személyi adatlapjának és dossziéjának a megsemmisítésére.

6. A németek 1943-ban hozták nyilvánosságra a vérengzés részleteit, amelyet propagandaeszközként, a szovjetek kegyetlenségének bizonyítékaként használtak fel. Joseph Goebbels kijelentette: „Katyn az én győzelmem.”

7. A londoni emigráns lengyel kormány hitelt adott a német értesüléseknek. Sztálin válaszul a németekkel való kollaborációval vádolta meg a lengyel vezetést, és minden kapcsolatot megszakított velük.

8. A mészárlásról Churchill brit kormányfő és Roosevelt amerikai elnök is tudomást szerzett, a szovjetekkel való jó viszony fenntartása érdekében azonban nem emelték fel szavukat.1944-ben Roosevelt elnök különleges követként megbízta George Earle korvettkapitányt, hogy készítsen beszámolót a katyni eseményekről. Bár a diplomata meggyőződött róla, hogy a szovjetek követték el a mészárlást, az elnök elvetette a jelentést. Earle ezután a háború végéig Amerikai Szamoán teljesített szolgálatot. 

9. Sztálin 1943-tól 1946-ig összesen 10 koncepciós pert rendezett annak bizonyítására, hogy a németek felelősek a gyilkosságokért. Több tucat német katonát - főként tiszteket, többek között 18 tábornokot - akasztottak fel a mészárlásban való részvételért. A leningrádi koncepciós per egyik vádlottja, Arno Dührer elismerte nem létező bűnösségét. Ennek köszönhette, hogy kivégzés helyett 15 évi kényszermunkára ítélték.

10. Bár a Szovjetunió 1990-ben végül elismerte, hogy a sztálini vezetést terheli a felelősség a mészárlásért, Szergej Frigyinszkij legfőbb katonai ügyész még 2010 nyarán is hangsúlyozta: nem lát okot arra, hogy az 1940-es tömegmészárlások során megölteket a politikai megtorlások áldozatainak minősítsék és rehabilitálják.