Múlt-kor.hu

Korunk legnagyobb gyilkosa támadta meg az egyik váci múmiát

Korunk legnagyobb gyilkosa támadta meg az egyik váci múmiát

2016. március 1. 12:11

A rák egyáltalán nem 20-21. századi „találmány”, a genetikai hajlam már az újkorban is jelen volt az európai népességben, mutattak rá a Tel-Aviv-i Egyetem kutatói, akik a 18. századi váci múmiák vizsgálata során jutottak ezen eredményre.

Az elhízás modern kori pestise, a mozgásszegény életmód és a feldolgozott élelmiszerek – általában ezeket az okokat szokták megnevezni az orvosok a vastagbélrák kialakulásánál. A vastag- és végbélrák a tüdőrákot követően a második leggyakoribb daganat és a második leggyakoribb oka a daganatos halálozásnak. A kutatók általában az Adenomatous polyposis coli (APC) nevű gén mutálódását társítják a halálos betegséggel. De vajon melyik létezett előbb? A vastagbélrák valóban a modernitás halálos végterméke? Vagy ez csupán egy félresikerült DNS eredménye?

A Tel-Aviv-i Egyetem kutatónak legújabb felfedezése (tavaly egyébként 12 TBC-törzset tudtak elkülöníteni a múmiákban) azt sugallja, hogy a végbél- és vastagbélrákra való genetikai hajlam megelőzte az ipari forradalmat, ugyanis egy 18. századi magyar múmiában is felfedezték e halálos gént. Rina Rosin-Arbesfeld, az egyetem orvostudományi karának Mikrobiológiai és Immunológiai Tanszékének munkatársa anatómusokkal és antropológusokkal karöltve jutott el a különös felfedezéshez.

A magyar múmiák

Mint ismeretes, 1994-ben egy munkás a váci Fehérek templomának falán egy repedésre lett figyelmes, s mikor kalapáccsal megütötte, üreges hangot hallott. Néhány csapást követően az egy téglányi vastag fal kezdett összeomlani. Az áttörést követően a munkás egy lefelé vezető, sötét kőlépcsőt talált. A plébánossal együtt lementek a lépcsőn, s egy mennyezetig díszesen kifestett, koporsókkal telerakott kriptát találtak.

A plébános felismerve a ritkaságok jelentőségét – hiszen a koporsók nem gyakran élik túl ilyen szép állapotban az évszázadokat – szakembereket hívott, akik a nyughelyeket felnyitva mumifikálódott holttesteket találtak. A kripta mikroklímája megőrizte az elhunytak ruházatát és egyéb melléjük temetett értékeiket a gyapjúzoknitól a főkötőkön és a rózsafüzéreken át a fejükre helyezett rozmaringból készült koszorúig.

A 265 múmia a Természettudományi Múzeumba került, ahol röntgensugaras vizsgálatnak vetették alá őket, amely során tuberkulózisra utaló nyomokat találtak a csontokban. A nem mindennapi felfedezést Mark Spigelman német professzor is megvizsgálta, aki úttörő szerepet játszott a tüdőbaj baktériumának régészeti maradványokban való kutatásában. Az 1700-1800-as évekből származó – azokból az évekből, amikor a tuberkulózis fehér pestisként söpört végig a kontinensen –, igen jól konzervált múmiák csoportja felbecsülhetetlen értékű információkhoz juttatta a kutatókat a baktériumról és az ellene történő természetes védekezésről.

A szövetminták elemzése után a múmiák 89 százalékában találtak a szakemberek TBC fertőzésre utaló bizonyítékokat. Az évszázados leletek nagyszerű lehetőséget biztosítanak a kutatók számára egy olyan gyógyszertörzs kifejlesztésére, amellyel a tüdőbajban szenvedő betegek rövidtávon hatékonyan tudják felvenni a versenyt a gyilkos kórral szemben, ugyanis a váci múmiák csupán 35 százaléka halt meg TBC-ben. Mivel nem volt védőoltás és antibiotikus kezelés, a múmiák fennmaradó 65 százaléka genetikai ellenálló képességgel rendelkezett, amely hosszútávon megoldást jelenthet a tuberkulózis génterápiával történő gyógyításában.

A rákos váci

„A vastag- és végbélrák a modern idők leggyakoribb egészségügyi veszélyei közé tartoznak” – magyarázta Rosin-Arbesfeld. Hozzátette: „Most ennek hátteréről is sikerült lerántanunk a leplet. A célunk az volt, hogy megtudjuk, az APC-mutáció a korábbi korokban is rejtett-e egészségügyi veszélyeket, milyen gyakori volt és hogy e gén hasonlított-e a maihoz. Más szavakkal: a rák előfordulását az ember idézte elő vagy a természet maga alkotta?”

Mint elmondta, mikor tudomást szereztek a tuberkulózisos váci múmiák létéről, kíváncsiak lettek, hogy a több évszázados, kiválóan megőrződött testekben a vastagbélrák genetikai mutációja is megtalálható-e. A szakértők genetikai szekvenálás segítségével azonosították a mutációt a múmiákból vett APC-génekben. „A mumifikálódott lágy részek egy teljesen új fejezetet nyitnak a kutatástörténetben” – mondta a kutatásban résztvevő Israel Hershkovitz antropológus.

„Csupán kevés betegség támadja meg a csontokat, a legtöbb betegség bizonyítékát általában a lágyrészek hordozzák. A magyar múmiák ideális lehetőséget teremtenek, hogy részletes genetikai elemzés során a legkülönbözőbb kórokozókra bukkanjunk” – tette hozzá. A vizsgálatok szerint a váci múmiák közül egy hordozott rákos mutációt, ez pedig a szakértők szerint annak a jele, hogy a genetikai hajlam a rákra a korábbi korokban is ugyanúgy létezett, mint ma. Ella H. Sklan orvostörténész azonban hozzátette: „mindezidáig csupán egy maradványnál találtunk mutációt. További vizsgálatokat kell végeznünk, hogy szélesebb körű következtetéseket tudjunk levonni.

Korunk legnagyobb gyilkosa támadta meg az egyik váci múmiát

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2019. tavasz: A vörösterror 133 napja

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra