Múlt-kor.hu

Öt legendás paripa, aki a végsőkig kitartott gazdája mellett

Öt legendás paripa, aki a végsőkig kitartott gazdája mellett

2018. augusztus 7. 13:46 Múlt-kor

Egy lovag számára egy megbízható csataló épp oly létfontosságú volt, mint a bátorság vagy épp a kiváló fegyverzet. Nem meglepő hát, hogy a harcosok hátasaik iránti rajongása rendre visszatérő elem volt szinte valamennyi kultúra irodalmi hagyományában.

Bukephalosz

Nagy Sándor csataménje, Bukephalosz valószínűleg a világtörténelem egyik – ha nem a – leghíresebb lova. A legendás állat a feljegyzések szerint ugyanazon a napon született mint Alexandrosz és természetét tekintve is tükörképe volt a nagy hódítónak. A hagyomány szerint bár gyönyörűbb és gyorsabb volt még Pegazusnál is, vadsága miatt sokáig lehetetlen volt megszelidíteni. Bárki is próbálkozott, azt nem csak levetette magáról, de még fel is falta. Bukephaloszt végül az ifjú Alexandrosz mégis képes volt megszelidíteni azáltal, hogy felismerte, hogy a ló a saját árnyékától vadul meg, ezért betörése során mindvégig a nap felé fordította az állatot.

Nagy Sándor hadjáratai során gyakorta indult csatába Bukephalosz hátán. A hű állat így ott volt Dáriusz és Porusz király legyőzése során is. Végzete Kr. e. 326-ban érte utol, amikor az indiai Hüdaszpész-menti csatában halálos sebesüléseket szerzett. Alexandrosz tiszteletére alapította Bukephalia városát.

Grani

Az északi mitológia híres sárkányölő hőse, Sigurd ugyancsak egy legendás paripával büszkélkedhetett. A Völsunga saga elbeszélése szerint, mielőtt Sigurd útnak indul, hogy megvívjon a sárkánnyal, egy lovat kér nevelőapjától, Alf királytól, aki engedélyezi neki, hogy bármelyik lovat kiválaszthassa magának tetszése szerint.

Sigurd el is indul az erdőben megfelelő hátas után nézni, amikor találkozik egy öregemberrel, aki valójában Odin isten álruhában. Odin és Sigurd együtt találnak is egy egész ménest, amelyet üldözőbe vesznek. A lovak a folyóhoz érve, egy kivételével mind elúsznak. Az ott maradt egyetlen, gyönyörű, fiatal, szürke ló lesz az, amelyet Sigurd kiválaszt magának.

A Grani névre keresztelt állatról kiderül, hogy az Odin nyolclábú lova, Sleipnir leszármazottja, így méltó társa lesz a magát szintén Odintól származtató mitikus hősnek. Grani hátán Sigurd ezután sikeresen legyőzi Fafnirt, a sárkányt. A történet hátralevő részében Sigurd a burgund udvarba látogat, ahol árulás és merénylet áldozatává válik. Gazdája halálával együtt ekkor Grani is eltűnik a történetből.

Llamrei és Hengeron

Az Artúr király személye körül kialakult mondakör sem szűkölködik különleges hátasokban. Ismerjük például magának Artúrnak is a csődörét, Hengeront, akinek hátán a legendás briton uralkodó utolsó csatájába vonult a Camlan folyó mellett.

Ugyancsak Artúr ménesét gazdagította egy 12. századi walesi monda szerint a Llamrei nevű kanca, aki egyebek mellett arról volt nevezetes, hogy egy alkalommal Artúr négy szolgája egyszerre ülte meg, miközben egy boszorkány elől menekültek.

Baucent

Guillaume d’Orange egy 12. században keletkezett francia epikus költemény főhőse. A történet szerint Guillaume szenvedélyesen rajong a lovakért és amikor csatába indul, mindig figyel rá, nehogy megsebesítse ellensége hátasát – sokkal inkább arra törekszik, hogy megszerezze azt saját magának. Egy alkalommal például 15 lovat zsákmányol egy rablócsapattól.

Kedvenc lova azonban mindközül egy Baucent nevű paripa, aki bármilyen fáradt, sosem lassít csata közben. Úgy issza Guillaume szavait, „akár egy bölcs” és vidám nyihogással felelget neki. Baucent végzete egy szaracénokkal vívott csatában érkezik el. A sebesült lovat gazdája végül a csata közepette saját kardjával fejezi le, hogy ezzel akadályozza meg, hogy hű társa a „hitetlenek kezére kerüljön.”

Öt legendás paripa, aki a végsőkig kitartott gazdája mellett

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2018. ősz: Legendás apák és fiúk

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra