Múlt-kor.hu

Nyolc hírhedt emberrablás, amely nyomot hagyott a történelmen<br />

Nyolc hírhedt emberrablás, amely nyomot hagyott a történelmen

2017. december 15. 14:24

Az emberrablások már a történelem kezdetei óta az egyik legnagyobb szenzációt kiváltó bűntényeknek számítanak. Számos jelentős történelmi személy maga is fogságba került hosszabb vagy rövidebb időre.

Kilikia pórul járt kalózai

A fiatal Julius Caesar Kr. e. 75-ben éppen Rhodosz szigete felé utazott, amikor kilikiai kalózok egy csapata megtámadta hajóját és elrabolták Róma későbbi legendás diktátorát. A kalózok közel egy hónapon keresztül tartották fogva a 25 éves ifjút, aki azonban nem hagyta magát megfélemlíteni. Amikor megtudta, hogy a elrablói 25 talentum váltságdíjat akarnak érte követelni, azzal heccelte őket, hogy kérjenek inkább 50-et, úgyis bosszút fog állni rajtuk, amint szabad lesz.

A kalózok nem foglalkoztak Caesar fenyegetéseivel – vesztükre. Amint a váltságdíjat megfizették és Caesar kiszabadult fogságából, a későbbi hadvezér egy kis flottát toborzott és elrablói nyomába eredt. Hamarosan rájuk is bukkant és megtartva ígéretét, valamennyi kalózt keresztre feszíttette.

Hogyan került Szent Patrik Írországba?

Bár az jól ismert, hogy Írország védőszentje a szigeten egykor térítő tevékenységet folytató Szent Patrik, azt már jóval kevesebben tudják, hogy Írország apostola korántsem önszántából vetődött az akkor ismert világ egyik legtávolabbi szegletébe. A 387 körül Britanniában született Patrikot 16 éves korában ír portyázók rabolták el és erőszakkal hazájukba hurcolták, ahol hat éven keresztül rabszolgasorban tengődött.

Sanyarú évei alatt azonban egyre inkább elmélyült a keresztény hitben. Végül megszökött és sikeresen hazatért családjához. Ekkor azonban látomása támadt, amely meggyőzte őt arról, hogy vissza kell térnie Írországba, hogy megtérítse annak lakóit az igaz hitre.

Az Oroszlánszívű királyi váltságdíja

Oroszlánszívű Richárd angol király 1192-ben úgy döntött, hogy hazatér a Szentföldre vezetett keresztes hadjáratáról. Az ott töltött hónapok alatt azonban komoly konfliktusba keveredett Ausztria Babenberg-házból származó hercegével, V. Lipóttal. Az angol király ugyanis nem fogadta el, hogy a nála rangban alacsonyabban álló Lipót zászlaja ott lobog az övé és a francia királyé mellett, ezért katonáival letépette és az Akkó várát körbevevő vizesárokba dobatta. Az osztrák herceg természetesen nem feledte el a sértést, és amikor Richárd később – álruhában – a szárazföldi (tehát Ausztrián keresztül vezető) úton igyekezett visszajutni saját királyságába, elfogatta őt, majd később átadta VI. Henrik német-római császárnak.

A császár nem kevesebb mint 150 ezer márka váltságdíjat követelt az angol király szabadon engedéséért cserébe, amely összeg több mint kétszerese volt az angol korona korabeli éves bevételeinek. Egy teljes évbe telt mire a durván megemelt, a népet sanyargató adók behajtása révén végül is sikerült összegyűjteni az összeget, így Richárd 1194-ben végül hazatérhetett Angliába.

Cervantes saját tapasztalatait is beleszőtte híres művébe

A világ talán legismertebb spanyol nyelvű regényének főhőse, Don Quijote, a búsképű lovag egy alkalommal kiszabadít egy csapat gályarabot. A szerző, Miguel de Cervantes minden bizonnyal saját élettapasztalataira alapozott, amikor ezt az epizódot írta, hiszen ő maga is évekig gályarabként sínylődött.

1575-ben a fiatal Cervantest berber kalózok rabolták el és Algírba szállították, ahol eladták rabszolgának. Bár négy alkalommal is szökést kísérelt meg, ezek mindig kudarcba fulladtak, így összesen öt éven keresztül húzta az evezőket a gályák gyomrában. Végül 1580-ban családja, a keresztény rabszolgák megváltására „szakosodott” trinitárius szerzetesrend anyagi támogatásával végül képes volt kifizetni az 500 arany dukátos váltságdíjat, így Cervantes biztonságban hazatérhetett és megkezdhette írói karrierjét.

Az emberrablás, ami miatt majdnem amerikai katonák mentek Marokkóba

Ion Perdicaris egy, az Egyesült Államokban gazdag iparmágnássá lett görög bevándorló fiaként látta meg a napvilágot. Korának híres élvhajhászaként életének nagy részét a marokkói Tanger kikötővárosában töltötte. Itteni villájából rabolták el őt és mostohafiát 1904 májusában a Mulai Ahmed er Raisuli vezette törzsi felkelők, akik aztán 70 ezer dolláros váltságdíjat és egy politikai követelést támasztottak Perdicaris szabadon engedéséért cserébe.

Egy amerikai állampolgár elrablása természetesen óriási vihart kavart, és az amerikai elnök, Theodore Roosevelt azonnali lépéseket követelt a marokkói szultántól. Rövidesen egy amerikai hajóraj is megérkezett a marokkói partokhoz, készen állva a katonai beavatkozásra. A helyzet komolyságát mutatja, hogy a Marokkó fölött ekkor még gyarmati jogokat gyakorló Franciaország megerősítette katonai támaszpontjait, tartva egy tényleges amerikai támadástól.

Roosevelt ultimátumnak is beillő szavai – „Perdicaris élve vagy Raisuli halva” – azonban már nem befolyásolták ténylegesen a szituációt. A marokkói szultán teljesítette Raisuli követeléseit, így Perdicaris és mostohafia kiszabadultak a fogságból.

A gyerekrablás, amely megrázta Amerikát

1932-ben egy brutális bűntett rázta meg az Egyesült Államokat. Charles Lindbergh – aki azzal vált híressé, hogy elsőként repülte át az Atlanti-óceánt – március 1-jének éjszakáján fedezte fel, hogy kisfia, az alig másfél éves Charles eltűnt a család hopewelli otthonából. A gyermek helyén csak egy papírcetlit találtak, amelyen az elrablók 50 ezer dollár váltságdíjat követeltek.

A kétségbeesett Lindbergh ki is fizette a pénzt, mire azt az információt kapta, hogy fia egy hajón van, nem messze Massachusetts partjaitól. A helyszínre érkező rendőrség azonban nem találta sehol a kis Charlest. A kisfiú akkorra már szétmarcangolt holttestét hat héttel később találták meg alig egy mérföldre a család otthonától az erdőben. A rendőrség szerint a rablók már az elrablás éjszakáján végezhettek vele.

A nyomozás ezután évekig nem vezetett eredményre, míg végül a váltságdíjként kifizetett – és megjelölt – bankjegyek egyikének feltűnése révén elfogták a német származású asztalost, Bruno Hauptmannt. A férfinél 14 ezer dollárt találtak a Lindbergh által kifizetett összegből és bár Hauptmann azt állította, hogy a pénz egy halott barátjához tartozott, 1936-ban villamosszékben kivégezték őt.

Az incidens amely miatt szünetelt a kínai polgárháború

Az 1930-as évek közepére Kínát teljesen kettészakította a Csang Kaj-sek vezette nemzeti kormány és a Mao Ce-tung vezette kommunisták által vívott véres polgárháború. Az országra eközben egy másik veszély is leselkedett, a japánok ugyanis megszállták Mandzsúriát. Csang Kaj-sek azonban vonakodott szembeszállni a hódítókkal, és inkább a kommunistákkal való leszámolásra összpontosította erőit.

Így került sor 1936. december 12-én a Xi’ani incidens néven elhíresült eseményre, amelynek során két észak-kínai hadúr elrabolta Csang Kaj-seket és arra kényszerítették, hogy fogjon össze a kommunistákkal a japánokkal szemben. Bár szabadulását követően letartóztatta elrablóit, a kínai politikus tartotta a szavát, így létrejött a kínai egységfront, amelynek keretében a polgárháború egészen a japán kapitulációig szünetelt.

Hogyan lett egy gazdag sajtómágnás család sarjából szélsőbaloldali forradalmár?

1974 februárjában egy baloldali forradalmi csoportosulás, a Szimbionista Felszabadítási Hadsereg tagjai elrabolták a neves amerikai sajtómágnás, William Randolph Hearst unokáját, a 19 éves Patricia Hearst-ot. A váltságdíj meglehetősen szokatlan volt: a csoport azt követelte, hogy a Hearst család adományozzon több millió dollár értékben élelmiszert Kalifornia állam szegényeinek.

A család teljesítette is a követelést, de az ügy ekkor nem várt fordulatot vett. Kiszivárgott egy hangfelvétel, amelyen Patricia leteszi az esküt és maga is csatlakozik a szimbionistákhoz „Tania” néven. A lány néhány nappal később részt is vett egy bankrablásban.

Az FBI végül 1975-ben fogta el Patriciát, aki azt állította, hogy csak azért vett részt a bűntényben, mert kényszerítették és kimosták az agyát. Ennek ellenére elítélték és 22 hónapot töltött börtönben, amikor is Jimmy Carter végül elnöki kegyelemben részesítette.

Nyolc hírhedt emberrablás, amely nyomot hagyott a történelmen<br />

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2019. tavasz: A vörösterror 133 napja

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra