Nem csupán rajongói követték Frank Sinatra minden lépését, hanem az FBI is

2018. május 15. 15:49 Múlt-kor

Az FBI több mint 40 éven keresztül követte Sinatrát, több ezer oldalas dossziét állítva össze mozgásairól, beszélgetéseiről és ismeretségi köréről. A dokumentumok, amelyeket az énekes 1998-as halála után hoztak nyilvánosságra, végigkövetik viharos karrierjét, mint egy izgalmas regény az életéről.

Sinatra az 1940-es években vált híressé, és hamar fel is keltette a hatóságok érdeklődését azokkal a róla terjedő híresztelésekkel, miszerint 40 000 dollárt fizetett egy orvosnak, hogy alkalmatlanná nyilvánítsa a katonai szolgálatra a második világháborúban. Habár az FBI hiteltelennek tartotta a vádakat, kimondva, hogy a beszakadt dobhártyára és pszichológiai problémákra hivatkozó felmentése teljesen helyénvaló volt, a pletykák, miszerint szándékosan kerülte el a sorozást, egész életén végigkísérték, az 1940-es évek végén pedig még ártottak is karrierjének.

A katonaság kihagyására vonatkozó mentsége ugyan bombabiztos lehetett, de Sinatra maffiatagokhoz és ismert alvilági figurákhoz való kötődései korántsem voltak ennyire tiszták. Sinatra FBI-aktája olyan, mint a korabeli szervezett bűnözés főbb alakjainak egyfajta ki-kicsodája. Habár Sinatra mindig is tagadta, hogy köze lenne a maffiához, kapcsolatban állt annak több híres tagjával is, például a chicagói főnök Sam Giancanával, aki közeli barátja volt.

Állítólag Sinatra mutatta be Giancanát John F. Kennedy kampánystábjának 1960-ban annak érdekében, hogy a szakszervezeti tagok szavazatait a jövőbeli elnök felé tereljék. Sinatra egyik lánya, Tina szerint apja ennek ellentételezéséül léphetett fel egy Giancana tulajdonában lévő chicagói szórakozóhelyen. Emellett Sinatra mutatta be Kennedyt Judith Campbell Exnernek, Giancana barátnőjének. Az ezután következő többéves viszony folyamán Exner egyfajta összekötő volt Kennedy és Giancana között, besegítve abba a tervbe is, amelynek keretében az olasz maffiával gyilkoltatták volna meg Fidel Castrót. Ezt végül nem hajtották végre, de Exner tanúskodott róla egy későbbi, Kennedy maffiakapcsolatait vizsgáló szenátusi bizottsági meghallgatáson.

Sinatrának voltak más maffiózó barátai is, akik közül a legtöbb meg is található az FBI-aktájában, olyan szalagcímekkel, mint hogy „kapcsolatban áll bűnözőkkel és gengszterekkel”, vagy „drogterjesztéssel kapcsolatos vádak” érték az illetőt. Vannak beszámolók ajándékokról, melyeket Joseph és Charles Fischettitől kapott – egy chicagói testvérpártól, akik illegális szerencsejáték-szervezésben voltak érdekeltek. Egy, a New Jersey állambéli Atlantic Cityben található szórakozóhelyen történt fellépése egészen a Keresztapát idézi: az énekes szívességből vállalta, a közönség pedig a philadelphiai maffiózó Angelo Bruno lánya esküvőjének vendégeiből állt. Arra is akad bizonyíték, hogy a maffia gyakorolt nyomást Sinatra érdekében, hogy felszabaduljon egy 1951-es szerződés alól.

Az FBI ügynökei meg is figyelték Sinatrát, amint Anthony és Vito Giacalone detroiti maffiatagokkal tivornyázott. „Az óramű pontosságával ment” – mondta el Sam Ruffino nyugalmazott FBI-ügynök Scott M. Burnstein újságírónak. „Évente néhány alkalommal követtük a Giacalone-fivéreket a reptérre, ahol felvették Sinatrát. Együtt töltötték a hétvégét, fellépései előtt és után is együtt szórakoztak (…) Majd’ minden este rájuk zárták a helyet, ahol voltak. És nem szégyenkezett az ilyenek miatt. Ezek voltak a barátai. Az a tény, hogy ismert gengszterek és gyilkosok voltak, nem számított neki. Nem érdekelte, azzal lógott, akivel lógni akart.”

