Múlt-kor.hu

Tersánszky Józsi Jenő hamarabb tanult meg szivarozni és kártyázni, mint írni

Tersánszky Józsi Jenő hamarabb tanult meg szivarozni és kártyázni, mint írni

Tersánszky Józsi Jenő hamarabb tanult meg szivarozni és kártyázni, mint írni

48 éve, 1969. június 12-én halt meg Budapesten Tersánszky Józsi Jenő Kossuth-díjas író, Kakuk Marci „atyja”, a „virgonc szavak virgonc királya”. Írói csoportokhoz soha nem tartozott, filozófiájának lényege a letörhetetlen életakarat, az élet derűje, mely a tragikumokat is humorral oldja meg.

„Vegyes a vérségem, mint a koldustarisznya, vagy mint ahogy ez a régi Osztrák-Magyar Monarchia igazi fiához illik” – írta önéletírásában. 1888. szeptember 12-én született Nagybányán, apja lengyelnek vallotta magát, anyja angol felmenőkkel dicsekedhetett. A család jómódban élt, a kisfiút korán kultúrához szoktatták, bár ő szívesebben töltötte idejét a Zazar patak mellett a tolvajok, csavargók, dologkerülők között, saját állítása szerint a kártyajátékokat és a szivarozást is hamarabb elsajátította, mint a betűvetést. Sokoldalú tehetség volt: festett, zenélt, szertornázott, ám leginkább az élet sokszínűsége érdekelte.
   
A gimnáziumot szülővárosában végezte, majd szülei kívánságára 1907-ben beiratkozott az eperjesi jogakadémiára. Innen Pestre vitt az útja joghallgatónak, ám a tandíjat elmulatta, s kőműves segédnek állt. A kétkezi munka mellett írogatott, első novelláját 1910-ben a Nyugat közölte Firona címmel, a következő évben első novelláskötete is megjelent. Az első világháború idején az olasz fronton harcolt, 1918-ban fogságba esett, s csak 1919 augusztusában tért haza. A fronton írta meg a Viszontlátásra, drága című háborúellenes regényét, amely 1916-ban jelent meg, s Ady Endre is méltatta, a könyvből 1978-ban tévéfilm is készült.

   
A húszas évek elején Tersánszky sokat nélkülözött, elkeseredésében 1921 júniusában öngyilkossági szándékkal a Dunába ugrott. Az esetről megjelent cikkekre figyelt fel egy Molnár Sári nevezetű jómódú polgárlány, aki levelet írt az írónak. A levelezésből szerelem, majd házasság lett, amiért Sárit kitagadták, de csaknem negyven évet éltek együtt. 1921-ben jelent meg a Tersánszky fő művének tartott Kakuk Marci első kötete. A szimbolikus irodalmi figurává nőtt, a társadalom és törvényein kívül élő hős ízes-kellemes történetein két évtizeden át dolgozott. Kakuk Marci kalandjai 1942-ben jelentek meg két összefüggő kötetben, a műből 1973-ban játékfilm is készült.
   
1922-től Nyugat főmunkatársa volt, cikkeket, kritikákat írt a Pesti Naplóba. 1923-ban mutatták be Szidike című darabját, amelyet később Cigányok címmel dolgozott át, a művet 2010-ben a Katona József Színház tűzte műsorára. 1927-ben A céda és a szűz című kisregényéért másfél hónapig börtönben ült szemérem elleni vétség miatt. A harmincas évek elején kis regös társulatot szervezett, megalakította a Képeskönyv Kabarét, amelynek szövegeket írt, zenét szerzett, táncokat tanított, hátteret festett, s narrátorként, zenészként is fellépett. Hogy pénzt keressen, ponyvákat is írt álnéven. A második világháború alatt üldözötteket bújtatott, köztük saját feleségét is.
   
1945 után "leporolta" kabaréját, bárokban lépett fel, a Magyar Rádió Gyermekújság rovatának dolgozott. 1948-tól állami évjáradékot kapott, 1949-ben Kossuth-díjjal is kitüntették, de az 1950-es évek elejétől a dogmatikus irodalompolitika háttérbe szorította a szabad és független szellemű írót. Munkakedve töretlen maradt, báb- és mesejátékokat írt, többek között Misi mókus kalandjait is neki köszönhetjük. 1955-ben A vándor című elbeszéléskötetével tért vissza az irodalmi életbe, 1956-tól megindult életműsorozatának kiadása. Nemzedéktársairól szóló szatirikus emlékezéseit a Nagy árnyakról bizalmasan című kötetében gyűjtötte össze, 1968-ban Életem regényei címmel önéletrajzi írása jelent meg. Hosszas betegeskedés után 1969. június 12-én halt meg Budapesten.

Tersánszky Józsi Jenő a kétágú avar fuvolával

   
Tersánszky írói csoportokhoz soha nem tartozott, filozófiájának lényege a letörhetetlen életakarat, az élet derűje, mely a tragikumokat is humorral oldja meg. Prózája az élőbeszéd frissességével hat, műveinek hősei többségükben csavargók, züllött bohémek, lumpenproletárok. Az egészséges emberi ösztönöket, az erotikát álszemérem nélkül ábrázolta (A havasi selyemfiú, A margarétás dal). A megalázottak iránti rokonszenve számos művében hangot kap (Legenda a nyúlpaprikásról), allegorikus állattörténetei (Egy vezérbika emlékiratai) társadalombírálatok is.
   
Legendásan bohém életművész, a női nem és a jófajta csemői bor nagy barátja volt, feltalálta a kétágú avar furulyát és tökéletesítette a bicikliféket, maga faragta csónakjával még idősen is a Dunát "járta". Emlékművét 2009-ben avatták fel Budapest XII. kerületében, nevét utca is viseli a fővárosban.

Tersánszky Józsi Jenő hamarabb tanult meg szivarozni és kártyázni, mint írni

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2017. tél: Hitler elfeledett szövetségesei

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr
Impresszum

Főszerkesztő: Bartal Csaba
Főszerkesztő-helyettes: Ács Tibor Adrián
Felelős szerkesztő: Kulcsár Ádám
Munkatársak: Báló Edina, Czókos Gergő, Hajdu T. Tibor, Lados Tamás

Kapcsolat

info@mult-kor.hu

 

Váltás az asztali verzióra