Múlt-kor.hu

Mit használtak az emberek a toalettpapír előtt?

Mit használtak az emberek a toalettpapír előtt?

2018. november 5. 17:49 Múlt-kor

Napjainkban adottnak vesszük a megbízható toalettpapírt személyes tisztaságunk biztosításában, azonban a természetben nem fordul elő: az emberiség történelme folyamán nagyrészt mással kellett, hogy gondoskodjon higiéniájáról az illemhelyen.

Valaki nem a jó végénél fogta meg

Az első, toalettpapírra hasonlító anyag használatáról szóló feljegyzés a Kr. u. 6. századi Kínából származik, ahol a társadalom tehetősebb tagjai papírcsomókkal tisztították meg hátsó fertályukat. Később, a Tang-dinasztia korában (618-907) egy közel-keleti diplomata így számolt be a kínaiakról: „Nem törődnek tisztaságukkal, és nem mossák magukat vízzel szükségleteik elvégzése után, hanem csupán megtörlik magukat papírral.” A Szung-dinasztia korában (960-1279) már uralkodói rendelet rögzítette, hogy a császár számára előkészített toalettpapír két láb széles és három láb hosszú kell, hogy legyen. Ez volt az első alkalom, hogy kimondottan az illemhelyen történő használatra készítettek papírt.

Az ókori Rómában közkedvelt nyilvános illemhelyeken úgynevezett tersoriumot, azaz botra tűzött szivacsot használtak. Ez közös használatú tárgy volt, amelyet erősen sós tengervízben vagy ecetben tartottak, amikor nem volt használatban. Az emberről emberre történő adogatás során előfordulhatott, hogy valaki nem a „jó” végén fogta meg az eszközt, ami vélhetően igen sok derültséghez vezetett – egyes esetekben azonban súlyos fertőzéshez, és akár halálhoz is. Seneca római történetíró beszámolt Kr. u. 64-ben egy germán gladiátorról, aki inkább egy tersorium segítségével követett el öngyilkosságot, semmint hogy a Colosseum borzalmaival nézzen szembe. A férfi a leírás szerint nyelőcsövébe nyomta a tersoriumot, és megfulladt.

Az ókori Görögországban is használtak hasonló eszközt, amelyet xüloszpongionnak hívtak. A görögök preferált higiéniai eszközei azonban úgy tűnik, a „pesszoi” (kavicsok) névvel illetett kisebb cserépdarabok voltak, amelyeket egy balról jobbra irányuló kaparó mozdulattal használtak, és egy ókori közmondás szerint három darab használata elegendő volt a tisztaság eléréséhez.

Habár az emberiség történelmének nagy részében a szabadban végezte el dolgát, többször előfordult, hogy egy adott kor privilegizáltabb rétegei vízöblítéses toalettekkel rendelkeztek. A világ legrégebbi ilyen berendezése Kréta szigetén, Knósszoszban található, amelynek minószi palotájában ma is megtekinthetők maradványai. A krétai uralkodók egy fa ülőkén helyezkedtek el az agyag csésze felett, amelynek tartalmát aztán vízzel öblítették ki egy kőből épült csatornarendszerbe.

A középkori Japánban már egy „csugi” nevű lapos fémrudat használtak, amely Kínában és Kelet-Ázsia más tájain is ismert volt. Az olcsó, tisztítható és újból használható eszköz hamar elterjedt a szigetországban is, legkorábbi ismert példányaik a Nara-korból (710-794) kerültek elő. A Közel-Keleten ugyanebben a korban – ahol tehették – folyóvizet használtak, amelyet bal kézzel irányítottak a megfelelő helyre, majd gondosan megmosták a kezet.

Európában a legelterjedtebb eszközök a rongyok voltak, amelyeket ki lehetett mosni és újra felhasználni. Ezek közül sok került elő különböző városok csatornarendszeréből, azonban nem tudni, eldobás előtt hány alkalommal használták őket. Az amerikai kontinensen a lecsupaszított kukoricacső volt a leggyakoribb – ez mindennapos előfordulása mellett azért is volt népszerű, mert meglepően puha és hajlékony.

A papír feltűnése

Habár a modern vízöblítéses toalett előfutára már 1596-ban megérkezett, az első nyugati toalettpapírt csupán 1857-ben kezdték el gyártani, amikor Joseph Gayetty amerikai feltaláló 500 laponként 50 centért kezdte el árulni aloe verával átitatott „terápiás papírját”, amelyet eredetileg orvosi kiegészítőként árult aranyérproblémákkal küszködők számára. Gayetty találmányának elterjedése előtt az emberek azt használták, ami kéznél volt – mohát, földet, állati szőrt, vagy akár kagylóhéjat.

Habár Gayetty igen büszke volt találmányára, üzleti értelemben bukás volt. Ennek ellenére többen is igyekeztek nyomdokaiba lépni, és saját toalettpapírt piacra dobni. Sikert végül a szintén amerikai Scott-testvérek – Thomas, Edward és Clarence – értek el 1867-ben, innentől kezdődött a modern, perforált, gurigákban kapható toalettpapír elterjedése. A Northern Tissue nevű cég 1935-ben dobta piacra az első garantáltan szálkamentes változatot, míg az első puhább – kétrétegű – toalettpapírt 1942-ben kezdte el forgalmazni Nagy-Britanniában a St. Andrew's Paper Mill.

Azóta már a papír minőségében vannak csupán különbségek – méretében, tömegében, tartósságában, vízfelszívó képességében, stb. Az idők során egyes cégek felméréseket is végeztek a vásárlók körében, és ezek eredményének megfelelően álltak elő újabb termékekkel. A minőség legfőbb mutatói a papír tartóssága (mennyire hajlamos a szakadásra), felszínének durvasága, és rétegeinek száma.

A legalacsonyabb minőségű toalettpapír egy-, esetleg kétrétegű, és igen durva felülettel bírhat, a közepes minőségűek erősebb papírból és több rétegből állnak, míg az igazán prémium kategóriás termékek akár négy rétegből is lehetnek. Utóbbiak lehetnek aloéval vagy más nyugtató hatású folyadékkal vagy krémmel is átitatva. Az idők során a keményebb és puhább toalettpapírok között az árkülönbség csökkent, aminek nyomán a puhább típusok váltak népszerűbbé, ezáltal általánosan elterjedtté.

Mit használtak az emberek a toalettpapír előtt?

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2018. ősz: Legendás apák és fiúk

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra