Múlt-kor.hu

Négy évtizeden keresztül sodródott a sarkvidéki vizeken a különös szellemhajó

Négy évtizeden keresztül sodródott a sarkvidéki vizeken a különös szellemhajó

2018. szeptember 12. 12:33 Múlt-kor

1931-től legalább 1969-ig egy, az 1910-es években épített teherhajó hánykolódott céltalanul Alaszka partjai mentén a Jeges-tengeren. Miután személyzete hátrahagyta, arra számítva, hogy hamarosan elsüllyed, meglepődve tapasztalta a világ, hogy a hajó évtizedekig a felszínen maradt. Egyetlen mentési kísérlet sem volt sikeres, és a gőzös végső sorsa ismeretlen.

Az SS Baychimót 1914-ben bocsátották vízre Ångermanelfven (Ångerman-folyó) néven. Utoljára 1969-ben láttak a Jeges-tengeren, legénység nélkül sodródva. Az is lehetséges, hogy napjainkban is céltalanul bolyong a sarki vizeken, az áramlatok által hányva-vetve. Időről időre megnövekszik a világ egyik legrejtélyesebb szellemhajója iránt az érdeklődés, azonban évtizedek óta nem sikerült a nyomára akadni. 2006-ben még Alaszka állam kormányzata is kifejezte érdeklődését, előrelépés viszont azóta sem történt.

Az Ångermanelfven egy 70 méter hosszú, több mint 1300 tonnát nyomó acéltestű tehergőzös volt, amely a Lindholmen kikötőben épült a svédországi Göteborgban. Eleinte a hamburgi Baltische Reederei GmbH tulajdonában Németország és Svédország között hajózott, az első világháború végén azonban a német jóvátétel részeként Nagy-Britanniába került.

1921-ben a skóciai Ardrossanban lévő Hudson's Bay Company nevű társasághoz került, amely a Baychimo névre keresztelte újra, és Kanada Északnyugati területek nevű tartományának partja mentén, a Victoria-sziget térségében kereskedett vele. A brit hajósok cukrot, teát, dohányt és fegyvereket vittek a nyári időszakban, cserébe a helyiek által a télen vadászott szőrméért. Az óránként 19 kilométer csúcssebességű teherhajó Skócia és Kanada nyugati partja között ingázott a következő tíz évben, odafelé az északnyugati átjárón keresztül hajózva.

1931. október 1-jén, útban a Brit Columbia tartományban lévő Vancouver felé a már vastagodó jégben ragadt az alaszkai Barrow, a világ egyik legészakabbra elhelyezkedő városa közelében. A személyzet csaknem egy kilométert gyalogolt a veszélyes tengeri jégen, hogy a városban biztonságba húzódjanak. Itt két napot töltöttek, mire a hajó ismét mozgathatóvá vált. Egy héten belül, október 8-án ismét megakasztotta a Baychimo mozgását a jég, ezúttal súlyosabb mértékben. Október 15-én a Hudson's Bay Company repülővel elszállított 22 főnyi legénységet, 15-en a hajóval maradtak. Ők azt vállalták, hogy a kemény tél ellenére vigyáznak a hajóra.

November 24-én a hőmérséklet hirtelen az addigi mínusz 50 Celsius-fokról fagypont közelébe emelkedett, és háromnapos hóvihar vette kezdetét. A maradék legénység a hajó közelében lévő, sebtében eszkábált fa búvóhelyét ez alatt nem tudta elhagyni. Amikor a vihar véget ért, és a tengerészek kimerészkedtek a szabadba, a hajónak semmi nyomát nem látták. Feltételezték, hogy elsüllyedt, mígnem egy inuit fókavadász nem közölte velük, hogy látta a hajót a tengeren mintegy 70 kilométerre a parttól.

A személyzet tagjai izgatottan a Baychimo nyomába eredtek, és meg is találták. Olyan rossz állapotban volt a hajó, hogy a kapitány a legértékesebb rakomány és a nagyobb értékek eltávolítása után úgy döntött, a Baychimo nem alkalmas hajózásra, így hátrahagyták. Ezt követően a Baychimo több évtizedig a fagyos sarkvidéki vizeken maradt – a következő 40 év folyamán 12-szer látták.

Első alkalommal hátrahagyása után néhány hónappal, csaknem 500 kilométerre keletre pillantották meg. 1932 augusztusában az alaszkai Wainwright közelében néhány kereskedő felmászott a fedélzetére, majd 1933 márciusában néhány helyi inuit tette ugyanezt – ők tíz napig a fedélzeten ragadtak egy hirtelen jött vihar következtében. 1939-ben egy Hugh Polson nevű hajóskapitány tett kísérletet a hajó kimentésére, a sodródó jégtáblák azonban megakadályozták ebben.

1939-et követően számos alkalommal pillantották meg a hajót a Jeges-tengeren, minden alkalommal legénység nélkül, legutoljára 1969-ben. Ekkor az Egyesült Államok legészakibb pontja, a Barrow-fok és az ettől nyugatra lévő Jeges-fok között látták a jég által eltorlaszolva. A legtöbb szakértő szerint azóta vélhetően elsüllyedt, de van, aki szerint továbbra is a felszínen lehet. 2006-ban Alaszka állam programot indított a „rejtélyes szellemhajó” megtalálására, legyen az akár a felszínen, akár a tengerfenéken, eleddig azonban nem jártak sikerrel a résztvevők.

Négy évtizeden keresztül sodródott a sarkvidéki vizeken a különös szellemhajó

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2018. tél: 7 végzetes pillanat

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra