Múlt-kor.hu

Miért ábrázolták a nyulakat a középkorban szadista vadállatokként?

Miért ábrázolták a nyulakat a középkorban szadista vadállatokként?

Hátrakötözött kezű embert kivégző, ám közben áldozatát megsimogató nyúl, egy korábban karóba húzott füles, amint egy buzogánnyal készül leütni az embert, vagy éppen íjjal kutyára lövő, illetve egy pallossal röhögve csapkodó szőrmók. Vajon miért gondolták, illetve ábrázolták úgy a középkorban a mai kor emberének egyszerűen csak aranyosnak számító nyulakat, mint egy mindenre képes, elszánt vadállat, amely a Gyalog galopp vérnyulához hasonlóan "felkelt" az ember ellen?

A középkori művészet képviselői a nyulakra általában a tisztaság és a gyámoltalanság jelképeként tekintettek, gyakran az istenfélő embert szimbolizálták. Egyes korabeli ábrázolásokon még Jézus Krisztus mellé is odafestettek néhány fülest, amelyek főként egy mai állatsimogatókhoz hasonló területeken ugrándoztak békésen, ártatlanul és legfőképpen minden erőszaktól mentesen. A nyulakat emellett leginkább a termékenység jelképei között tartották egykor számon. Így még érdekesebb, hogy a nyúl kezébe miként került a kard és a buzogány a különböző ábrázolásokon.

Természetesen meg kell jegyezni, hogy a nyulakra gyakran kártékony rágcsálókként tekintett a természethez jóval közelebb álló ókor és középkor embere. Idősebb Plinius (Kr. u. 23-79) jegyezte le, hogy a Baleár-szigeteken (Ibiza, Mallorca) elszaporodó nyulak elleni harchoz a helyiek Augusztus császártól felfegyverzett csapatokat kértek.

A középkori kéziratok miniatúráin igen sok furcsaságra bukkanhatunk, kezdve az emberi és állati testrészekből összetákolt hibrid élőlényektől kezdve a csigákkal harcoló lovagokon át egyéb groteszk szörnyekig bezárólag. Az ábrákon sokszor – középkori mércével mérve – komikus jelentek is helyet kaptak, mint például egy falábú borbély vagy egy saját maga alatti faágat fűrészelő férfi.

A nyulak már azokban az évszázadokban is legfőképpen a gyávaság szimbólumai voltak, amely azonban igen hasznos tulajdonság volt akkor is. Tulajdonságuk ellenére meglepően gyakran kerültek az ebédlőasztalra. Mindemellett ők testesítették meg a tehetetlenséget és az ártatlanságot, továbbá néhány ábrázoláson a passzív, ám „beleegyező” szexualitást is: több, szexuális fűtöttségű miniatúrán farkasok ugrálnak a nyulakon. Egyes középkorászok szerint pontosan ebből a gondolkodásmódból eredhetett a (főként a 13-15. századi) miniatúrákon is fellehető, általában humornak szánt nyúlbosszú, amelynek eredményeként az öntudatukra ébredt fülesek élvezettel nyilazzák le a kutyát vagy akasztják fel a rájuk vadászó embert. A középkori ábrázolásokon lévő nyulak bosszúja olykor egy-egy konkrét személy gyávaságát, esetleges rossz tulajdonságait jelenítik meg és állítják pellengérre, máskor az értelmetlen emberi brutalitásra utalnak.

Miért ábrázolták a nyulakat a középkorban szadista vadállatokként?

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2017. ősz: Kalandos középkor

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr
Impresszum

Főszerkesztő: Bartal Csaba
Felelős szerkesztő: Kulcsár Ádám
Munkatársak: Ács Tibor Adrián, Czókos Gergő, Hajdu Tibor, Tóth Judit

Kapcsolat

info@mult-kor.hu

 

Váltás az asztali verzióra