Múlt-kor.hu

Magyar királykoronázás dekoratőre is volt egy alkalommal Giuseppe Arcimboldo

Magyar királykoronázás dekoratőre is volt egy alkalommal Giuseppe Arcimboldo

2018. július 11. 14:52 MTI

Ma már a 16. század legnagyobb festői között emlegetik a 425 éve, 1593. július 11-én elhunyt Giuseppe Arcimboldót, akit felfedezésekor a szürrealizmus és a dadaizmus előfutáraként ünnepeltek.

1593. július 11-én halt meg Giuseppe Arcimboldo, a manierizmus különleges művésze, akinek híres arcképei növényekből, gyümölcsökből, zöldségekből és állatokból állnak össze. Igazi reneszánsz emberként számos műfajban mozgott otthonosan: hagyományos képei mellett az udvari bálokra és ünnepségekre, házasságokra ruhákat, jelmezeket és díszleteket (sőt hárfaszerű hangszert is) tervezett, feladata volt különböző vigasságok, színházi előadások megszervezése, költőként is jeleskedett.

Az 1560-70-es években készítette a nevét világhírűvé tevő Évszakok (Tavasz, Nyár, Ősz, Tél) és a Négy elem (Levegő, Tűz, Föld, Víz) című allegorikus sorozatait, melynek darabjai ma különböző európai múzeumokban találhatók. Portréit a témához illő gyümölcsökből, zöldségekből, gyökerekből, állatokból (halak, rákok, békák) komponálta, a többi közt Leonardo groteszk rajzaiból nyert ihletet. Ezeken felül is számos hasonló festményt készített.

Akad, amelyen gyümölcskosár vagy zöldségtál látható, de a képet megfordítva egy arc tűnik elő. Másokon foglalkozásokat személyesített meg: a könyvtáros portréját könyvek és azok lapjai alkotják, az udvarban szolgáló ügyvédét hal- és csirkeételek, a pincérét pedig kancsók, serlegek, hordók és tányérok. Képei tanúsága szerint az itáliai mester alapos természettudományi ismeretek birtokában volt, a feljegyzések szerint a flóra és fauna pontos részleteit a bécsi és prágai növény- és állatkertekben folytatott tanulmányai során sajátította el.

1526-ban vagy 1527-ben született Milánóban, délnémet származású művészcsaládban, házukban gyakran fordultak meg a kor kiváló tudósai, művészei, írói. Giuseppe ólomüvegfestőként kezdte pályáját, apja mellett dolgozott a helyi katedrális díszítésén, nevét először 1549-ben említik a dóm Szent Katalin életét ábrázoló vitrázsvázlata kapcsán. Apja halála után, az 1550-es évek elejétől önállóan dolgozott. 1551-ben öt címert festett Habsburg Ferdinánd magyar és cseh király, későbbi német-római császár számára, és neki tulajdonítják a milánói Szent Mór-templom Keresztelő Szent János fejevétele című freskóját is. Az 1560-as évekre számos itáliai városban ismert lett, a comói és monzai templomok számára festett freskókat és oltárokat.

Az akkor már népszerű és elismert ifjú 1562-ben hagyta el szülővárosát. Előbb Bécsben II. Miksa német-római császár, magyar és cseh király, majd annak utóda, a székhelyét Prágába áttevő II. Rudolf udvari festője lett. Első fennmaradt rajzát, amelyet 1566-ra datálnak, Josephus Arcimboldus Minensis (azaz milánói) néven írta alá.

A feljegyzések szerint 1572-ben Rudolf magyar királlyá koronázásának rendezője és dekoratőre volt, Miksa pedig rábízta a természeti és ember által alkotott csodákat tartalmazó Kunstkammer gyűjteményének katalogizálását, dokumentálását.

A Habsburgok szolgálatában töltött negyedszázad után 1587-ben elbocsátását kérte és hazatért. A prágai udvar kéréseit továbbra is teljesítette, s Rudolf 1592-ben birodalmi gróffá emelte – ez a megtiszteltetés a 16. században rajta kívül csak két festőművészt, Il Sodomát és Tizianót érte. A művész 1590 körül hálából elkészítette az uralkodót Vertumnusként (az évszakok római isteneként) ábrázoló sajátságos portréját zöldségekből, virágokból, gyümölcsökből. Ugyancsak Rudolf számára festette 1589-90-ben Flóra istennőt ábrázoló két képét. Az elsőn virágokból alkotta meg a tavasz és a növények római istennőjét, a második (Flora meretrix) kéjnőként, fedetlen kebellel ábrázolja az istennőt, akinek haját virágok és polipkarok alkotják, dekoltázsa fehér virágtengere körül hernyók és lepkék láthatók. Képeinek egy része 1648-ban, amikor a harmincéves háború legvégén a svédek megostromolták Prágát, Rudolf műgyűjteményének zömével együtt hadizsákmányként Stockholmba, majd különböző magángyűjteményekbe került. A két Flora-festmény csak több mint négy évszázad után, 2014-ben volt látható ismét együtt Bécsben.

Arcimboldo 1593. július 11-én halt meg Milánóban, a feljegyzések szerint vesebajban, nem az éppen akkor pusztító pestisjárványban. Halála után elfelejtették, nevét századokon át szinte nem is említették. 1885-ben jelent meg egy róla szóló monográfia, amely elsősorban portréfestői tevékenységét tárgyalta. Csak az 1930-as évek közepén 1936-ban fedezte fel újra Alfred H. Jarr, a New York-i Modern Művészeti Múzeum (MoMA) alapítója, aki a szürrealizmus és a dadaizmus előfutáraként ünnepelte, és a múzeum hatalmas sikerű dadaista és szürrealista kiállítása alkalmával Arcimboldo képeit is bemutatta. Ma már a 16. század legnagyobb festői között emlegetik, aki Salvador Dalí művészetére is nagy hatással volt.

2011-ben Milánóban Arcimboldo összes ismert képét bemutatták, a közönség ekkor első alkalommal csodálhatta meg azokat – a bécsi udvari korszak előtt – Münchenben festett fejeket, melyeket korábban nem neki tulajdonítottak. Önarcképe, egy hagyományos grafika, a prágai Nemzeti Galériában látható. Érdekesség, hogy a 2015. évi milánói expo Foody nevű, gyümölcsökből és zöldségekből összerakott kabalafiguráját is Arcimboldo képei ihlették.

Magyar királykoronázás dekoratőre is volt egy alkalommal Giuseppe Arcimboldo

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2018. tél: 7 végzetes pillanat

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra