Múlt-kor.hu

Mussolini szeretője mindent lejegyzett naplójába, amelyet évtizedekig titok övezett

Mussolini szeretője mindent lejegyzett naplójába, amelyet évtizedekig titok övezett

2019. január 10. 10:01 Múlt-kor

1926. április 7-én egy ír származású középkorú nő, bizonyos Violet Albina Gibson sikertelen merényletet követett el a fasiszta Olaszország miniszterelnöke ellen. Benito Mussolini kisebb orrsérüléssel megúszta az incidenst, az elkövetőt letartóztatták, az Egyesült Királyság kormánya pedig elnézést kért a kellemetlenségért. A történtek után az olaszok mielőbbi felépülést kívánó üzenetek százaival halmozták el a Ducét, s köztük ott voltak az akkor még alig tizennégy éves Clara Petacci lelkes, rajongó írásai is, aki később a szeretőjeként még a halálba is követte a fasiszta vezért.

Elszánt rajongás

Clara Petaccit már gyerekkorában rabul ejtette Benito Mussolini személyiségének kisugárzása, s ártatlan rajongása idővel szenvedéllyé, később pedig mindent elsöprő szerelemmé alakult. Élete egyik legmeghatározóbb eseményeként emlékezett vissza arra a pillanatra, amikor 1932 áprilisában vőlegénye társaságában a tengerpartra tartva észrevette, hogy az autójukat megelőző tűzpiros Alfa Romeót maga Mussolini vezeti. Clara azonnal utasította a sofőrjüket, hogy érje utol, majd pedig kövesse a miniszterelnök autóját. Miután mindkét jármű megállt, a húszéves lány kapott az alkalmon, és bemutatkozott Mussolininek, sőt egy kormányfői kihallgatást is kért tőle. Clara rajongása meglepte Mussolinit, ezért teljesítette a kérését.

Ezt az első személyes találkozót követően 1936-ig a kapcsolatuk jóformán rövid levelek váltásából és telefonbeszélgetésekből állt. A lány rajongása azonban egyre nőtt, s minden, Mussolinihez köthető tárgyat megőrzött, a vele folytatott hosszabb-rövidebb beszélgetéseket pedig szóról szóra lejegyezte. Ezek a dokumentációk arról tanúskodnak, hogy az egymáshoz fűződő viszonyuk mélyülni kezdett, s a lány egy idő után már apróbb szívességeket is kért a miniszterelnöktől, illetve megosztotta vele lelki bánatait – többek között azt, hogy 1934-ben legjobb meggyőződése ellenére férjhez ment a vőlegényéhez.

A Duce bizalmasa

Az 1936-os esztendő sok szempontból fordulópontot jelentett: az olaszok győztesen kerültek ki az abesszíniai háborúból, elfoglalták Etiópiát, s további területek vissza-, illetve meghódításával megkezdték Olaszország birodalommá alakítását. Ugyancsak ebben az évben Mussolini magánéletében is nagy változás következett be: a fiatal Clara Petacci a szeretője lett. Viszonyuk nem maradhatott sokáig titokban, hamarosan az ország, sőt a külföld is tudomást szerzett róla. A Duce azonban nem cáfolt, nem tagadott, hiszen fasiszta vezetői imázsába beleillett az efféle életvitel is.

Clara házassága ekkorra végképp zátonyra futott, mindkét fél válni szeretett volna, de az akkori olasz törvények ezt nem tették lehetővé, így csak évekkel később, az e tekintetben liberálisabb Budapesten tudták véghezvinni a frigy felbontását. Ezután teljes mértékben a Ducénak szentelte magát, nemcsak színt és fiatalságot csempészett az öregedő férfi életébe, hanem itta minden szavát, és a politikai elképzeléseit is szívesen meghallgatta. A bizalmasa, a lelki támasza lett. Romantikus sétákról, tüzes együttlétekről és naponta akár több tucat telefonhívásról is beszámolnak a feljegyzései, melyeken keresztül egy eddig ismeretlen Mussolini-kép rajzolódik ki előttünk. A naplóból kiderül például, hogy a Duce rettegett az öregedéstől és az elmúlástól. Egy séta alkalmával a következőket mondta Clarának: „Nem szeretnék, de egyszer majd meg kell halnom. Tudod, hogy miért nem akarom ezt? Mert sajnálom, hogy itt kell hagynom téged. Két év múlva már új szeretőd lesz, én pedig halott leszek. Ez szörnyű.” Azzal is tisztában volt, mások hogyan fogadják majd a halálhírét, „amikor majd meghalok, az olaszok mosolyogni fognak az örömtől” – mondta Clarának.

A Duce minden bizonnyal tudta, hogy a szeretője a legapróbb részletekig kiterjedően dokumentálja a köztük elhangzottakat, s ez valószínűleg befolyásolta a neki tett nyilatkozatainak megformálásában. Rendszerint Hitler mestereként nevezte magát, és sérelmezte, hogy mások nem őt azonosítják a fasizmussal: „'21 óta vagyok antiszemita, nem tudom, hogyan gondolhatják, hogy Hitlert utánzom, ő akkor még meg sem született.”

Dicstelen végjáték

Az olasz lapok csak 1943. július 25-ét, vagyis Mussolini lemondását követően kezdtek el – nem kevés gúnnyal – cikkezni a Clarával folytatott románcáról. A főváros kitörő örömmel ünnepelte a rezsim bukását, noha az új kormányfő, Pietro Badoglio azonnal kijelentette, hogy a háború folytatódik. Clara a családjával a Garda-tó partjára menekült, ám ott letartóztatták és a novarai börtönbe szállították őket. Szeptember 12-én a német ejtőernyősök ismert akcióját követően Mussolini kiszabadult fogságából, és szeptember 18-án már Münchenből jelentette be az Olasz Szociális Köztársaság megalakulását. Néhány nappal később Clara is kiszabadult fogságából.

A Petacci-napló háborús éveket tárgyaló részét, különösen az utolsó másfél-két esztendőre vonatkozó fejezeteit nem ismerjük, annyi azonban bizonyos, hogy az utolsó levelet 1945. április 18-án váltották egymással, majd Clara egy barátnőjére bízta a naplóját minden egyéb, Mussolinihez köthető írással együtt, s csatlakozott szeretőjéhez. Néhány nap múlva fasiszta vezetők társaságában egy német konvojjal elindultak Svájc felé, a határig azonban nem jutottak el, a partizánok feltartóztatták őket. Másnap, április 28-án egy rövid, de szabályosan zajló pert követően kivégezték őket: Mussolinit, a vele menekülő vezetőket és Clara Petaccit. Élettelen testüket április 29-én Milánóban fejjel lefelé lógatva tették közszemlére.

Szerető vagy kém?

A barátnő, akire Clara rábízta a naplót, a fasiszta köztársaság összeomlásakor gardonei villájának kertjében elásta a dokumentációkat, s a csendőrök csak 1950-ben találtak rá azokra. Az '50-es és a '60-as években a Petacci család többször kérvényezte az éppen aktuális olasz kormánytól, hogy szolgáltassák vissza számukra Clara feljegyzéseit, de ezt minden alkalommal visszautasították, sőt, a benne foglaltakat államtitoknak minősítették, arra hivatkozva, hogy „közzétételük ártana az Olasz Köztársaság diplomáciai kapcsolatainak”. Először 2009-ben hozták nyilvánosságra az írásokat, addig a legnagyobb titok övezte őket.

Egyes történészek, valamint egy, az események idején három és fél éves családtag, Ferdinando Petacci szerint, ha Clara egyszerűen csak szerető lett volna, nem végzik ki. Miért kellett hát meghalnia? Az, hogy fasiszta nézeteket vallott, még önmagában nem lehetett elég ok arra, hogy végezzenek vele, az viszont igen, ha kompromittáló információkkal rendelkezett Mussolini és az angolok közötti kapcsolatfelvételről – a Duce és Churchill levelezéseiről. A legfőbb kérdés, hogy ki is volt valójában Clara Petacci? Szenvedélyes szerető vagy esetleg egy ügyes kém?

Fernando Petacci szerint nagynénje az angolok számára szállított a Ducéval kapcsolatos információkat, s miután erre Mussolini rájött, Clarának segédkeznie kellett az olasz-angol kapcsolatfelvételben és egy esetleges különbéke megfelelő előkészítésében. Amennyiben ez igaz, vajon létezett-e az egyezség az angolok és a kommunista partizánok között? Clara halála a fasiszták arany- és valutakészletéért cserébe? A Svájc felé tartó gépkocsikaraván ugyanis komoly értékeket is szállított, melyek máig tisztázatlan körülmények között eltűntek.

Több mint hetven évvel a történtek után az ügyben még mindig rengeteg a megválaszolatlan kérdés.  

Mussolini szeretője mindent lejegyzett naplójába, amelyet évtizedekig titok övezett

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2019. tavasz: A vörösterror 133 napja

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra