Múlt-kor.hu

Többször is bebörtönözték, birodalmi átok is sújtotta a vaskezű rablólovagot

Többször is bebörtönözték, birodalmi átok is sújtotta a vaskezű rablólovagot

2018. december 8. 08:33 Múlt-kor

Götz von Berlichingen talán a történelem leghíresebb rablólovagja, a lovagiasság eszméjének antitézise, aki tettei ellenére nagy népszerűségre tett szert az utókorban személyiségének köszönhetően – valamint Johann Wolfgang von Goethének, aki a múlt homályából a rivaldafénybe emelte alakját „Götz von Berlichingen” című drámájával, amely egyúttal halhatatlanná tette azzal, hogy az ő nevéhez társította a „nyald ki a seggem” kifejezés feltalálását.

Született harcos

Götz 1480 körül született Kilian von Berlichingen és Margaretha von Thungen tizedik gyermekeként. Gyermekkorát a jagsthauseni várban, a niedernhalli kolostori iskolában, és nagybátyjánál, Konrad von Berlichingennél töltötte. 1497-ben, 17 évesen lépett I. Frigyes, Brandenburg-Ansbach őrgrófjának szolgálatába, a következő évben pedig már I. Miksa német-római császár seregében harcolt Burgundiában, Lotaringiában és Brabantban. 1500-ban testvérével, Philippel együtt találkozott Thalacker von Massenbach rablólovaggal, akiről úgy döntöttek, példát vesznek.

„Karrierje” első fázisa rövid volt – a Sváb Liga szolgálatában álló fegyveresek egy alkalommal majdnem elfogták, innentől tudta, nem űzheti tovább tevékenységét Svábföldön. 1501 telére egy rokon várában keresett menedéket. Ezután saját zsoldoskompániájával különféle német birtokosoknak ajánlotta fel szolgálatait. 1504-ben Albrecht bajor herceg szolgálatában részt vett Landshut ostromában is.

Itt történt meg az, aminek eredménye Götz az utókor által ismert legjellegzetesebb tulajdonsága lett. A beszámolók eltérőek: egyesek szerint egy ágyúgolyó eltalálta a kezét, amely annyira összeroncsolódott, hogy amputálni kellett, míg más források szerint az ágyúgolyó a kezében lévő kardot találta el oly módon, hogy az vágta le a kezet. Akárhogyan is történt, néhány heti lábadozást követően Götz egy falusi kovácsmesterrel csináltatott egy vasból készült, kézszerű protézist. Ez már csak azért is különleges, mert a korban a kezüket vesztett embereknek általában egy egyszerű kampót készítettek, amellyel meg tudtak emelni bizonyos tárgyakat.

Előfizetési akció

A legenda szerint Götz e műkézzel képes volt megfogni és használni kardját, azonban a kutatók ebben kételkednek – vélhetően onnan ered ez a gondolat, hogy a kéz alkalmas volt arra, hogy szemléken megtartsa vele kivont kardját, és az emberek ebből arra következtethettek, hogy ténylegesen használni is tudja vele. Arra azonban alkalmas lehetett például, hogy lovaglás közben a gyeplőt tartsa vele. Néhány évvel később készíttetett egy újabb protézist, amely már behajlítható ujjakkal rendelkezett. Ez már némileg alkalmas lehetett a fegyverforgatásra is. Mindkét vaskéz megtekinthető Jagsthausenben, ahol a helyi múzeum kiállításának részét képezik.

Zsoldos és rabló

Az elkövetkező hét év során 15 fegyveres konfliktusban vett részt – túszokat szabadított ki, és bűnözőket vadászott le megbízásból. Nürnberggel való elhúzódó viszálya során 1512-ben Forchheimnél egyszerre fosztott ki 95 nürnbergi kereskedőt, akik a lipcsei nagy vásárból voltak éppen visszatérőben. I. Miksa császár birodalmi átokkal sújtotta ezen tettéért – az átok alatt álló személyt bárki büntetlenül kifoszthatta vagy megölhette, és az átok arra is kiterjedt, aki segíteni merészelt az adott személynek. Götz és társai sikeresen kitartottak az ellenük indított támadásokkal szemben, és 1514-ben egy nagyobb összeg (14 000 gulden) befizetéséért cserébe az átok feloldásra került.

1516-ban egy hesseni portya során elrabolta IV. Fülöpöt, Waldeck grófját, akit 8400 guldenért engedett szabadon. E tettéért ismét birodalmi átok alá került 1518-ban, azonban 1526-ban a speyeri birodalmi gyűlés felmentette. 1519-ben Ulrik württembergi herceg szolgálatába szegődött annak a Sváb Ligával vívott háborújában. Ennek során rábízták Möckmühl védelmét, azonban az élelmiszerrel nem megfelelően ellátott várat hamar fel kellett adnia – ezután a megbeszélt feltételekkel szembemenve a Liga serege foglyul ejtette, és átadta Heilbronn városának, amelyet korábban már számos alkalommal kifosztott. Végül lovagtársai mentették meg, mielőtt baja eshetett volna. Szabadságáért cserébe meg kellett esküdnie, hogy nem áll bosszút a Ligán, és felhagy a fosztogatással, továbbá visszavonul birtokára, az 1517-ben vásárolt Hornberg várába, és ott marad.

1524-ben azonban kitört a nagy német parasztháború. Amikor az Odenwaldi Csoport nevű nagy létszámú parasztsereg megjelent Hornberg közelében, Götz kapva kapott a lehetőségen, és elvállalt egy kapitányságot a felkelők között (a későbbiekben úgy mesélte, mintha ő lett volna a teljes sereg vezetője). Annyi mindenesetre bizonyos, hogy hamar rájött, nem valódi hadseregbe lépett be – a parasztoknak nem volt katonai hierarchiájuk, egyszerű fegyveres martalócok csoportja voltak, akik mindenhol fosztogatni kezdtek, amerre jártak.

Máskor a parasztok szándékosan megalázták az elfogott nemeseket – egy alkalommal Löwenstein grófját durva ruhákba öltöztették, és egy pásztorbottal kiállították egy birkanyájra vigyázni. Götz négy hétig volt a parasztokkal, amely idő alatt a Sváb Ligával szembeni több kisebb harcban részt vett, ezután azonban visszatért birtokára. Sokáig itt sem bírta, és 1528-ban már ismét hadakozott, ekkor Augsburg váránál ejtették foglyul, és zárták két évre tömlöcbe. Innen azután engedték el, hogy ismét megesküdött, hogy nem hagyja el a vára körüli vidéket.

Nyughatatlan családapa

Ekkor – 1530-ban – már 50 éves volt, és két feleségtől összesen tíz gyermek – három lány és hét fiú – édesapja. Habár ez alkalommal valóban sokáig nem emelte vaskezét senkire, 1542-ben csatlakozott V. Károly császár csapataihoz, akik Buda és Pest – végül sikertelen – visszafoglalására indultak. Ezt követően 1544-ben a francia király elleni hadműveletekben vett részt.

Götz von Berlichingen igazán sosem vonult vissza – folytatta időről időre a hadakozást egészen 1562-ben, 82 éves korában bekövetkezett haláláig. Egy dolog biztos: nem volt a kor lovagi eszményének megtestesítője. Zsoldos volt, és sokszor törvényen kívüli, kivételes bátorságához azonban nem férhet kétség. Alakja a halála utáni évszázadokban fokozatosan kikopott az emlékezetből, amíg Goethe 1773-as drámája újra rá nem irányította a figyelmet.

Goethénél szerepel Götz ikonikussá vált mondata is: „Er kann mich im Arsche lecken!” („Kinyalhatja a seggem!”), utalva a császárra, akinek csapatai megadásra szólítják fel Jagsthausennél. Goethe ezt az idézetet Götz saját önéletrajzi művéből, az úgynevezett rossachi kéziratból kölcsönözte. Itt egy teljesen más helyzetben írja azt magáról a lovag, hogy így szólt: „er solte mich hindern lecken”, azaz „kinyalhatja a hátsómat”. A kifejezést azóta „sváb köszönésként” és „Götz-idézetként” is ismeri a köztudat, és ez inspirálta Mozart „Leck mich im Arsch” című darabjának címét is.

Götz von Berlichingen neve, illetve jelképe, a vaskéz Goethe után rendre előkerül kulturális és katonai kontextusokban: Götz Jean-Paul Sartre „Az ördög és a jóisten” című darabjának egyik szereplője, aki kegyetlen hadúrból kíméletes emberré válik. A második világháborúban a Waffen-SS 17. páncélgránátos hadosztálya viselte a nevét, vaskeze pedig a Kriegsmarine két tengeralattjárójára is fel volt festve. Egy szintén a Kriegsmarine által hadrendbe állított fegyveres kereskedőhajót, amelyet Japánba indítottak el, kapitánya eredetileg Michael névre akart keresztelni, ezt azonban nem engedélyezte a haditengerészet vezetése. Amikor a kapitány a Götz von Berlichingen nevet terjesztette fel, elfogadták – holott vélhetően éppen a fent említett leghíresebb mondatára való, üzenetértékű utalás volt. Jagsthausen község címere napjainkban is tartalmazza Götz híres vaskezét.

Többször is bebörtönözték, birodalmi átok is sújtotta a vaskezű rablólovagot

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2019. tavasz: A vörösterror 133 napja

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra