Menekülések sorozata után lelt végre boldogságra és nyugalomra Igor Sztravinszkij

2018. április 6. 11:59 MTI

A Szentpétervárhoz közeli Oranienbaumban született 1882. június 17-én. Muzsikus szülei nemigen törődtek zenei képzésével, csak kilencévesen kezdett zongorázni és zeneelméletet tanulni. Apja később sem vette komolyan zenei ambícióit, így a jogi egyetemre kellett beiratkoznia. Tanulmányain végigküszködte magát, de diplomát nem szerzett, 1902-től teljesen a zenének szentelte magát. Rimszkij-Korszakov tanácsára nem a konzervatóriumban tanult, hanem négy évig a komponistától vett órákat.

1909-ben bemutatott ötperces zenekari fantáziája, a Tűzijáték felkeltette Szergej Gyagilev, az Orosz Balett impresszáriójának figyelmét. Gyagilev önálló balettzene írásával bízta meg, s a Tűzmadár 1911-es párizsi bemutatója a 20. század zenetörténetének egyik legjelentősebb eseménye lett. A tomboló lelkesedéssel fogadott előadás után Sztravinszkij nekilátott a Tavaszi áldozat megkomponálásához, azonban ennek 1913-as párizsi premierjét hatalmas botrány kísérte. A nézőtéren tettlegességre is sor került, a rendet csak nehezen lehetett helyreállítani. A történtek megviselték a szerzőt, aki már a színrevitellel sem volt elégedett, betegen tért haza, nagyobb munkához nem volt ereje.

Az első világháború kitörése családjával Svájcban érte, Oroszországba nem térhetett vissza. A hazája elvesztése miatt vigasztalhatatlan Sztravinszkij megszállottan utazott, költözött, végül 1920-ban Franciaországban telepedett le, az állampolgárságot 1934-ben kapta meg. 1935-ben nagy sikerű koncertkörúton vett részt az Egyesült Államokban, ezután több megbízást kapott Amerikából. A világháború küszöbén álló Európában magánéleti csapások sorát is el kellett szenvednie: egyik leánya tüdőbajban halt meg, eltemette feleségét és anyját, s az ő egészsége is megromlott.

1939-ben átköltözött Amerikába, ezzel beköszöntött életének napsütötte korszaka. Végre igazi otthonra lelt, feleségül vette régi szeremét, Vera de Bosset orosz táncosnőt, akivel haláláig élt boldogan. 1945-ben amerikai állampolgár lett, sikeres volt és gazdag, s őszintén mondhatta: második hazájának érzi az Egyesült Államokat. Hajlott korban, csaknem hetvenévesen írta meg első egész estét betöltő operáját, a Léhaság útját, amely a velencei fesztiválon tartott bemutatón ámulatba ejtette a közönséget.

Majdnem fél évszázadnyi távollét után, 1962-ben ismét szülőhazájába utazhatott, hogy saját műveit vezényelje. A közönség ünnepelte, Leningrádban 30 ezren álltak sorba jegyért. Sztravinszkij egészsége egész életében gyenge volt, mégis fáradhatatlanul dolgozott, olykor egyhuzamban tizennyolc órát. Tüdőbaj, tífusz, gyomorvérzés, görcsös fejfájás, sérv felváltva gyötörte, életszeretete mégis győzedelmeskedett. 1967-től azonban már nem komponált, a zene utáni vágyát hanglemezek hallgatásával elégítette ki. 1971. április 6-án hunyt el New York-i otthonában, végső nyughelye a Velencéhez közeli San Michele-sziget ortodox temetőjében barátja, Gyagilev sírja mellett található.