Könyörtelenül megkövetelte a tökéletességet zenészeitől Fricsay Ferenc

2018. augusztus 9. 16:55 MTI

Négyévesen már katonazenekart vezető édesapja mozdulatait utánozta annak háta mögül, nagy sikert aratva a közönség körében. Hatévesen kezdett zongorázni tanulni a Zeneakadémián, majd további hangszerekkel (hegedű, klarinét, harsona, ütőhangszerek) is megismerkedett, zeneszerzői és karmesteri tanulmányokat folytatott. Tanára volt mások mellett Kodály Zoltán, az ő szellemi növendékének vallotta magát élete végéig, valamint Bartók Béla, Weiner Leó és Dohnányi Ernő, lelkesen látogatta a Klemperer, Bruno Walter, Furtwängler által vezényelt hangversenyeket. A karmesteri pálcát tizenévesen fogta először a kezébe, a rádióban is közvetített koncertről elkéső apja helyett beugorva dirigálta a katonazenekar élén Wagner Tannhäuserének egy részletét.

1933-ban diplomázott a Zeneakadémián, s bár felajánlottak neki egy segédkarmesteri állást az Operaházban, ő mégis Szegedre szerződött. A városi filharmonikusok és a helyi katonazenekar vezetője lett, utóbbi tisztsége miatt egyenruhában, oldalán karddal kellett az utcán közlekednie. A Tisza-parti városban állandó operatársulatot szervezett, fellendítette a zenei életet (a bérletesek száma tízszeresére növekedett), a legkiválóbb szólistákat és vendégkarmestereket hívta meg. Amikor lemondott a filharmonikus zenekar éléről, mert mellőzték a szabadtéri játékok műsorának összeállításánál, a városvezetőknél a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert vezette delegáció járt közben az érdekében.

Fricsaynak 1944-ben, a német megszállást követően mennie kellett, mert a tiltás ellenére zsidó muzsikusokat is alkalmazott, így Budapestre költözött. 1945 februárjában ő vezényelte az ostrom utáni első hangversenyt az Operaházban. Az intézménynek vezető karmestere lett, megszervezte a Fővárosi Zenekart (a későbbi Állami Hangversenyzenekart, a mai Nemzeti Filharmonikusok elődjét). Nevét külföldön is megismerték, a Salzburgi Ünnepi Játékokon Otto Klemperer asszisztensének hívták, 1947-ben a német dirigens betegsége miatt végül ő állt Gottfried von Einem Danton halála című operájának ősbemutatóján a zenekar élére. A siker nyomán Bécsbe, majd Berlinbe hívták vendégkarmesternek, itt a rádiózenekarral haláláig, az operaházban 1952-ig dolgozott. A karmesteri pulpituson Toscanini volt a példaképe, hasonló munkakapcsolatra törekedett zenészeivel, mint amilyet a Maestro kialakított az NBC szimfonikus zenekarával.

Fricsay 1948-ban exkluzív szerződést kötött a Deutsche Grammophon lemezkiadóval, együttműködésük alatt mintegy kétszáz zeneművet - több mint tíz teljes operát, ötven szimfóniát, negyven versenyművet, hangszeres és énekes zenekari darabokat - rögzített. Több felvétele - Bartók Concertója, 2. és 3. zongoraversenye Anda Géza zongorajátékával, Mozart Don Giovannija - nagydíjat nyert. Az idei centenáriumon 45 CD-t tartalmazó dobozban a német kiadónál felvett teljes zenekari repertoár megjelenik. 1958-ban ő dirigálta Johann Strauss műveit az Eurovízió első élő hangversenyén Münchenben.

A karmester, aki rövid ideig a tengerentúlon is működött a houstoni szimfonikusokkal, 1956-ban a müncheni opera főzeneigazgatója lett. Fricsayt Mozart és Beethoven "szakkarmesterének" nevezték, emellett Kodály és Bartók műveinek avatott előadója volt és kiváló volt olasz operák, Muszorgszkij, Liszt és Berg műveinek tolmácsolásában is. Az elsők között ismerte fel az új médiumban, a televízióban a lehetőséget, hogy közel vigye a zenét a közönséghez, ebbéli szerepében Herbert von Karajan elődjének számított. Energikus stílusára a precizitás, a kottahűség volt a jellemző, zenészeivel szigorú volt, könyörtelenül dolgozott velük, amíg el nem érte az általa ideálisnak vélt hangzást. Korának olyan kiemelkedő művészeivel dolgozott együtt, mint a zongorista Fischer Annie, a hegedűművész Yehudi Menuhin hegedűművész vagy a pályáját szinte vele egy időben kezdő Dietrich Fischer-Dieskau német operaénekes.

Fricsay élete utolsó éveiben rákbetegségben szenvedett, több műtéten is átesett, operációit követően újra és újra dolgozni kezdett. Ő dirigált Kodály Szimfóniájának bemutatóján 1961-ben a luzerni fesztiválon, ugyanabban az évben megkapta a nagy német érdemkeresztet, a következő évben Mozartról és Bartókról címmel adott ki könyvet. Utolsó koncertjének szólistája Vásáry Tamás zongoraművész volt 1961 decemberében. Fricsay Ferenc alig 48 évesen, 1963. február 20-án hunyt el a svájci Bázelben. Működése egykori helyszínén, Szegeden nevét viseli a városi fúvószenekar, valamint a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának egyik hangversenyterme.