10 arcpirító adónem a brit történelemből – a gyufaadótól a tudásadóig
2019. február 26. 19:47 Múlt-kor
A gabonatörvények (1815)
A brit földbirtokosok bevételeit 1815-ben egy védővámmal kezdték biztosítani, amelyet az importált gabonára (és sok más egyéb élelmiszerre) vetettek ki. Ilyen adók korábban is léteztek, és a 18. század folyamán meglehetősen jó eredménnyel biztosította mind a lakosság számára a stabil ellátást, mind a termelők számára a stabil bevételeket a belföldi kereskedelemből. Amikor a gabona ára jelentősen csökkent, az állam magasabb vámot vetett ki az importgabonára, hogy fenntartsa a hazai piac árait, valamint exportjutalmat ajánlott fel a termelőknek, amikor pedig emelkedett az ár, csökkentette a vámot, hogy serkentse az importot.
Az 1815-ben bevezetett adó azonban öncélúnak és kizsákmányolónak hatott a lakosság szemében: láthatóan az volt a célja, hogy a háború alatti magas árakhoz szokott földbirtokosok azonos szinten tarthassák bevételeiket, miközben aránytalanul kevés adót fizettek. Ellenzői amellett érveltek, hogy békeidőben nem a hazai termelők védelmével kellene biztosítani az élelmiszerellátást, hanem a szabad kereskedelmet ösztönözve, a külföldi gabona beáramlását is lehetővé téve. 1838-ban a Richard Cobden és John Bright vezette Gabonatörvény-Ellenes Liga a kor legnagyobb tömegmozgalmát hozta létre a rendelkezés elleni kampányával.
Amikor Robert Peel miniszterelnök 1846-ban bejelentette a törvény visszavonását, ugyanazon érzelmek mentén érvelt, mint amikor 1842-ben újra bevezette a jövedelemadót: javítani az emberek körülményein, és „a törvénykezést az méltányosság és igazság eszméire alapozni”, ami garantálja a társadalmi harmóniát és a gazdasági stabilitást.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
