Múlt-kor.hu

Mária Terézia és Lotaringiai Ferenc

Diplomáciai tárgyalóasztaloknál köttettek a XVIII. század uralkodóinak házasságai. A házasulandó felek kiválasztásánál a legfontosabb szerepet a dinasztikus és nagyhatalmi érdekek játszották, a személyes szimpátia sokadrangú szempontnak számított, ha számított egyáltalán. Nem volt ez másként Mária Terézia és Lotaringiai Ferenc esetében sem, ám a véletlen úgy hozta, hogy esetükben a dinasztikus érdek és a fiatalok szíve vágya egybeesett. Csalódni fog, aki akár Mária Terézia, akár Lotaringiai Ferenc életében pikáns szerelmi történeteket, gáláns kalandokat keres, ilyenek nem voltak. Annál több szívmelengető, néha humoros, néha nagyon is emberi anekdota és levélrészlet maradt fenn, amely a császári pár 42 éven keresztüli bensőséges viszonyáról, egymás iránt érzett szeretetéről, megbecsüléséről és szerelméről tanúskodik. 

Az 1720-as évek óta várható volt, hogy VI. Károly után Mária Terézia örökli majd a Habsburg Birodalom országait. A „hozomány” nagyjából az osztrák örökös tartományokat, a Cseh–Morva Korona országait, a Magyar Korona országait, Osztrák-Németalföldet (Belgiumot), Milánót, Mantovát, Parmát és Piacenzát foglalta magában. Akadtak is kérők szép számmal. Farnese Erzsébet spanyol királyné mindent megtett, hogy a spanyol trón elnyerésére esélytelennek hitt fiához, Don Carloshoz adják majd Mária Teréziát. Mivel ez a század elején elveszített spanyol birtokok visszaszerzésének lehetőségét csillantotta fel, a tervnek Bécsben komoly támogatói voltak. Ahogy annak az ötletnek is, hogy Károly Albert bajor választófejedelem és Mária Amália (Mária Terézia unokatestvére) fiával, az 1727-es születésű Miksa Józseffel házasítsák össze a főhercegnőt. Rövid időre a későbbi II. Frigyes porosz király neve is felmerült. Az európai hatalmak azonban aligha engedték volna, hogy a Bourbon-dinasztia vagy egy amúgy is erős német fejedelem tegye rá a kezét a Habsburg örökségre, így a figyelem egy, a már említett jelöltekhez képest szegény hercegre, Lotaringiai Ferenc Istvánra terelődött.

A legszegényebb kérő

Lotaringiai Ferenc 1723 óta a bécsi udvarban nevelkedett. Apja, Lotaringai Lipót azzal a nem titkolt szándékkal küldte el őt egykori játszótársához, VI. Károlyhoz, hogy szem előtt legyen, amikor Mária Teréziának férjet keresnek. Lipót számítása bevált, hiszen Ferenc könnyedén beilleszkedett a bécsi udvarba, a császár is megkedvelte, és gyakran vitte magával vadászni a fiatalembert. Noha Mária Teréziának abban az állításában, hogy Ferenccel 1723 óta szerették egymást, lehet némi romantikus túlzás (Mária Terézia ekkor 6, Ferenc 14-15 éves volt), kétségtelen, hogy a kis főhercegnő is rokonszenvezett a megnyerő lotaringiaival. Fájlalta is, amikor 1729-ben Ferenc visszatért Lotaringiába, hogy átvegye nemrég elhunyt apja örökségét.

A következő éveket Ferenc Lotaringia irányításával és európai körutazással töltötte. Ám éppen távolléte alatt érett meg a bécsi udvarban az – a még mindig kimondatlan – elhatározás, hogy Mária Terézia kezét tényleg Ferencnek adják. 1732-ben hívták vissza Bécsbe, és VI. Károly – leendő veje tekintélyének növelése érdekében – Ferencet magyarországi helytartónak nevezte ki. Így rezidenciája Pozsonyba került, ahonnan gyakran utazhatott Bécsbe, hogy tiszteletét tegye hivatalosan a császári családnál, nem hivatalosan Mária Teréziánál. Az ifjú főhercegnő vonzalma Ferenc iránt ekkoriban már nyílt titok volt az udvarban. Thomas Robinson bécsi brit követ 1735. júliusi jelentésében számolt be arról, hogy Mária Terézia éjszakánként a lotaringiai hercegről álmodik, nappal pedig folyamatosan róla áradozik.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2018. nyár számában olvasható.

Előfizetek most

vagy

Emlékeztetőt kérek

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2018. ősz: Legendás apák és fiúk

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra