Múlt-kor.hu

Múlt-kor bolt: Itt vásárolhatsz termékeinkből 》

Nem viszonozta a zeneszerző szerelmét, Bartók múzsája, Geyer Stefi

2018. június 22. 11:35 MTI

Százharminc éve, 1888. június 23-án született Geyer Stefi, a legnagyobb magyar hegedűsök egyike, Bartók Béla múzsája. Az 1910-es évek végére a koncertpódiumok kedvelt művésze lett Európa-szerte. Szépsége és tehetsége Othmar Schoeck svájci zeneszerzőt is megragadta, akivel közös koncertkörúton vett rész.

<

Zenekedvelő családban jött a világra Budapesten. Első hegedűóráit háromévesen vette orvos édesapjától, aki még a hegedűkészítéssel is megpróbálkozott, bátyja elismert orgonaművész és orgonaépítő lett, unokabátyja Zipernowsky Károly, a transzformátor egyik feltalálója volt. A csodagyerek Stefi hétévesen kezdte zenei tanulmányait, s még abban az évben hangversenyen is fellépett. Tízévesen vették fel a Zeneakadémiára, ahol a magyar hegedűiskolát megalapozó Hubay Jenő tanítványa, első világsikert arató növendéke lett, a később szintén világhírűvé vált Szigeti Józseffel egyetemben. Stefi tizenévesen kezdett koncertezni, nemcsak Európát, hanem Amerikát is bejárta, s már ekkor dicsérték vonókezelését, technikai tudását, muzikalitását.

Tizennégy évesen találkozott először Bartók Bélával, akinek idővel múzsája lett. Kapcsolatuk 1907-ben mélyült el, amikor Bartókot a Zeneakadémia tanárává nevezték ki, és többször együtt léptek fel. Az év nyarán Jászberényben, Stefi nagynénjénél is találkoztak, ekkor határozta el Bartók, hogy versenyművet ír Stefi számára, az első motívumokat híres fekete zsebkönyvébe jegyezte le. Bartók levélben számolt be ideáljának erdélyi népdalgyűjtő útjáról, bontakozó érzelmeiről, a karácsonyi ajándéknak szánt, születőfélben lévő zenedarabról, de 1908 elején rá kellett döbbennie, hogy érzelmei nem találnak viszonzásra. (Bartók és Geyer Stefi levélváltása fontos zenetörténeti dokumentum.)

A komponista elküldte a mindössze kéttételes Hegedűverseny partitúráját Geyernek, aki azt a magántermészetű beírások miatt nem publikálta, csak halála előtt adta át barátjának, Paul Sacher karmesternek Bartók hozzá intézett leveleivel együtt. Az opus posztumusznak jelölt első Hegedűverseny 1958-ban hangzott el először Baselban Hansheinz Schneeberger előadásában, Sacher dirigálása mellett. Az 1961-es amerikai premieren, a Carnegie Hallban Isaac Stern játszotta a hegedűszólamot. Az első tétel négyeshangzat vezérmotívuma az ihlető múzsát jelképezi, egy másik dallam szerelmi témaként Bartók több későbbi művében, így A kékszakállú herceg vára című operában és A fából faragott királyfi című táncjátékban is hallható.

Bartóknak a kapcsolat lezárulta utáni ambivalens érzelmeit tükrözi a Két portré (Egy ideális, egy torz) című zenekari alkotása, a torz kép a Hegedűverseny soha el nem készült harmadik tételének is tekinthető. A reménytelen szerelem árnya lebeg Bartók első kiforrott műve, az I. vonósnégyes fölött is, amelynek elsőként megszületett második tételéről írta Geyernek: „Ez az én halotti énekem.” Bartók 1909-ben, kapcsolatuk érzelmi utóhatása alatt találkozott Ziegler Mártával, aki zongoratanítványa volt, s akit még abban az évben feleségül vett. Kapcsolata Geyerrel nem szakadt meg, amikor a zeneszerző elhagyta Magyarországot, az akkor már Svájcban élő hegedűművész segítette abban, hogy eljusson Amerikába.

Geyer Stefi az 1910-es évek végére a koncertpódiumok kedvelt művésze lett Európa-szerte. Szépsége és tehetsége Othmar Schoeck svájci zeneszerzőt is megragadta, akivel közös koncertkörúton vett rész. Schoeck is beleszeretett, de ő is elutasításra talált, a boldogtalan szerelem ezúttal is hegedűversenyt és hegedűszonátát ihletett. A híres és népszerű hegedűművésznő 1911-ben Erwin Jung bécsi jogásszal házasodott össze, aki 1919-ben az első világháborút követő spanyolnáthajárványban halt meg. Férje halálát követően kötött barátságot Alban Berg osztrák zeneszerzővel, majd Walter Schulthess svájci zeneszerző-zongoraművésszel. Schultess lett a második férje, akivel Svájcban élt, de többször jártak Norvégiában is, ahol a természetet kedvelő asszony szívesen töltötte az időt.

Az 1920-as évek első felében előadóként világszerte sikeres Geyer kiváló zenepedagógus is volt, 1923-tól három évtizedig tanított a zürichi konzervatóriumban. Rendszeresen fellépett tanítványaival, emlékezetes Beethoven-esteket adott Wilhelm Backhaus német zongoraművésszel. Férjével, akivel kamarakoncerteken is együtt játszott, alapították meg a zürichi Collegium Musicumot, amelynek szólistája és koncertmestere volt, de azt sem érezte rangon alulinak, hogy az első hegedűszólamban játsszon Toscanini és Furtwängler dirigálásával a luzerni fesztiválzenekarban. 1929-ben kizárólag Bartók műveiből álló szólóestet adott, s a harmincas években lemezre rögzítette a többi közt Bach, Beethoven, Mozart, Haydn és férje szerzeményeit. Saját formációjában, a nevét viselő kvartettben első hegedűsként zenélt. A hegedűirodalom klasszikusai mellett a modern művek kiváló tolmácsolója volt, több kortárs zeneszerző ajánlotta neki művét.

Geyer Stefi 1956. december 11-én halt meg Zürichben. Paul Sacher azt mondta róla: remek hegedűművész, még jobb szólista és egészen kiváló zenész volt. A zürichi zeneművészeti főiskolán 2015-ban indult az életét és munkásságát feltáró hároméves kutatási projekt. 2017 novemberében a budapesti Zipernowsky Tudományok és Művészetek Házában két kiállítás nyílt, az egyik Zipernowsky Károly munkásságáról, a másik Geyer Stefi korábban még sohasem publikált hagyatékából összeállított fotókiállítás volt.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

Nem viszonozta a zeneszerző szerelmét, Bartók múzsája, Geyer Stefi

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig

Ízelítő a Magazinból

További friss hírek

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra