Múlt-kor.hu

Tömegszex, szadizmus és drogok a huszita háborúban

Tömegszex, szadizmus és drogok a huszita háborúban

2018. augusztus 2. 18:52 Múlt-kor

Azt gondolták, közeleg a világvége, ezért bármit megtehetnek: nappal meztelenül jártak,  csoportosan szeretkeztek, éjjel pedig élvezettel gyilkoltak. A husziták szélsőséges csoportjait, a pikárdokat és az adamitákat senki sem tudta megfékezni, teljesen átadták magukat beteges, őrült vágyaiknak. Végül saját társaiknak kellett lemészárolniuk őket. Egy európai vallásháború véres és elfeledett mellékszála következik.

A kezdetek

Husz János, a cseh pap és vallásreformer 1401-ben (mindössze 32 évesen!) már a prágai egyetem dékánja volt, de neki gyónt a királyné is. Szabad szellemiségben prédikált, és korán megismerkedett John Wycliff angol teológus és reformátor tanaival is. Eretnek nézeteit idővel nyíltan felvállalva hirdette, amiért 1409-ben kiközösítette az egyház. 1415-ben császári menlevéllel érkezett Konstanzba, hogy tisztázza magát a vádak alól, de július 6-án mégis megölték: a város kívül felállított máglyán zsoltárokat énekelve halt meg.

Halála után a nevével fémjelzett mozgalom sokáig csak titokban élt tovább. Végül 1420-ban kirobbant a huszita felkelés. A lázadók eleinte több pártra oszlottak, végül két fő irány erősödött meg: a kelyhesek és a táboriták. Előbbiek - akiket a két szín alatti áldozás követelése miatt neveztek kelyheseknek - nem akartak szakítani a katolikus egyházzal, csupán kisebb módosításokat akartak kieszközölni a liturgiában. Utóbbiak radikálisabbak voltak: feltétel nélkül elvetették azokat a bevett tanokat, amelyek igazsága nem volt bizonyítható a Szentírásból. Nevüket egy hegyről kapták.

A husziták szerint az erkölcsről prédikáló katolikus papok álnokul félrevezették az embereket. Többek között azt sérelmezték, hogy a szentáldozás során a hívek csak az Úr testéből részesülhettek, s a borrá változtatott vérből egyedül a papok ihattak. Ők is lelki extázisra vágytak, követelték a két szín alatti áldozást.

Alternatív értelmezések szerint a kenyér és a bor afféle lelki drogok, amelyek összekötik a híveket a titokzatos végtelennel, a rég meghaltak lelkével, a másvilággal és információkhoz juttatják őket a túlvilágról. Csakhogy az ostya önmagában ehhez kevés, mindössze enyhe hipnózist okoz, s semmiféle felvilágosuláshoz nem vezet. A husziták radikálisabb csoportjai viszont éppen a titkokra voltak kíváncsiak, a természet vad erőinek feloldására. Elutasították a keresztet mint szimbólumot, amely bezárta előttük a másvilág kapuját, és saját jelképükkel, a kehellyel kezükben indultak zarándoklatra. Ma leginkább a hippimozgalom képviselőihez lehetne őket hasonlítani: tömték magukba a tudatmódosító szereket, hogy önkívületi állapotba kerüljenek.

Isteni parancsolat: paráználkodj!

Albigensek, katharok és adamiták – a középkori Európa tele volt eretnekekkel, akik elutasították az anyaszentegyházat. Bár a kontinens nyugati részén alakult a legtöbb ilyen szekta, mivel üldözték őket, keletre menekültek, s áthaladtak a Cseh Királyságon is. Ott bizonyos időre letelepedtek, és a helyiek közül új tagokat gyűjtöttek maguk közé.

Ez történt a huszita mozgalom egyik leghírhedtebb ágával is, a pikárdok, vagyis a „szabad lélek testvéreinek” csoportjával. A mozgalom Hollandiából indult (beghárdok), és eredetileg olyan embereket tömörített magába, akik Istent akarták szolgálni, de egy szerzetesrendbe sem szerettek volna belépni. Kétkezi munkát végeztek, betegeket ápoltak és egyéb hasznos tevékenységeket folytattak. Száz év múltán azonban a nemes eszmékből és cselekedetekből semmi sem maradt, csak a test és lékek abszolút szabadságában hittek. Ráadásul annak is egy egészen sajátos értelmezésében, ami lényegében annyit jelentett számukra, hogy mindenki mindenkivel közösülhetett.

A husziták radikális irányzatai már nem a kenyérrel és borral való szentáldozás hívei voltak, helyette más módon próbáltak kapcsolatba lépni a felsőbb hatalmakkal: a szexuális energiák segítségével. Egész nap meztelenül jártak, „szertartásaikat” sötét barlangokban, pincékben és vermekben tartották.

Mivel akkoriban azt gondolták, közeleg a világvége, gyakorlatilag minden lehetséges volt, és szabadjára engedhették perverz fantáziájukat. A papok 1420. február 14-ére jósolták a végítélet napját, amikor is majd egyetlen pillanat alatt összefonódik a múlt és jövő, a rég meghaltak és a még meg nem születettek tömegéből pedig kiemelkedik Krisztus fénytől ragyogó alakja. A Biblia egy hatalmas csataként ábrázolja az Apokalipszist, melyet az angyalok vívnak a démonok ellen – egyenrangú felekként. Talán a szexualitáson keresztül próbáltak közelebb kerülni az alvilág állati erőihez?

Véres leszámolás

A husziták végül minden adamitát és pikárdot elűztek tábori központjukból, ugyanis volt valami, amit még a meztelenségnél is nehezebben tudtak tolerálni: ez pedig a homoszexualitás volt. Az adamiták egy része ugyanis rendszeresen közösült azonos nemű társaikkal nyilvánosság előtt. Vavřinec krónikás szerint az adamiták nappal paráználkodtak, éjjel pedig gyilkoltak. Hiába adtak nekik a táboriták számtalan esélyt, megtagadták az akkori világ rendjét, és nem voltak hajlandók elfojtani túlzó vágyaikat. Elhangzott felettük a megsemmisítő ítélet. Zsizska János bekerítette táborukat, majd kiadta a parancsot a lemészárlásukra. Többségükkel a helyszínen végeztek, hetven férfit és nőt azonban egy plébánia melletti csűrbe terelték, amit aztán rájuk gyújtottak.

A leszámolás elől csak egy kis létszámú csoport tudott csak elmenekülni. Ők egy közeli folyó kis szigetén kerestek maguknak búvóhelyet, ahol „a tűz körül táncoltak, extázisba esve tomboltak és tömegesen szeretkeztek. Amikor pedig éjfélt ütött az óra, elkezdtek a környéken gyújtogatni, ölni, pusztítani mindent, amit csak értek” – írta Enea Silvio de'Piccolomini, a majdani II. Piusz pápa a Historia Bohemica című művében. Állítólag élvezettel vágták át áldozataik nyakát, és az ördög fiának hívták magukat. Tudatuknál voltak egyáltalán? Vagy valamilyen természeti drog hatása alatt álltak? Sosem derült ki.

Az életben maradt pikárdokat minél hamarabb el kellett pusztítani, ám ezt nem volt egyszerű megvalósítani. A megvadult fanatikusok ugyanis felbőszülten védekeztek és irtották egykori társaikat. Végül Zsizska katonái győzedelmeskedtek, és csupán egyetlenegy életet hagytak meg – azt is csak azért, hogy kihallgathassák. A szekta felszámolásával és a bűncselekmények megtorlásával a husziták nyilvánvalóan üzenni akartak a külvilágnak: nem mindegyikük perverz szadista.

Tömegszex, szadizmus és drogok a huszita háborúban

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2018. nyár: Szerelmes uralkodók

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra