Múlt-kor.hu

Száz év után derült ki, hogy mégsem nők az ölelkező pompejiek

Száz év után derült ki, hogy mégsem nők az ölelkező pompejiek

Száz év után derült ki, hogy mégsem nők az ölelkező pompejiek

Egy, a pompeji vulkánkatasztrófa áldozatait CT-vizsgálat alá vető projekt munkálatai közben kiderült, hogy a két ölelkező emberalak, akiket eddig nőknek hittek, valójában férfiak voltak. A pár maradványait 1914-ben találták meg a pompeji munkálatok igazgatója, Vittorio Spinazzola vezetésével az alagsori boltíves folyosójáról (cryptoporticus) ismert domus udvarán. 

A kis oszlopcsarnokban 1913-14 folyamán összesen nyolc emberi maradványt találtak, mind a nyolcat a finom hamurétegben. A nyolcból háromról gipszöntvényt is formáztak, ami rendkívül ritka a pompeji maradványok esetében: az ókori városban talált több mint 1100 megkövült holttest közül csak 86 volt olyan állapotban, hogy gipszet fecskendezzenek az emberek alakját megőrző üregekbe. Az ölelkező párról a kutatók több mint száz évvel ezelőtt testtartásuk, valamint arányos, formás lábuk miatt úgy gondolták, hogy nők voltak. Spinazzola feltehetően úgy vélte, a kényelmet és a biztonságot keresni a halál torkában inkább egy nőnek jut eszébe, a férfiaktól távolabb áll az ilyesfajta viselkedés. A később az ujjakon talált „kis gyűrűk” csak megerősítették ezt a feltételezést.

A CT-vel kimutatott csonttani és morfológiai jellemzők alapján azonban úgy tűnik, mindketten férfiak voltak. A fejét társa mellkasára hajtó férfi 18 éves volt halálakor, másikuk a vizsgálatok alapján legalább húszéves lehetett a Vezúv kitörése idején. A csont- és fogmaradványokból nyert mitokondriális DNS minden kétséget kizáróan megerősítette, hogy a pár fiatalabb tagja valóban férfi. A DNS-elemzés segítségével emellett az is bebizonyosodott, hogy nem fivérek voltak, és apa-fiú kapcsolatban sem álltak egymással. Emiatt többen úgy vélik, szeretők lehettek, a The History Blog szerzője szerint ennek feltételezése azonban a két nő-teóriához vezető prekoncepcióhoz hasonlóan elhamarkodott, bizonyítékokkal alá nem támasztott, félrevezető előítéletesség lenne.

A vizsgálatok a Vezúv kitörése által elpusztított város leginkább veszélyeztetett részeinek restaurációja végett indított Grande Progetto Pompei (Nagy Pompeji Projekt) részeként valósultak meg. A 86 gipszlenyomat (amelyek közül az elsőt az 1860-as években készítette Giuseppe Fiorelli) ugyanúgy restaurálásra szorul, mint az épületek, amelyek különösen nehéz feladatok jelentenek a szakemberek számára, tekintve, hogy emberi maradványokat is tartalmaznak.

A kutatók annak érdekében, hogy viszonylag pontos képet kapjanak arról, mit rejt a gipszburok – csontokat, fémdarabokat, különféle állapotban lévő további gipszet stb. –, kölcsönvettek egy, a legmodernebb technológiát alkalmazó CT-szkennert, amely képes áthatolni a sűrű anyagon. Ennek segítségével a tudósoknak anélkül sikerült mitokondriális DNS-t kinyerni a csontmaradványokból, hogy komoly károsodás érte volna azokat. Ezen technológia segítségével a szakértők a jövőben rengeteg új információval gazdagodhatnak a pompeji áldozatokkal kapcsolatban.  

Magazin

Száz év után derült ki, hogy mégsem nők az ölelkező pompejiek

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2017. tél: Hitler elfeledett szövetségesei

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr
Impresszum

Főszerkesztő: Bartal Csaba
Főszerkesztő-helyettes: Ács Tibor Adrián
Felelős szerkesztő: Kulcsár Ádám
Munkatársak: Báló Edina, Czókos Gergő, Hajdu T. Tibor, Lados Tamás

Kapcsolat

info@mult-kor.hu

 

Váltás az asztali verzióra