Múlt-kor.hu

Sosem kapták el az egyik legbizarrabb tévés incidens elkövetőjét

Sosem kapták el az egyik legbizarrabb tévés incidens elkövetőjét

2019. február 8. 09:46 Múlt-kor

Kevés nyugtalanítóbb dolog történhet a televíziót néző közönséggel, mint amikor az éppen adásban lévő műsort megszakítja valamiféle rejtélyes jelenet – egy jelenet, amelyet nem értenek, de amelyet nyilvánvalóan ember csinál, szánt szándékkal, talán valamilyen üzenetértékkel, és vélhetően rosszindulatból. A megtekinteni kívánt műsor megszakadása még a kisebb gondok közé tartozik ilyenkor, és az esetleges pszichológiai hatásoknál is nagyobb jelentőséggel bír a kérdés, hogy vajon biztonságban éljük-e mindennapjainkat, amikor valaki a tömegtájékoztatás eszközeit önhatalmúlag el tudja téríteni, és arra használni, amire csak akarja. Még nagyobb a gond, ha a hatóságok sem tudják kézre keríteni a tettest – az ilyen ritka esetek egyike történt Chicagóban 1987. november 22-én, az úgynevezett „Max Headroom-incidens” keretében.

Ki volt és mit tett Max Headroom?

Max Headroom egy eredetileg angol televíziós karakter, egy „bemondó a jövőből”, az őt alakító színészt rendszerint többórás sminkelő és maszkírozó eljárás során készítették elő. Jellegzetes külseje és stílusa 1985-ben hódította meg a brit képernyőket, a tengerentúlon azonban éppen 1987-ben került először adásba, november 22-én azonban nem várt helyen tűnt fel.

A Chicagóban és környékén elérhető 9-es csatorna vasárnap esti 9:00-s híradója részeként Dan Roan sportriporter éppen a Chicago Bears amerikaifutball-csapat a Detoit Lions felett aratott győzelmének legemlékezetesebb pillanatait ecsetelte, amikor 9:14-kor elsötétült a képernyő, és 15 másodperc múlva megjelent egy gumimaszkot és napszemüveget viselő, Max Headroomot imitáló alak, aki mögött még a háttér is a televíziós karakter esetében ismertre emlékeztetett. Az alak egy zümmögő hang kíséretében mozgott ide-oda a képernyőn a forgó háttér előtt, mígnem a 9-es csatorna technikusai átirányították egy másik adóvevőre a stúdióadást, és visszatért Dan Roan.

„Ha Önök azon tűnődnek, mi történt az imént” – mondta kissé nevetve, „bevallom, én is.” A rövid megszakítás után a megszokott rendben folyt tovább a csatorna adása. A stúdiómérnökök úgy vélték, bizonyára belső szabotázs történt, és elkezdték átkutatni az épületet a maszkos betolakodó után. E vállalkozás azonban kudarcra volt ítélve, ugyanis – mint később kiderült – a jelenet egy máshol felvett, előre elkészített képsor volt, és nem az utolsó, amelyet aznap láthattak a nézők.

Második felvonás

Két órával később a rejtélyes Max Headroom-imitátor a 11-es csatornán, azaz a közszolgálati PBS-szel társult WTTW-n tűnt fel. Itt este 11:15-kor éppen a Dr. Who cím angol tudományos-fantasztikus sorozat egyik epizódja ment, amelynek „The Horror of Fang Rock” („A Méregfog-szikla rémsége”) volt a címe. Ennek egy jelenete alatt történt meg az előbbihez hasonló elsötétülés, majd a VHS-korszakból ismert, képernyőszéli vonalkák jelentek meg, végül pedig a gumimaszkos alak. Hasonló mozgást végzett, mint előző „szereplése” alatt, most azonban hangot is adott ki.

 

 

„Ez már mindennek a teteje” – mondja a különös szerzet, „ő egy kicseszett kocka!”

Ezután harsány nevetésre fakad. Az alak a felvételen megemlíti Chuck Swirskyt, a WGN tévé- és rádióadó egyik véleményvezérét, és kijelenti, kettejük közül ő a jobb, majd „kicseszett liberálisnak” nevezi. Ezután feltart egy doboz Pepsi üdítőitalt, miközben a Coca-Cola korabeli szlogenjét („Catch the wave” – „Kapd el a hullámot!”) mondja fel – Max Headroom alakját ekkoriban éppen a Coca-Cola használta hirdetésre.

A felvétel tartalma ezután durvábbá válik. Az alak egy gumidarabbal meghosszabbított középső ujját mutatja fel a kamerának, majd a The Temptations zenekar „(I Know) I'm Losing You” című számát énekelgeti, majd a „Clutch Cargo” cím rajzfilm főcímdalát dúdolja, és kijelenti, „elloptam a CBS-t”. Ezután különféle televíziós műsorokból emel át mondásokat, értelmetlen dolgokat kiabál, majd nyögni kezd. Végül azt állítja, „óriási remekművel” készült a „világ legnagyobb újságkockái számára” (a WGN a „World's Greatest News”, azaz „a világ legjobb hírei” rövidítése, a Chicago Tribune hírlapra utalva).

Az alak feltart egy fehér kesztyűt, és közli: „a testvérem viseli a másikat.” Ezután felveszi, miközben panaszkodik: „De mocskos! Olyan mintha összevérezted volna!” Egy vágást követően egy férfi felsőtestét és részben fedetlen hátsó fertályát látjuk, a maszk a kamera előtt van, szájában a korábban az ujjon látott gumidarabbal. „Jönnek értem!” – kiáltja az ismert hang, amire egy női hang azt válaszolja, „Hajolj le, ringyó!”, majd a férfi hátsóját többször megütik egy légycsapóval, és a jelenet véget ér.

Hogyan csinálták?

Mindez körülbelül egy percig és 22 másodpercig tartott – mire a csatornánál cselekedtek az illetékesek, már vége volt. Mint kiderült, a Chicago egyik jelképe, a Sears Tower nevű felhőkaroló tetején lévő adóvevőtoronynál éppen nem volt szolgálatban mérnök, amikor történt az incidens, így nem volt, aki azonnal leállítsa vagy átirányítsa az adást. A szolgálatban lévő mérnök hiánya azt is jelenti, hogy a csatorna részéről nem készült felvétel az incidensről, így az csak a Dr. Who-epizódot kazettára vevő tévénézők által lett megörökítve.

Az esetről beszámolt a WGN rádió és a WTTN televízió is, újra és újra leadva az időközben a birtokukba került felvételt, és „TV videókalóznak” bélyegezve az elkövetőt. A legtöbb chicagói jól szórakozott ezen, mások nem értették a helyzetet, megint másokat az zavarta leginkább, hogy kedvenc műsorukat érte a megszakítás.

Míg azonban a nézők többsége derült a különös történésen, az amerikai tömegmédiát szabályozó ügynökség, az FCC korántsem. A szervezet minden erőforrását arra fordította, hogy megtalálja a chicagói „hackelés” elkövetőjét, és még jutalmat is felajánlott a nyomravezetőnek.

„Tájékoztatni szeretnék mindenkit, aki ilyesmiben részt vesz, hogy a maximális büntetés 100 000 dollár, egy év börtön, vagy mindkettő is lehet” – mondta Phil Bradford, az FCC szóvivője másnap egy riporternek.

„Mindent egybevetve, vannak, akik szerint ez komikus” – mondta a WTTW szóvivője, Anders Yocom. „Pedig nagyon komoly ügy, mert a sugárzott műsorba való illegális beavatkozás a szövetségi törvényekkel megy szembe.”

Az FCC végül rájött, hogyan hajthatta végre a mutatványt az elkövető: egy saját tányérantennát helyezhetett a Sears Tower és a stúdiófelvételt odaközvetítő műhold közé, így leblokkolhatta az eredeti adást. Ehhez nem lett volna szüksége különösebben bonyolult vagy fejlett felszerelésre, csupán megfelelő elhelyezésre és időzítésre. Később egy körülbelüli helyszínt is meghatároztak, ahol forgathatták a felvételt: a háttérről az FCC ügynökei úgy gondolták, egy raktár lehúzható fém ajtaja, és bemutattak egy ipari negyedet a városban, ahol sok ilyen ajtajú raktár található. Ez azonban nem vezetett közelebb az elkövető kilétéhez.