Sinatra hivalkodott a szervezett bűnözéssel kapcsolatban álló emberekkel fenntartott barátságaival. Rengeteget fényképezkedett a nyilvánosság előtt ismert maffiatagokkal. Gengszter barátaival közös volt az érdeklődési körük – szerencsejáték, nők, pénz –, emiatt általában kaszinókban és éjszakai mulatókban találkoztak. Sinatra azonban jó viszonyuk ellenére felajánlotta, hogy informál némelyik bűnözőről, akivel gyakran találkozott: 1950-ben elküldte egy ismerősét J. Edgar Hoover FBI-főigazgatóhoz, hogy felajánlja Sinatra informátori szolgálatait – talán azért, hogy védje magát a terjengő mendemondákkal szemben, amelyek szerint aktívan részt vett a maffia tevékenységében. Az FBI visszautasította. Hoover egyik segédje a találkozásról írt jelentésre ráírta, „nem akarjuk, hogy bármi közünk legyen hozzá.”

Sinatrát sosem vonták eljárás alá bűncselekmény vádjával a maffiakapcsolatai miatt. Sohasem vitték a képviselőház „amerikaiatlan tevékenységek bizottsága” (House Un-American Activities Commission) elé sem. Azonban az FBI rajta tartotta a szemét azon gyanús tevékenységei miatt, amelyekről azt gondolták, a kommunizmussal állhatnak kapcsolatban. Az FBI-akta tele van Sinatra állítólagos gyanús tevékenységéről szóló beszámolókkal, a rasszizmusellenes kezdeményezések támogatásától a kommunista szimpátiával vádolt személyek védelméig. Amellett, hogy több liberális ügy mellett foglalt állást, Sinatra alapító tagja volt az Első Alkotmánykiegészítés Bizottságának (Committee for the First Amendment), egy olyan csoportnak, amely támogatta az úgynevezett Hollywoodi Tízeket – olyan forgatókönyvírók és rendezők voltak ők, akiket feketelistára helyeztek a hatóságok, miután nem voltak hajlandók arról nyilatkozni, tagjai-e a Kommunista Pártnak.

„Sinatra FBI-dossziéja elkeserítő helyzetet vázol fel” – írja Gerald Meyer történész. „Egyetlen ponton sem tartalmaz semmi olyan tevékenységre utaló nyomot, amelyet a Jognyilatkozat [Bill of Rights, az Egyesült Államok alkotmányának első tíz kiegészítése] ne engedélyezne. Meyer, aki végigvette Sinatra támogatását különféle progresszív ügyekkel kapcsolatban, valamint nyílt konfrontálódását a rasszizmussal és a mccarthyzmussal, úgy látja, az FBI-akta annak bizonyítéka, hogy a kormány fenyegetésként tekintett Sinatrára.

Nem fókuszált azonban mindig magára az énekesre az FBI: mivel Sinatra ennyire nagynevű sztár volt, rendszeresen vették célba olyan emberek, akik kényszeríteni vagy zsarolni akarták. 1963-ban ezek az időről-időre bekövetkező támadások rendkívül személyes fordulatot vettek, amikor három férfi elrabolta fiát, Frank Sinatra Jr.-t. Az FBI azt tanácsolta az énekesnek, várjon, amíg nem érkezik váltságdíj-követelés, aztán fizessen, hogy az FBI lekövethesse a pénzt, és ezáltal az emberrablókat. Az elkövetők végül gyanút fogtak, és elengedték Frank Jr.-t, de az FBI így is rövidesen elfogta őket. Mindhárom férfi ellen vádat emeltek.

Sinatra tudott róla, hogy az állam megfigyeli tevékenységét – 1979-ben és 1980-ban sikeresen kérte ki saját FBI-aktáját az információszabadságról szóló törvény értelmében. Az akta miatt ugyan sohasem került bajba, de már létezése is mutatja a karizmatikus énekes hatalmát és befolyását. Habár jelentős részét a sötét ügyleteivel és gengszter barátaival kapcsolatos utalások teszik ki, arról is tartalmaz anyagot, hogy felszólalt a rasszizmus ellen és a demokrácia érdekében.

Még Sinatra karrierjének sikerei is elegendők voltak ahhoz, hogy feljelentsék az FBI-nál: az akta nem maffiakapcsolatai elemzésével kezdődik, hanem egy 1943-as levéllel, amelyet egy polgári személy írt, panaszkodva az „éles fütyülő hangról”, amelyet Frank Sinatra rajongói kiadnak, és amit ő a rádióban hallott. „Milyen könnyű lenne bizonyos irányba hajló gyártók számára egy újabb Hitlert kreálni itt Amerikában a tömeghisztéria befolyásán keresztül!” – írta a név nélküli önjelölt informátor. „Úgy akarnak megágyazni egy Hitlernek, hogy előbb azt a gondolatot ültetik el az emberek fejében, hogy a Frank Sinatrához hasonló emberekkel minden rendben.”

Úgy tűnik, Frank Sinatra búgó hangjával egyszerre tudta magára vonni az összeesküvés-elméletek hívei és a fiatal lányok és nők figyelmét – aztán egész karrierje során az FBI ugyanolyan figyelmesen hallgatta, mint legelszántabb rajongói.