10 arcpirító adónem a brit történelemből – a gyufaadótól a tudásadóig
2019. február 26. 19:47 Múlt-kor
„A tudás megadóztatása” (1815)
A napóleoni háborúkat követően a brit radikálisok azzal vádolták az államot, hogy valóságos „adófaló”, amely azért vesz el pénzt a szegényektől, hogy a gazdagoknak adja. Hogy elejét vegye a tiltakozásoknak, a kormány megemelte a hírlapok adóját 4 pennyre, amivel gyakorlatilag elvette a szegényektől a sajtóból való tájékozódás lehetőségét. Ettől azt várták, megakasztja a radikális kritika terjedését, azonban a hatás éppen az ellenkezőnek bizonyult.
1830-ban Henry Hetherington radikális megkezdte „Pennys Lapok a Népnek” című folyóiratát kiadni, ezt követte 1831-ben a „Szegény Ember Őrzője”. Hetherington nyílt támadást indított az adó ellen, büszkén hirdetve, hogy saját hírlapja véget kíván vetni „a tudás megadóztatásának”. Az adó ráadásul nem tett jót azon lapok eladásainak sem, amelyek a kormány álláspontját képviselték, ezért az aggódó konzervatívok csökkenést kívántak elérni, egyetértésben a középosztálybeli reformerekkel és a szabad kereskedőkkel, akik abban hittek, hogy a lappiacon a kereskedelem szabadsága lényegesen többet tenne a társadalmi harmóniáért. Végül a külön erre alakult szervezet, a Társaság a Tudásra Kivetett Adók Eltörlésének Hirdetéséért vitt sikerre egy kampányt, amelynek eredményeképpen 1855-ben eltörölték az adót.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
