Múlt-kor.hu

Ősi egyiptomi fáraó lehet az első ismert „óriás”

Ősi egyiptomi fáraó lehet az első ismert „óriás”

Ősi egyiptomi fáraó lehet az első ismert „óriás”

Az időszámításunk előtti 27. században élő egyiptomi fáraó, Szanaht állítólagos maradványainak megvizsgálását követően egy új tanulmány azt állítja, hogy az ókori király lehetett az első ismert személy a történelemben, aki óriásnövésben (gigantizmus) szenvedett.

Számos nép ősi mítoszai őrizték meg az „óriások” emlékét a skandináv népek legendáitól kezdve a görög mitológia titánjaiig bezárólag, de még a Bibliában is több helyen bukkannak fel. Mózes első könyvében (6,4) például ezt láthatjuk: „Abban az időben, amikor az istenfiak bementek az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szültek nekik – sőt még azután is –, óriások éltek a földön. Ők voltak az ősidők nagy hírű vitézei.”

Természetesen nem tudhatjuk, kikről is szólnak pontosan az ókori elbeszélések, régészeti leletek mindezidáig nem erősítették meg a legendák főhőseinek létét, habár 1869-ben a New York állambeli Cardiffban kútásás közben rátaláltak egy három méteres, megkövült alakra, ám három hónappal később kiderült, hogy egy ritka jól sikerült átverésről volt szó.

1901-ben az egyiptomi Beit Khallafnál feltártak egy királyi környezetben eltemetett emberi maradványt, amelyet a szakértők időben az egyiptomi második és harmadik dinasztia határára, vagyis Kr. e. 2700 körülre datáltak. A mai viszonylatban is kifejezetten magasnak, az ókori átlagmagassághoz képest pedig feltűnően óriásnak tekinthető, 1,987 méteres egyént sokan Szanaht egyiptomi fáraóval szokták azonosítani. A Kr. e. 2650 körül uralkodó királyról igen keveset tudunk, egyes források szerint az ő országlása idején indítottak kereskedelmi expedíciókat a Sínai-félsziget ásványkincsei, különösen a türkiz beszerzése érdekében.

Az eddigi kutatások szerint az Egyiptomban feltárt, mumifikált maradványok esetében az átlagmagasság a korszakban 1,65-1,7 méter lehetett, magyarázta a Live Science-nek Michael Habicht, a Zürichi Egyetem munkatársa. Az egyiptomi fáraóknak minőségileg és mennyiségileg is lényegesen több étel állt rendelkezésükre, valamint az egészségi állapotuk is nagyságrendekkel lehetett jobb a korszak átlagembereinél, ezért általában magasabbak is voltak. A Szanahtnál több mint ezer évvel később élt II. Ramszesz a maga 175 centiméterével kifejezetten égimeszelőnek számított, ám meg sem közelítette egykori elődje magasságát.

A The Lancet Diabetes & Endocrinology szakmai folyóiratban megjelent tanulmányban Habicht és kollégái újból elemzés alá vették Szanaht állítólagos maradványait. A csontok, valamint a koponya vizsgálatai után azt állítják, hogy a 4700 évvel ezelőtt élt egyén maradványai egyértelműen a gigantizmus jeleit mutatják. Az eddig feltárt fáraók között még nem találtak olyan személyt, akinél hasonló tünetek mutatkoztak volna, mindemellett minden bizonnyal ez lehet a történelem legrégebbi emberi maradványa, ahol a szakértők kimutatták az óriásnövés jeleit. „A betegség ókori megjelenése és evolúciós fejlődésének tanulmányozása a mai gyógyszerek előállításának szempontjából is kiemelkedően fontos” – mondta Habicht.

A növekedési hormon túltermelődését gyermekkorban gigantizmusnak (óriásnövésnek) hívjuk, felnőttkorban az akromegália kifejezéssel illetjük. A betegség lényege, hogy az agyalapi mirigy (hipofízis) túlzott mennyiségű növekedési hormont állít elő egy jóindulatú daganat következtében.

Ősi egyiptomi fáraó lehet az első ismert „óriás”

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2017. tél: Hitler elfeledett szövetségesei

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr
Impresszum

Főszerkesztő: Bartal Csaba
Főszerkesztő-helyettes: Ács Tibor Adrián
Felelős szerkesztő: Kulcsár Ádám
Munkatársak: Báló Edina, Czókos Gergő, Hajdu T. Tibor, Lados Tamás

Kapcsolat

info@mult-kor.hu

 

Váltás az asztali verzióra