Múlt-kor.hu

Uralkodók agyament névvel

Uralkodók agyament névvel

2014. december 18. 13:00

Nem minden uralkodó volt olyan szerencsés, hogy kortársai, esetleg az utókor a "Nagy" vagy "Bölcs" melléknevekkel illette. A politikai ellenfelek vagy egyszerűen csak a köznép által rájuk ragasztott gúnynevek sokszor igencsak naturálisak voltak: trágyanevű, nyáladzó vagy az impotenciára utaló tehetetlen.

Trágyanevű

A 8. századi Bizánc történetét jelentősen meghatározó V. Konstantin császár gyakorlatilag minden égtáj felé nézve talált magának egy-egy ellenfelet: fiatalon a hatalomra törő, s önmagát császárnak kikiáltó sógora ellen kellett küzdenie, keleten az arabok, míg északon a bolgárok nehezítették meg életét, azonban mindhármójuk ellen sikerrel vette fel a harcot, s megerősítette a jelentős területeket vesztett, de a Földközi-tenger keleti medencéjére még mindig komoly befolyással bíró birodalom helyzetét.

V. (Trágyanevű) Konstantin bizánci császár

Elhanyagolta ugyanakkor a nyugati, itáliai tartományokat, amiért a pápával is megromlott a viszonya. Tovább nehezítette Szent Péter utódjával való kapcsolatát, hogy fanatikus képromboló volt. Miután az általa összehívott ún. fejetlen zsinat elítélte a Jézus Krisztust, Szűz Máriát, valamint a szenteket ábrázoló képeket, V. Konstantin sokakat kivégeztetett képimádat vádjával, a képeket rombolni nem hajlandó kolostorokat közfürdőkké alakíttatta át, a szerzeteseket pedig nősülésre kötelezte.

Haragosai és politikai ellenfelei ragasztották rá a Kopronümosz (Trágyanevű) jelzőt, amelynek azonban volt némi alapja, ugyanis gyerekként belecsinált egy keresztelőmedencébe. Az erőskezű uralkodó határozottsága ellenére sem tudta magáról levakarni a ráragadt jelzőt, amely 1300 évvel halála után melléknévként "keseríti" meg emlékét.

Nyálas

A León és Galícia felett 42 éven át uralkodó király, IX. Alfonz (1188-1230) hamar megkapta kortársaitól az "El Baboso" vagyis a "Nyálas" (Nyáladzó) melléknevet, ugyanis, ha felbosszantották, éktelen haragra gerjedt, s miközben kiosztotta híveit, szájában habzó nyál gyűlt össze, amely dühös szavait kísérve fröcsögve távozott onnan. A Burgundiai-házból származó leóni királynak hosszú uralkodása alatt ugyanakkor számos oka lehetett erre, hiszen az országát közrefogó Kasztília, valamint a mohamedán Almohádok Birodalma felváltva fosztogatták Leónt.

IX. (Nyálas) Alfonz leóni király

Miután először feleségül vette egyik unokatestvérét, majd a házasság érvénytelenítése után a másodikat is, 1217-ben beavatkozott az uralkodó nélkül maradt Kasztília belügyeibe, azonban az ottani nemesség nem támogatta, így seregeivel kivonult keleti szomszédja területéről. Mivel egyetlen utóda korán meghalt, Alfonz halálakor megüresedett a leóni trón, amelyet a kasztíliai III. Ferdinánd gond nélkül elfoglalhatott. 1230-at követően a két királyi cím többé már sohasem vált szét, Kasztília koronás fői egyben León uralkodói is voltak.

Tehetetlen

A történelem során nem kevés uralkodónak volt problémája azzal, hogy örököst nemzzen, szerencsétlen IV. Henrik kasztíliai és leóni királyra (1454-1474) viszont rá is ragadt az erre utaló jelző ("Tehetetlen"). Problémái 15 éves korában kezdődtek, amikor megtagadta, hogy feleségével, Navarrai Blankával háljon. Egy évtized sikertelen próbálkozás után a 19 éves korában trónra kerülő Henrik a válást szorgalmazta. Mivel a házasságot nem hálták el (a királynő környezete szerint), és Henrik állítólag képes volt szexuális életet élni (a helyi bordélyok szerint), a király 1455-ben újranősült, a szerencsés ara, Portugáliai Johanna pedig hat évvel később egy hercegnőt hozott a világra.

IV. Tehetetlen Henrik, kasztíliai király

A királyi sarj származása azonban sokak számára nem volt egyértelmű. Nagyon valószínű, hogy Henrik lefizette a prostituáltakat. Az udvari orvos szerint Henrik testi tulajdonságai ("erőtlen és gyenge alul, feje viszont hatalmas") lehetetlenné tették, hogy nemzőképes legyen. Ráadásul Henriket impotenciája miatt második felesége megcsalta, így a szintén Johanna nevű lánya esélyei a trónra a nullával váltak egyenlővé.

A IV. Henrik uralma alatt is válságok és fegyveres konfliktusok sorát megszenvedő királyságok az uralkodó halála után polgárháborúba süllyedtek. A nemesség Henriket arra kényszerítette, hogy jogos örököseként ne - a portugál hadsereg által is támogatott - Johannát, hanem apjának, II. Jánosnak második házasságából született leányát (tehát Henrik féltestvérét), Izabellát fogadja el. A két királynő küzdelméből végül az utóbbi, (Kasztíliai) Izabella került ki győztesen, aki 1479-ben hozzáment Aragóniai Ferdinándhoz, s a friggyel gyakorlatilag egyesítették Spanyolországot.

Pókkirály

Csúnya, kövér, ravasz, gyanakvó, zsarnok és kegyetlen – így lehetne legegyszerűbben jellemezni XI. Lajos francia királyt, aki a „pókkirály” becenevet rendkívül intrikus természete miatt kapta kortársaitól, akik egy hálóját fonogató pókhoz hasonlították. A Valois-ház leendő hatodik királya 14 évesen már hadat vezetett apja oldalán a százéves háborúban, ám két évvel később fellázadt VII. Károly ellen, amit az évek során többször is megismételt, így az apa száműzte fiát.

XI. Lajos, a francia pókkirály

A pletykák szerint Károly halálra éheztette magát attól való félelmében, hogy fia meg akarja őt mérgeztetni. Lajos – apja temetését mellőzve – 1461-ben egyenesen Reimsbe ment, s királlyá koronáztatta magát. Nagy műveltségű, ám kifejezetten elhanyagolt és előnytelen külsejű uralkodó volt, kopasz, alacsony termetéhez képest nagy fejjel és tekintélyes orral verte meg a sors, s mélyen ülő szemei komikus, ám egyben ijesztő látványt nyújtottak.

Élete folyamatos harccal telt el, hol a zsarnoksága és jogtalanságai ellen lázadozó öccse és a francia főurak ellen, hol az országnyi birtokokkal rendelkező Merész Károly burgundi herceg ellen viselt hadat, ám háborúzott a német-római császárral, az angol királlyal, a svájci kantonokkal és Aragónia királyával is.

Uralma végére hatalmas földterületekkel bővítette birtokait, s bevételeit háromszorosára növelve országát Európa leghatalmasabb és leggazdagabb államává tette. Jól jellemzi egyik mondása, amit egy lázadó főúrhoz intézett: „Franciaország én vagyok!”

Retek és káposzta

A 13. század közepétől a Nagy Mongol Birodalom nyugati részállama, az Aranyhorda félelmetes erőnek számított Kelet-Európában, ahol több hadjáratot vezetett az ottani államok ellen. Az 1185-ben poraiból feltámadó, a bizánci igát legyűrő Bolgár Cárság, amelyet a 13. század elején a Balkán vezető hatalmának tekintettek, megroppant a nomádok folyamatos zaklatásai miatt, s egy rövid ideig még a mongol vazallusi státuszt is kénytelen volt elfogadni.

(Káposzta) Ivajlo bolgár cár

Nem nézhette mindezt tétlenül a pásztor Ivajlo, akinek álmában adták tudtára az égiek, hogy meg kell mentenie hazáját. 1277-ben összeverbuvált egy parasztsereget, s gyakorlatilag egy parasztfelkelés keretében megtámadta a használhatatlannak titulált nemeseket. A mongolokat Dobrudzsából kiverő parasztvezér, aki letaszította a trónról Csendes Konstantin cárt, feleségét pedig asszonyává tette, bár népi hőssé vált, nem menekülhetett az alacsony származását gúnyoló jelzőktől: a bolgárok a "Retek", illetve a "Káposzta" melléknevekkel jutalmazták új cárjukat.

1278 és 1279 között ténylegesen is ő gyakorolta a cári jogokat, s még az ellene küldött bizánci sereget is móresre tanította. Sorsát azonban nem kerülhette el: a bolgár nemesek, az elüldözött uralkodó rokonai és hívei, valamint Nogaj kán tatár seregei végül letaszították a trónról, s meggyilkolták.

Három kutya fia

Az ír mitológia ulsteri mondaköre szerint egy bizonyos Lugaid mac (Trí) Con Roí i. sz. 200 körül foglalta el a trónt a kelet-írországi Tara-hegyen, amely az első évezred első felében fontos politikai központ lehetett. A "mac (trí) con" gúnynév, amely "három kutya fia"-t jelent, akkor keletkezett, amikor a csecsemő Lugaid állítólag mostohaapja vadászkopóinak emlőit szopta.

Három kutya fia

A felcseperedett Lugaid igen kötekedős emberré vált, aki lázadóként az uralkodók ellen harcolt. Miután egyik társát megölték, Skóciába menekült, ahonnan jelentős sereggel tért vissza, s a Mag Mucrama-i csatában magához ragadta a koronát, miután legyőzte Art királyt. Hét éven át uralkodott, azonban a hetedik év végén elűzték. Visszatért mostohaapjához, aki ölelés helyett megharapta. Lugaid elmenekült, azonban nevelőszülője egyik embere utolérte, s egy lándzsával leszúrta.

Ugró

A közép-németországi Türingia első jelentősebb befolyással rendelkező uralkodó családja a Ludowing família volt. A frank nemesi címmel bíró dinasztiaalapító, I. (Szakállas) Lajos Friedrichroda város közelében építette fel a később székhelyül szolgáló Schauenburg várát. Utódáról, Lajosról számtalan legenda kering. Amit biztosan tudunk, hogy a későbbi invesztitúraharcokban a pápa oldalán harcoló gróf 1056-ban 14 éves korában került a trónra, s egészen haláláig, azaz 1123-ig uralkodott.

Ugró Lajos

A Türingiai Hercegség központjának számító Wartburg várának építője kalandfilmbe illő módon tett szert az "Ugró" melléknévre. A történet szerint Lajos megpróbálta elfoglalni a Szász Grófság egyik palotáját, amely a Saale folyó mentén helyezkedett el. Az ostrom balul sült el, azonban a gróf bejutott a kastélyba, és leszúrta III. Frigyes szász grófot. Végül fogságba esett és a halle-i Giebichenstein Kastélyba vitték.

Már három éve sínylődött a börtönben, amikor megszervezték a szökését. A palota tornyából egy fejesugrással távozott egyenesen a Saale folyóba, ahol egyik szolgája egy csónakkal és kedvenc lovával, a hófehér Hattyúval várta. A gyilkosságért való engesztelésül később felépítette a St. Ulrici templomot Sangerhausenben, valamint megalapította a Reinhardsbrunni Apátságot.

Uralkodók agyament névvel

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2019. tavasz: A vörösterror 133 napja

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra