Múlt-kor.hu

Múlt-kor bolt: Itt vásárolhatsz termékeinkből 》

Nicholas Wood gyomros hőstettei, avagy hogy bírt valaki a 17. században egyszerre 84 nyulat megenni?

2017. július 14. 17:24

Az utóbbi években az evőversenyek reneszánszukat élik, és sorra dőlnek meg a hihetetlenebbnél hihetetlenebb rekordok. Az idei július 4-i híres Coney Island-i hot dog-evő bajnokságot megnyerő Joey Chestnut például 72 hot dogot gyűrt le 10 perc alatt. A gyomorforgató látvánnyal kecsegtető „sport” három évszázaddal korábban is létezett. A korabeli Joey Chestnutot vagy éppen Takeru Kobajasit akkor éppen Nicholas Woodnak hívták, mellékneve árulkodó volt: Great Eater of Kent.

<

Az utókor Kent nagy evőjének történetéről John Taylor angol író-költőnek (1578-1653) köszönhetően tud, aki számos pamfletben (ilyen volt például a Nicholas Wood gyomros hőstettei című alkotása) tárta a nagyérdemű elé az evőbajnok különféle versenyeit. Taylor egy kenti kocsmában ismerkedett meg Wooddal, aki éppen azzal a tettével szegezte a földhöz az álkapcsokat, hogy egy ültő helyében 60 tojást, valamint egy jókora bárányt befalt, majd az ezt követően elfogyasztott, hasonlóan nem gyermekadagnyi pitemennyiség után még mindig éhes maradt.

Wood ekkoriban földműves volt, azonban hírnevét nem a szántási képességeinek, hanem emberfeletti étvágyának köszönhette, ugyanis különböző vásárokon és népünnepélyeken számos fogadást kötött nemesekkel, akik a legtöbb esetben képtelenek voltak elhinni, hogy egymaga hét tucatnyi nyúlsültet vagy nyolc félelmetes adagnyi vacsorát képes bendőjében eltüntetni. Híre szélsebesen terjedt a vidéken, ugyanakkor ő sem volt legyőzhetetlen. Legalább két alkalommal leterítette az ebéd.

Egyszer Sir William Sedley-nél volt látogatóban, ahol szinte kötelező jelleggel be kellett mutatnia tudományát, ami azonban igen rosszul sült el, ugyanis elájult, mire a vendéglátó becsukta a kamrába, hogy ott heverje ki szégyenét. Csak másnap tért magához. Egy másik esetben egy bizonyos John Dale kívánt arról fogadni mindössze két shillingben, hogy képes lesz elapasztani Wood feneketlen étvágyát. A nagyevő állta a fogadást, mire a házgazda elé tett 12 darab, sörrel átitatott cipót. Tulajdonképpen nem is maga az étel döntötte le a lábáról, hanem az abban rejlő alkohol hatása, ám a fogadást elbukta.

A két kudarc sem tudta azonban letörni reputációját, és Kent elsőszámú híressége lett. A Wooddal véletlenül összefutó és képességével őt is lenyűgöző Taylor meglátta az üzleti lehetőséget mindkettejük számára. Amint azt az egyik művében elárulta, szállást, pénzt és hatalmas mennyiségű ételt kínált fel Wood számára, ha egy időre vele tart Londonba. A nagyevő ugyanis még sohasem járt az angol fővárosban, Taylor pedig pontosan tudta, hogy a szórakozni kívánó londoniak sokat fizetnének egy efféle vásári mulatságért.

A költő terve az volt, hogy a hasimádó tehetséget napi rendszerességgel fogja „kiállítani” a Beargardenben, amely Erzsébet királynő korától kezdve egészen a restauráció idejéig különféle állatviadalok helyszíne volt. Már felsejlett előtte, ahogy taligányi pacalokat, pudingokat, sőt megtermett borjúkat és juhokat fog lenyomni a torkán.

A torkosság élő példájának kiállítása végül nem valósult meg, ugyanis az időközben az, egy csontostul elfogyasztott birkalapocka következtében az egyik fogát is elveszítő Wood nem fogadta el a nagylelkű ajánlatot, ugyanis tartott tőle, hogy nem lesz képes teljesíteni a várakozásokat. Az író ennek ellenére nem orrolt meg rá, hanem tovább írta róla pamfletjeit, amelyekben tudományát kissé gunyorosan Nagy Károly frank és Nagy Sándor makedón uralkodó vitézségeihez hasonlította.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

Nicholas Wood gyomros hőstettei, avagy hogy bírt valaki a 17. században egyszerre 84 nyulat megenni?

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig

Ízelítő a Magazinból

További friss hírek

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra