Mit árul el Oroszlánszívű Richárd szíve az uralkodó különös haláláról?

2018. május 7. 17:27 Múlt-kor

Jól ismert, hogy Oroszlánszívű Richárd vajmi kevés figyelmet fordított Anglia kormányzására. Élete és uralkodása nagy részét a csatamezőn – vagy éppen más európai királyok börtöneiben töltötte. Életfilozófiáját állítólag egyszer így foglalta össze: „Ha találnék rá vevőt, magát Londont is eladnám.” Richárd háborús szenvedélye ugyanis rendkívül költséges volt már önmagában is, nem beszélve egy-egy váratlan kiadásról.

Így például, amikor Richárd álruhában hazafelé tartott a Szentföldről, V. Lipót osztrák herceg – akit az angol király korábban súlyosan megsértett – elfogatta őt és börtönbe vetette. A keresztes uralkodó bebörtönzéséért a pápa ki is közösítette Lipótot, aki ezt követően átadta Richárdot VI. Henrik német-római császárnak. Henrik az angol király szabadon engedéséért 150 ezer márka ezüstöt követelt váltságdíjként, ami ekkor az angol korona 2-3 évi bevételének felelt meg. A csillagászati összeg azonban nem riasztotta el az Angliát ekkor régensként kormányzó Aquitániai Eleonóra anyakirálynét, aki egy egész országra kivetett vagyonadóval előteremtette a szükséges pénzmennyiséget fia kiszabadításához.

Bár a népszerű Robin Hood-történetek szerint régen várt hazatérését követően Richárd végre ténylegesen Anglia trónjára ült, a valóságban azonnal új katonai célpont felé nézett. Nem is kellett sokáig keresnie, hiszen az angol király távollétét kihasználó II. Fülöp francia király nagy területeket foglalt el az ekkoriban még az angol koronához tartozó Normandiában.

1194-es szabadulását követően Richárd teljes hadigépezetét és kiterjedt európai szövetségi rendszerét Franciaország ellen fordította. Több kastély és birtokot visszafoglalt, majd belefogott uralkodása – és a korabeli Anglia történetének – talán legnagyobb építészeti vállalkozásába. A Normandia keleti részén felhúzott Chateau Gaillard a kor egyik legnagyobb, legmodernebb és egyben legköltségesebb erődítménye volt, amely egyszerre szolgált a franciák elleni védekezésre, valamint jó kiindulópont lehetett volna Richárd későbbi hadjárataihoz.

Az viszont már sosem derül ki, hogy ezek a későbbi hadjáratok milyen eredménnyel jártak volna, hiszen Richárd élete 1199 nyarán meglehetősen váratlan véget ért. Éppen egy, az aquitániai birtokain kitört lázadást vert le, amikor állítólag arról értesült, hogy a közeli Chalus-Chabrol kicsiny kastélyában római kincsre bukkantak. A mindig pénzszűkében lévő uralkodó erre a hírre ostrom alá vette az erődítményt, amelynek esélye sem volt az ellenállásra.

Az ostrom során egy nap Richárd sétára indult a vár körül – láncing nélkül. A felelőtlen lépés meg is bosszulta magát, hiszen a várfalról egy fiatal íjász, bizonyos Peter Basil egy nyílvesszővel eltalálta őt. Bár a találat csak a bal vállát érte, a seb a krónikások beszámolói szerint elfertőződött, ezzel megpecsételve az Oroszlánszívű sorsát. Halálos ágyán még maga elé hozatta Basilt és nyilvánosan megbocsátott neki és utasította embereit, hogy halála után ne ártsanak neki. A király eme kívánsága azonban nem teljesült: Basilt élve megnyúzták és felakasztották.

Richárd testét a korabeli szokások szerint több darabban és több helyszínen temették el. Szíve a normandiai Rouenbe, belső részei Chalus városába, míg testének többi részét Fontevraud apátságában helyezték örök nyugalomra.

Néhány évvel ezelőtt egy francia kutató lehetőséget kapott arra, hogy megvizsgáljon egy kis mintát a legendás uralkodó szívéből. A vizsgálat elsődleges célja az volt, hogy megerősítse a krónikás hagyományt, miszerint Richárd valóban vérmérgezésben halt meg. Erre végül a minta sajnos nem volt elégséges, de a vizsgálat cáfolta azt az elképzelést, miszerint Peter Basil nyílvesszője méregbe lett volna mártva, ugyanis a szívben talált baktériumok nem mérgező anyagból származtak.

Az uralkodói szív különlegessége továbbá, hogy ókori mintára bebalzsamozták azt. A kutatók rámutattak, hogy a konzerválási eljárás során alkalmazott hozzávalók között a mész mellett megtaláljuk a mirtuszt, a margarétát, a mentát és a tömjént is. Utóbbi anyagok érdekessége, hogy azokat a bibliai hagyomány szerint Krisztus testének bebalzsamozásakor alkalmazták együttesen, ami jól mutatja, hogy Richárd milyen képet igyekezett kialakítani magáról még életében.

A szív vizsgálata még egy problémára is felhívta a figyelmet. A krónikák egybehangzó állítása szerint Richárd végül 1199. április 6-án hunyt el A mikroszkópos pollenanalízis azonban rámutatott, hogy a balzsamozáshoz használt növények többsége jellemzően másfél-két hónappal később virágzik, valamikor május végén.