Uralkodók agyament névvel
2014. december 18. 13:00
Pókkirály
Csúnya, kövér, ravasz, gyanakvó, zsarnok és kegyetlen – így lehetne legegyszerűbben jellemezni XI. Lajos francia királyt, aki a „pókkirály” becenevet rendkívül intrikus természete miatt kapta kortársaitól, akik egy hálóját fonogató pókhoz hasonlították. A Valois-ház leendő hatodik királya 14 évesen már hadat vezetett apja oldalán a százéves háborúban, ám két évvel később fellázadt VII. Károly ellen, amit az évek során többször is megismételt, így az apa száműzte fiát.
A pletykák szerint Károly halálra éheztette magát attól való félelmében, hogy fia meg akarja őt mérgeztetni. Lajos – apja temetését mellőzve – 1461-ben egyenesen Reimsbe ment, s királlyá koronáztatta magát. Nagy műveltségű, ám kifejezetten elhanyagolt és előnytelen külsejű uralkodó volt, kopasz, alacsony termetéhez képest nagy fejjel és tekintélyes orral verte meg a sors, s mélyen ülő szemei komikus, ám egyben ijesztő látványt nyújtottak.
Élete folyamatos harccal telt el, hol a zsarnoksága és jogtalanságai ellen lázadozó öccse és a francia főurak ellen, hol az országnyi birtokokkal rendelkező Merész Károly burgundi herceg ellen viselt hadat, ám háborúzott a német-római császárral, az angol királlyal, a svájci kantonokkal és Aragónia királyával is.
Uralma végére hatalmas földterületekkel bővítette birtokait, s bevételeit háromszorosára növelve országát Európa leghatalmasabb és leggazdagabb államává tette. Jól jellemzi egyik mondása, amit egy lázadó főúrhoz intézett: „Franciaország én vagyok!”
Támogasd a 
szerkesztőségét!