A keresés folytatódik

A tettesnek sosem sikerült a nyomára akadni, azonban számos híresztelés kapott szárnyra az esetet követő időszakban. A legtöbbet a hatóságok hamar elvetették, nagy részüket meg sem vizsgálták. A napjainkig kitartó, legnépszerűbb elmélet szerint egy Eric Fournier nevű művész lehetett a tettes, mivel egyik saját alkotása – egy Shaye Saint John nevű modell, aki balesetben megsérült testét próbababák darabjaiból pótolja – meglepő hasonlóságokat mutat a felvételeken látható Max Headroom-maszk kialakításával, valamint maga a videofelvétel is hasonlít Fournier több alkotására hangulatában és képi világában – főként ami a maszkok és a szándékosan nem valószerű művégtagok használatát illeti.

Fournier közeli ismerősei azonban tagadják a vádakat: szerintük a férfi egyáltalán nem értett a televíziós műsorsugárzás technológiájához, és nem is volt Chicagóban az eset megtörténtekor. Annyit elismernek, hogy Fourniernek biztosan jól esett, hogy ennyien kapcsolatba hozták őt egy ilyen esettel. Ő maga sajnos 2010-ben elhunyt, és sosem erősítette meg vagy cáfolta az értesüléseket.

Híres elődök és utánzók

Nem a Max Headroom-incidens volt az első ilyen az amerikai televíziózás történetében, és korántsem az utolsó. A leghíresebb előd jóval egyértelműbb indokkal követte el tettét: ő volt Captain Midnight, azaz „Éjfél kapitány”, akit olyannyira feldühített az HBO áremelése, hogy 1986. április 27-én este a „Sólyom és a nepper” című filmet félbeszakítva üzent a csatornának:

Az üzenet mintegy öt percen át volt látható a képernyőkön, mielőtt az HBO technikusai urai lettek a helyzetnek. Ami a nézők számára csupán egy kisebb kellemetlenség volt, az Egyesült Államok kormánya számára komoly fenyegetést jelentett: ha amatőrök bele tudnak férkőzni a tévés műholdak adásaiba, akkor akár a katonai, illetve kémműholdakat is akadályozhatják feladataikban, de még államtitkokat is kiszivárogtathatnak.

Az FCC azonnal munkához látott, azonban a nyomozás nem várt fordulatot vett – az országszerte látott eset után 200-nál is több ember „jelentkezett” elkövetőként, hogy övé lehessen a „dicsőség”. Mind azt állították, ők Captain Midnight. A valódi „kapitány” szerencsétlenségére az HBO adásának megzavarásához különösen erős antennarendszerre volt szükség, és a betűtípus, amellyel kiírta üzenetét, csak egy viszonylag ritka grafikai modellel volt megalkotható, így két szempontból is feltűnő volt a hatóságok számára. Mint kiderült, az elkövető, John R. McDougall korábban a Central Florida Teleport nevű műholdcsatlakozó állomásnál volt mérnök.

Mivel a „hackelés” viszonylag új keletű bűncselekmény volt, McDougall még a súlyához képest minimális büntetéssel úszta meg: 5000 dollárra büntették, próbára bocsátották, és egy évre felfüggesztették amatőr rádiós jogosítványát. Tette azonban többeket rádöbbentett a műholdas rendszerek sebezhetőségére, és az ennek kihasználásával okozható kárra, így mire másfél évvel később megtörtént a Max Headroom-incidens, a műholdak bárminemű eltérítése már sokkal súlyosabb bűncselekménynek minősült, és sokkal nagyobb kockázatot vállalt az elkövető.

Manapság jóval nehezebb a televíziós adásokba beleférkőzni, azonban egyes esetekben sikerül az elkövetőknek. 2007-ben például New Jersey államban a Playhouse Disney nevű gyermekcsatornán a „Manny mester” című animációs filmsorozatot szakította félbe valaki pornográf tartalommal, 2009-ben pedig a Comcast szolgáltatóóriás egy dühös alkalmazottjának sikerült az országos sportesemény, a 43. Super Bowl amerikaifutball-meccs adásából 37 másodpercet szintén felnőttfilmmel felváltania az arizonai Tucson tévénézői számára.

A következmények továbbra is súlyosak, és az esetek többségében (ahogy a fenti kettőben is) a tettest végül kézre kerítik. A Max Headroom-eset jelenti a kivételt, és minden tévés hacker számára az aranystandardot – több, mint 30 év után is felderítetlenül örök nyomot hagyott az amerikai televíziózáson.

Sosem kapták el az egyik legbizarrabb tévés incidens elkövetőjét

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2018. tél: 7 végzetes pillanat

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra