Múlt-kor.hu

Simon, a tengerészmacska, akinek hősiességét a legmagasabb brit kitüntetéssel jutalmazták

Simon, a tengerészmacska, akinek hősiességét a legmagasabb brit kitüntetéssel jutalmazták

Simon egy hongkongi kóbor macskából lett egy brit hadihajó legénységének tagja. A kínai polgárháború éveiben részt vett a Jangce-incidensben, amikor három hónapon keresztül kitartóan védelmezte hajója élelmiszerkészleteit a patkányok újabb és újabb rohamaitól. A szomorú sorsú tengerészmacskát végül az egész Brit Birodalom gyászolta.

Egy veszélyes küldetés a Jangcén

A kommunista és nacionalista erők között zajló kínai polgárháború a második világháború lezárultát követően (amikor is a két fél ideiglenesen egyesítette erőit a japán megszállókkal szemben) 1946-ban ismét kiújult. Ezen időszak alatt a konfliktusban szigorúan semleges pozíciót elfoglaló brit kormány legfontosabb célkitűzése volt, hogy a kínai területeken álló brit diplomáciai épületek és dolgozóik biztonságban átvészeljék a háborús éveket. Ennek érdekében az akkor Nanking városában álló nagykövetség épületét folyamatosan a brit haditengerészet egyik hajója őrizte. 1949 áprilisában a HMS Amethyst és legénysége útnak indult Pekingből, hogy a Jangce folyón végighajózva felváltsa a nagykövetség védelmét addig ellátó HMS Consort hadihajót.

Az HMS Amethyst még a II. világháború éveiben

Az Amethyst legénységének legfiatalabb tagja ekkor Simon, a macska volt, akit alig egy esztendővel korábban az egyik matróz csempészett fel titokban a fedélzetre, miután megesett a szíve a Hongkong kikötőjében lesoványodva, gazdátlanul kóborló, akkor alig egy éves jószágon. Simon aztán rövid idő alatt az egész hajó kedvence lett. A macska rendszeresen egerek és patkányok tetemeivel ajándékozta meg a matrózokat, akiket emellett trükkökkel is szórakoztatott. A legénység kedvence az volt, amikor mancsaival jégkockákat halászott ki egy vizes kannából.

Simon legközelebbi barátja a hajó frissen kinevezett kapitánya, Bernard Skinner volt, akinek előszeretettel fészkelte bele magát a kalapjába alvás közben. Skinner első éles bevetése volt a Nankingba vezető út, ami aztán sajnos tragikus fordulatot vett, amikor a Jangcén fehér zászló alatt hajózó Amethystre a kínai kommunisták váratlanul tüzet nyitottak. A hajóra leadott ágyútűz komoly veszteségeket okozott: 25 tengerész vesztette életét és többen súlyosan megsebesültek.

A támadás pillanatában Skinner kapitány és Simon a kapitányi kabinban tartózkodtak, és a kínai lövedékek mindkettőjüket eltalálták és a kapitány rövidesen bele is halt sérüléseibe. Simon a törmelék alatt rekedt, ahonnan egy George Griffiths nevű tiszt mentette ki a nyomorúságos állapotban lévő macskát, akinek bajsza és szemöldöke teljesen leégett, szervezete dehidratálódott, rengeteg vért vesztett és sokkos állapotban volt. Griffiths azonnal a hajóorvoshoz viharzott vele, akitől olyan gondos ellátást kapott, mint bármely másik sebesült matróz.

Bár először nem sok esélyt adtak volna rá, Simon csodával határos módon felépült sérüléseiből és hamarosan újra „szolgálatba állt”. A macska dorombolásával és dörgölőzésével nyugtatta a sebesülten fekvő és idegileg kimerült tengerészeket és korábban soha nem látott lelkesedéssel fogott újra neki a rágcsálóírtásnak. Utóbbira pedig égető szükség is volt, ugyanis a támadást követően az Amethyst több mint három hónapra csapdába esett a Jangcén, miután az első tisztből lett új kapitány, John Simon Kerans nem merte folytatni az utat Nanking felé, miközben kínai fegyverek meredtek a hajóra a folyópartokról.

A folyó fogságában

A 101 napig tartó vesztegelés során a hajó készletei vészesen kimerültek, amit csak tovább súlyosbított, hogy valóságos patkányinvázió sújtotta a fedélzetet. Simon egymaga szállt szembe a kártékony állatokkal és eredményesen védte meg az élelmiszerraktárat. Legnagyobb hőstette az volt, amikor nem sokkal a támadást követően, még maga is erősen legyengült állapotban elkapta a matrózok által csak Mao Ce-tung néven emlegetett óriáspatkányt, amely már régóta terrorizálta a legénységet.

Simon emellett napokig kereste legjobb barátját, az elhunyt Skinner kapitányt, amivel a visszaemlékezések szerint csak akkor hagyott fel, amikor végignézte, amint az áldozatok holttesteit hullámsírba bocsátották. Az új kapitány, Kerans nem kifejezetten kedvelte az állatokat és sokáig azt sem engedte meg, hogy Simon visszatérjen a kapitányi kabinba. Végül azonban az ő szívét is elnyerte, miután a macska napokig mellette maradt, amikor egy vírusfertőzés ágyba kényszerítette őt.

1949. július 30-án aztán Kerans döntő lépésre szánta el magát. Az éjszaka leple alatt a tenger felé fordította a hajót és az Amethyst nekilódult, hogy megszökjön túl hosszúra nyúlt „fogságából”. Bár a menekülés során a hajó újabb sérüléseket szenvedett az ismét tüzet nyitó kínaiaktól, végül kijutott a nyílt tengerre, ahol találkozott a felmentésére küldött HMS Consort hadihajóval.

A Jangce-incidens néven elhíresült eset után hazatérő legénységet hősként ünnepelték az Egyesült Királyságban és maga VI. György is gratulációját küldte a tengerészeknek. Természetesen Simon szolgálatairól sem feledkeztek meg. Első és mindmáig egyedüli macskaként „a kínai patkányok elhárításában szerzett múlhatatlan érdemeiért” megkapta a Dickin-medált, ami a Viktória-kereszttel egyenrangú, állatok számára adható legmagasabb brit katonai kitüntetés. Emellett hivatalosan is matrózzá nyilvánították.

A Dickin-medál

A kitüntetés átadására a tervek szerint december 11-én került volna sor, ahol jelen lett volna a kitüntetést alapító Maria Dickin, valamint London polgármestere is. Simon sorsa azonban sajnos máshogy alakult. Az Angliába való megérkezéskor a macskát egy időre karanténba helyezték, amíg egy állatorvos meg nem vizsgálja. A korábban egészséges macska azonban a karanténben vírusos bélfertőzést kapott és súlyosan megbetegedett. Az injekciók, a gyógyszerek, az orvosok minden igyekezete és a mellette folyamatosan virrasztó matrózok támogatása ellenére, a bátor macska november 28-án a reggeli órákban kimúlt.

Simon sírja

A Time magazin külön nekrológban emlékezett meg Simonról és még a fényképét is közölték. A halálát követő napokban pedig virágok, kártyák és levelek árasztották el a karantént. Simont végül az ilfordi, háborúban meghalt állatok számára fenntartott temetőben helyezték végső nyugalomra, koporsóját a brit zászló borította. A macska egy életrajzírója szerint az Amethyst teljes legénysége mellett több száz ember volt személyesen tanúja a temetésen, amint „Simon lelke csendben elillant a tenger felé.”

Simon, a tengerészmacska, akinek hősiességét a legmagasabb brit kitüntetéssel jutalmazták

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2017. nyár: Páratlan párok

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr
Impresszum

Főszerkesztő: Bartal Csaba
Felelős szerkesztő: Kulcsár Ádám
Munkatársak: Ács Tibor Adrián, Czókos Gergő, Hajdu Tibor, Tóth Judit

Kapcsolat

info@mult-kor.hu

 

Váltás az asztali verzióra