Múlt-kor.hu

Tragédiába torkollott II. Miklós koronázási ünnepsége

Tragédiába torkollott II. Miklós koronázási ünnepsége

Százhuszonegy éve, 1896. május 18-án fulladtak tragédiába az utolsó orosz cár, II. Miklós megkoronázása utáni nagyszabású ünnepségek Moszkvában. Mire a rendőrség megérkezett, a csatatérre emlékeztető mezőt holttestek borították. A tolongásban 1400 embert tapostak halálra.

Nyikolaj Alekszandrovics Romanov 1868. május 6-án született, apja III. Sándor cár, anyja Dagmar dán királyi hercegnő, azaz Marija Fjodorovna cárné volt. Külön nevelői grémium irányította taníttatását, természetesen a monarchia isteni eredete, a cári hatalom korlátlansága és sérthetetlensége szellemében; az persze fel sem merülhetett, hogy a cárevicsen számon kérjék a tananyagot. Miklós szorgalmas és pedáns tanuló volt, de gyorsan kiderült, hogy az uralkodói képességek teljesen hiányoznak belőle. A családi törvények szerinti nagykorúsága elérésekor, 1884-ben a cári testőrséghez került katonai képzésre, 1892-ben nevezték ki ezredessé. 1890-ben külföldi körutat tett, enneką során a Távol-Keleten egy elvakult japán karddal támadt rá, innen eredt ellenszenve a japánok iránt. A cárevics apja halála után, 1894-ben vette át az ügyek intézését, s még abban az évben szerelmi házasságot kötött Alix hessen-darmstadti hercegnővel, Viktória brit királynő unokájával, felesége az ortodoxiában az Alekszandra Fjodorovna nevet kapta.

Miklós megkoronázására 1896. május 14-én (a Gergely-naptár szerint május 26-án) került sor. A költségek egymillió rubelre rúgtak, csak a cárné ruhája hozzávetőleg húszezer rubelbe került (egy munkás akkoriban évente 300 rubelt keresett). A cári tulajdonban álló palotákat és épületeket felújították, az utcákat feldíszítették, a jeles alkalomra emlékérmet vertek, még kantátát is rendeltek a neves zeneszerzőtől, Alekszandr Glazunovtól. A cári pár május 6-án érkezett meg Szentpétervárról Moszkva környéki palotájába, és május 9-én több kilométer hosszú katonai díszmenet kíséretében vonult át a Kremlbe, ahol a május 14-i koronázásig lakott.

Az öt órán át tartó szertartásra a pravoszláv egyház legfőbb temploma, a Kremlben található Uszpenszkij-székesegyház előtt került sor. A cár díszegyenruhájában, az uralkodócsalád nőtagjai pompás ruhákba öltözve, csillogó gyémántokkal ékesítve érkeztek a katedrálishoz. Miklós a metropolita kezéből átvett koronát maga helyezte a fejére, ezután feldíszítették a koronázási jelképekkel, a jogarral és az országalmával, felkenték a szentelt olajjal, az örvendetes eseményt ágyúlövések adták a tömeg tudtára. Aznap este hétezer vendég számára adtak díszvacsorát, amelyre előkelőségeket és diplomatákat hívtak meg. A várost kivilágították, és a tömeget is megvendégelték.

A koronázás után négy nappal népünnepélyt hirdettek a város északnyugati határában található Hodinka-mezőre ökörsütéssel és ingyen sörrel. A résztvevők hagyományosan ajándékra is számíthattak az új cártól, de a hatóságok alaposan alábecsülték a várható tömeget. Az ajándékosztást reggel nyolc órára tűzték ki, de már hétkor azt híresztelték, hogy az esemény megkezdődött, és az emberek egymást taposva-lökdösve kezdtek előrenyomakodni. A rend fenntartására kivezényelt néhány századnyi kozákot félresöpörték, a katonai gyakorlótérnek is használt mezőn ásott gödrökbe és árkokba esetteket a fejetlenségben agyontaposták. Mire a rendőrség megérkezett, a csatatérre emlékeztető mezőt holttestek borították, ezernégyszázan vesztették életüket.

A lesújtott cár még aznap százezer rubelt adományozott az áldozatok családjának, és le akarta mondani a francia követségen tervezett esti bált is. Tanácsadói erről a francia-orosz szövetség fontosságára hivatkozva lebeszélték, aminek súlyos következményei lettek. A nép az uralkodót érzéketlennek tartotta, aki nem törődik a szegények halálával, a forradalmárok pedig azt terjesztették, hogy személyesen felelős a tragédiáért, s már ekkor ráragasztották a "Véres Miklós" gúnynevet.

Az utolsó Romanov uralkodása tragédiával kezdődött, és tragikusan is ért véget. A cár befolyásolható, gőgös és önkényeskedő volt, belpolitikáját az erősödő forradalmi mozgalom elleni harc jellemezte, tűzzel-vassal verte le az 1905-07. évi polgári forradalmat. Külpolitikájában hódításra, terjeszkedésre törekedett, de Japántól az 1904-05-ös háborúban megalázó vereséget szenvedett, s elvesztette a birodalom távol-keleti területeinek egy részét. Országa felkészületlenül sodródott bele az első világháborúba, a harctér borzalmai, az éhínség, a nyomor a cár ellen hangolta a népet.

Az 1917-ben kitört polgári demokratikus forradalom hatására március 2-án Miklós lemondott trónjáról öccse javára, aki csak egy napig uralkodott. "Romanov ezredest" március 8-án letartóztatták, és családjával Carszkoje Szelóba, majd Tobolszkba, 1918 áprilisában Jekatyerinburgba szállították őket. Az utolsó cárt itt mészárolta le családjával együtt július 16-án éjjel egy szovjet különítmény, ezzel véget ért a Romanovok több mint 300 éves uralkodása. A csontvázakat 1991-ben megtalálták, és a Romanovok családi sírboltjában, a szentpétervári Péter-Pál erődben temették el. Az utolsó orosz cárt 2000-ben az orosz ortodox egyház - nem kis vitát kiváltva - nem cárként, hanem egyszerű polgárként kanonizálta, jogilag 2008 októberében rehabilitálta az orosz legfelsőbb bíróság.

Magazin

Tragédiába torkollott II. Miklós koronázási ünnepsége

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2017. nyár: Páratlan párok

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr
Impresszum

Főszerkesztő: Bartal Csaba
Felelős szerkesztő: Kulcsár Ádám
Munkatársak: Ács Tibor Adrián, Czókos Gergő, Hajdu Tibor, Tóth Judit

Kapcsolat

info@mult-kor.hu

 

Váltás az asztali verzióra