Múlt-kor.hu

Kísérlet egy nemzet eltörlésére: Korea a japán megszállás alatt

Kísérlet egy nemzet eltörlésére: Korea a japán megszállás alatt

2018. március 6. 17:01

Hiába ért véget 1945-ben, a japán megszállás vége óta sem talált békére és egységre Korea népe. Az 1910-ben kezdődött rémálom alatt gyakorlatilag minden szinten hadat viselt a Japán Birodalom a koreai néppel és kultúrával szemben. Milyen volt Korea a japán uralom alatt, és milyen máig tartó hatásai vannak a teljes koreai öntudat eltörlésére tett kísérletnek?

A múltat eltűntetni

A 2018-as téli olimpián a felháborodott koreaiak bocsánatkérést követeltek az amerikai NBC televíziócsatornától miután annak kommentátora azt állította, hogy Korea globális gazdasági hatalommá való válása Japán „kulturális, technológiai és gazdasági példájának” köszönhető. Sok dél-koreai számára Joshua Cooper Ramo szavai régi sebeket szakítottak fel – sebeket, amelyeket egy emberöltőnyi japán megszállás ejtett.

„Akármely értelmes ember, aki ismeri a japán imperializmus történetét és az általa a II. világháború előtt és alatt elkövetett atrocitásokat, mélyen bántónak és felháborítónak találná eme kijelentést”, olvasható a bocsánatkérést követelő petícióban, amelyet dél-koreaiak tízezrei írtak alá.

Koreát évek óta tartó háború, fenyegetés és politikai machináció után 1910-ben kebelezte be a Japán Birodalom. Az ország 1945-ig Japánhoz tartozott. Az új területe feletti irányítás megszilárdítása érdekében Japán totális háborúba kezdett a koreai kultúra ellen.

Az iskolákban és egyetemeken megtiltották a koreai nyelv használatát. A nyilvános helyeken is átvették a japán nyelvet, és hamarosan arra is született határozat, hogy filmeket is kizárólag japánul lehessen készíteni. Bűncselekménynek számított a japánok által nem jóváhagyott szövegekből történelmet tanítani, és a hatóságok elégettek több mint 200 ezer történelmi dokumentumot, gyakorlatilag megsemmisítve Korea történelmi emlékezetét.

A megszállás alatt Japán teljességgel átvette az irányítást Korea munkaereje és földje felett. Csaknem 100 ezer japán család telepedett le Koreában az állam által nekik adott földön. Itt aztán fák milliószámra történő kivágásával erdőket irtottak ki, és idegen növényfajokat telepítettek be, teljesen elváltoztatva Korea tájképét. Közel 725 ezer koreai munkást vittek el Japánba és más gyarmatokra dolgozni, és ahogy közeledett a II. világháború, elhurcoltak több százezer koreai nőt „kényelmi hölgyeknek”, azaz szexrabszolgáknak katonai bordélyházakba.

De nem csak Korea népét zsákmányolták ki a japán gyarmatosítás alatt: a kulturális jelképei is áldozatul estek. A koreai szuverenitás és függetlenség egyik legerőteljesebb szimbóluma a királyi palota, a Kjongbokkung volt, amelyet 1395-ben építettek Szöulban a Csoszon-dinasztia idején. A hatalom átvétele után rövidesen elbontották a történelmi épületegyüttes több mint egyharmadát, a fennmaradó részből pedig turistalátványosságot csináltak japán látogatók számára. Ahogy Heejung Kang koreai történész megjegyzi, a birodalmi kormányzat ugyanakkor igyekezett megőrizni is a koreai művészettörténet és kultúra remekeit, hogy aztán a birodalmi Japán önmagáról alkotott, civilizáló és modern erő képét támassza alá velük. Ez a Koreát elmaradottként és primitívként ábrázoló nézet aztán bekerült a tankönyvekbe, múzeumokba és még a koreaiak önmagukról alkotott képébe is.

Tiltakozás a felszínen és a mélyben

A megszálló kormány a koreaiak asszimilálására is törekedett a nyelv, vallás és oktatás segítségével.  Az eredetileg japán családok számára épített sintó szentélyek a kierőszakolt vallásgyakorlás színhelyeivé váltak. A gyarmati kormány arra kényszerítette a koreaiakat, hogy „imádják a birodalmi Japán isteneit, beleértve a halott császárokat és a század elején Koreát meghódító háborús hősök szellemeit”, magyarázza Donald N. Clark amerikai történész. Az erőltetett imádatra sok koreai kulturális népirtásként tekintett, de a japánok számára annak bizonyítéka volt, hogy a japán és a koreai egyetlen egységes nemzet. Habár voltak családok, akik megkerülték a sintó határozatot azzal, hogy látogatták a szentélyeket, de nem imádkoztak, mások vonakodva bár, de félelemből átvették az új vallási szokásokat.

A megszállás végén Japán már az emberek családnevei ellen is hadat viselt. Eleinte a gyarmati hatóságok megtiltották a lakosoknak a japán stílusú nevek felvételét, látszólag azért, hogy elkerüljék a családi anyakönyvekben a félreértéseket. 1939-ben azonban a kormány hivatalos politikájává tette a nevek megváltoztatását. A törvény értelmében a koreai családoknak „kegyesen megengedték” a japán családnevek felvételét. A koreaiak legalább 84 százaléka vett fel japán nevet, mivel ezután a japán névvel nem rendelkező személyeket nem ismerte el a bürokrácia, és így ki voltak zárva a postaszolgálattól kezdve az élelmiszeradagok kiosztásáig mindenből. „Az egésznek a lényege az volt, hogy elmondhassák, az emberek 'önként' változtattak nevet”, írja Hildi Kang koreai történész.

Habár Japán egy emberöltőn keresztül tartotta megszállva Koreát, a koreai nép nem tűrte passzívan a japán uralmat. A megszállás teljes ideje alatt léteztek függetlenségi mozgalmak. 1919-ben a Március Elseje Mozgalom kikiáltotta Korea függetlenségét, aminek hatására több mint 1500 demonstráció robbant ki országszerte. Ezeket brutálisan elfojtották, de a függetlenség vágya ennek ellenére végigsöpört Koreán. A későbbiekben földalatti szervezetek alakultak, mint a Háromezrek Pártja, amely a japán haderőbe besorozott koreai fiatalokból állt, akik szabotálni igyekeztek azt. A koreai emberek a maguk csendes módjain is tiltakoztak: volt, aki nem volt hajlandó japánul beszélni vagy nevet változtatni, mások olyan neveket vettek fel, amelyek utaltak családi múltjukra vagy rejtett tiltakozást tartalmaztak.

A II. világháború nem csak Japánt, de Koreát is végigpusztította. 1945-ben az Egyesült Államok és a Szovjetunió együtt elfoglalta a félszigetet és felszámolta a japán fennhatóságot. Ezután Koreát két, ideiglenesnek szánt megszállási övezetre osztották, de az újonnan felszabadult koreai nép végül nem kapta vissza egységes államát. Ehelyett kitört a koreai háború az ország Szovjetunió és Kína által támogatott északi és az Egyesült Államok és az ENSZ által támogatott déli fele között.

A koreai háború után Dél-Korea idővel egy liberális demokráciává vált és megpróbálta megtisztítani magát a japán uralom emlékeitől. Közvetlenül a II. világháború után kis számú gyarmati kollaboráns ellen vádat emeltek, és elvették a földjüket. Napjainkban még folynak a viták arról, hogy hogyan kellene, illetve kellene-e egyáltalán eljárást folytatni azokkal szemben, akik együttműködtek a japán hatóságokkal a megszállás alatt.

Míg Dél-Korea továbbra is kénytelen megbirkózni a brutális japán megszállás következményeivel, nem felejtette el saját ellenállását. Napjainkban március elseje – az 1919-es tiltakozás emléknapja – nemzeti ünnep, amely emlékeztet nem csak a koreai nép ellenállására, hanem az általuk kiállt megszállás éveire is.

Kísérlet egy nemzet eltörlésére: Korea a japán megszállás alatt

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2018. nyár: Szerelmes uralkodók

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra