Múlt-kor.hu

Múlt-kor bolt: Itt vásárolhatsz termékeinkből 》

Mi történt a szülinapomon?

Keresési feltételek:
Hónap: április  •  Nap: 25
20 találat
[1]

1077. április 25.

Meghal I. Géza magyar király

A magyar király I. Béla és Richeza lengyel hercegnő házasságából született 1040 körül. A keresztségben a Magnus nevet kapta. Apja 1063-as halála után Lengyelországba menekült, és a lengyel király, II. Boleszláv támogatásával fellépett Salamon király ellen. Harc helyett Győrött megegyeztek, Géza megkapta a dukátust. 1060-as évekre tehető első házassága Zsófia hercegnővel, a frigyből született Kálmán és Álmos. 1071-ig baráti vizsonyt ápolt Salamonnal, ezután azonban a herceg nyíltan a királyi koronára tört. 1074. március 14-én Mogyoródnál döntő győzelmet aratott a király felett. Salamon IV. Henrikhez fordult segítségért, a magyarok azonban sikeresen verték vissza a támadást. A győzelem után a hercegséget testvérének, Lászlónak adta. Géza VII. Gergely pápától kérte királysága elismerését, azonban a Szentszék ezt komoly feltételekhez kötötte, így a tárgyalások dugába dőltek. A bizánci császár elismerte uralmát. Géza nevéhez fűződik a garamszentbenedeki bencés apátság, illetve a váci egyházmegye megalapítása. Uralkodásának vége felé tárgyalásokat kezdeményezett Salamonnal, de halála miatt nem jött létre megállapodás. Vácott temették el. Utóda testvére, László lett.

[2]

1468. április 25.

Mátyás keresztes hadjáratot índít a csehek trónusáért

Hunyadi Mátyás 1468 tavaszán harcba szállt a közép-európai államok perszonáluniójának létrehozása érdekében. `Tróngyűjtéseit` a törökellenes összefogás céljaival indokolta, de valójában dinasztikus érdekeket szolgáltak. Az első kísérletre, a csehek elleni fellépésre az adott alkalmat, hogy II. Pál pápa 1466 decemberében kiközösítette I. Podjebrad György cseh királyt, mivel az a huszitizmus kelyhes irányzatának hívei közé tartozott. Mátyás `keresztes` hadjáratával szembe került a Habsburg- és a Jagelló-dinasztiával is. 1468 folyamán meghódította Morvaországot, majd - annak ellenére, hogy Crudimnál egy völgyben kelepcébe csalták 1469. május 3-án Olmücben mindenféle diplomáciai előkészítés nélkül cseh királlyá koronáztatta magát. Az elkapkodott királyválasztás a Jagellókat is Mátyás ellen fordította. Hosszú esztendőkig húzódó és óriási költségeket felemésztő háborúskodás kezdődött IV. Kázmér Lengyelországával. Podjebrad György halála után, 1471-ben, Mátyás hiába pályázott a királyi címre, azt ugyanis a cseh uralkodó kijelölt utódja, IV. Kázmér lengyel király fia, Jagelló Ulászló (később II. Ulászló néven magyar király) szerezte meg.

[3]

1472. április 25.

Meghal Leon Battista Alberti

68 éves korában meghal Rómában az olasz építőmester, művészetteoretikus és író Leon Battista Alberti. A Bolognában doktorrá avatott Alberti a reneszánsz első „egyetemes emberének” számít. Az építőművészetnek, elsősorban templomok át- és újjáépítésének szentelte életét. Iránymutató lett a korai reneszánsz templomépítészete számára az 1472-ben elkezdett mantovai Sant’ Andrea-, valamint a firenzei Santa Maria Novella-templom. Művészetelméleti írásai: „Három könyv a festészetről”, „Tíz könyv az építészetről”.

[4]

1595. április 25.

Meghal Torquato Tasso

Rómában meghal Torquato Tasso olasz költő, „A megszabadított Jeruzsálem” (megjelent: 1581) című eposz szerzője. A török előrenyomulás élményének hatására létrejött eposz az olvasó okulását hivatott szolgálni. A cselekményhez forrásként Tasso ófrancia krónikákat és lovagregényeket használt fel. A fő cselekményt – a keresztes hadjárat elbeszélését – szerelmi történetekkel bővítette, amelyek a művet színessé és élővé teszik. Tasso azonban vallási meggondolásból és az inkvizíciótól való félelmében átdolgozta a művet. A kedvelt epizódok nagy részét törölte és a kevésbé szórakoztató új művet „A meghódított Jeruzsálem” címmel tette közzé (1591). Ezután már csak vallási témákkal foglalkozott. Röviddel azelőtt halt meg, hogy VIII. Kelemen költőfejedelemmé koronázta volna.

[5]

1792. április 25.

Párizsban először használják a guillotine-t

[6]

1816. április 25.

Meghal Tállyai Dániel lapszerkesztő

Lőcsén született 1760. január 4-én. Ő szerkesztette és adta ki az első pozsonyi szlovák hírlapot, 1787-ben szerkesztője volt a Magyar Hírmondónak, az egyik első magyar hírlapnak. Pozsonyban egyébként telekkönyvi igazgatóként, a polgármester mellett jegyzőként és városi tanácsosként is tevékenykedett. Pozsonyban érte a halál.

[7]

1848. április 25.

A birodalom népei ideiglenes alkotmányt kapnak

A Habsburg-udvarnak is lépést kellett tartania az európai közhangulattal. Április 25-én a császár alkotmányt adott az osztrák birodalom népeinek - ideiglenest, mert a `véglegest` a parlament volt hivatva kidolgozni. Az alkotmány a birodalom nyugati területeire - Ausztriára, Csehországra, Galíciára és Bukovinára - érvényesen kimondotta: `Minden népfajok számára biztosíttatik nemzetiségük és nyelvük sérthetetlensége.` A császárnak teljhatalmat adott a miniszteri, katonai és főtisztviselői kinevezésekre, az ő joga volt a hadüzenet, a békekötés és a külpolitika, és megtartotta a törvények szentesítésének jogát. A törvényhozás kétkamarás volt. A követek kamaráját (alsóház) a tartományok lakossága választotta volna, a szenátust (felsőház) az uralkodóház hercegei, az uralkodó által meghívottak és a nagyobb földbirtokosok által választott 150 tag. Az alkotmánynak a császári túlhatalmat biztosító passzusai miatt Bécsben tüntetések törtek ki. A kormány az egykamarás törvényhozás összehívására tett ígéretet. Az alkotmány mindenesetre nagy visszhangot váltott ki, nemcsak az osztrák (örökös) tartományokban, hanem Magyarország nem magyar népei körében is, mivel kimondotta a nemzeti és a nyelvi sérthetetlenséget.

[8]

1850. április 25.

Deák először lép fel a passzív ellenállás tárgyában

Deák ezen a napon egy, a magyar magánjog tárgyában tartandó bécsi értekezletre kapott hivatalos meghívást. Erre így felelt: `A közelmúlt idők gyászos eseményei után, oly állapotok között, melyek még jelenleg is uralkodnak, lehetetlenség, hogy a közügyekben tevőlegesen részt kívánjak venni.` - Deáknak ezt az elutasító levelét tekintette a kortárs és az utókor a passzív rezisztencia programnyilatkozatának. Az egykori igazságügy-miniszter magatartását akkor egy ország figyelte. Ő volt az egyetlen ember, aki a forradalmi korszak vezéralakjai közül bántatlanul megmaradt. Egy nagy korszak megérdemelt tekintélyét átmentette az abszolutizmus éveire, mégpedig úgy, hogy maga csak a `törvényes forradalomban` vett részt, a vereségben nem osztozott. Deák a hozzáforduló egyes emberek magatartását sohasem akarta befolyásolni, a `nemzetnek` mégis, a maga példájával is azt ajánlotta, ne bocsátkozzék apró alkuba, amellyel akarva-akaratlanul a rendszert támogatja. Ma sem tudjuk pontosan, hogy az 1850-es évek államapparátusának kiépítésében milyen mértékben vettek részt magyar hivatalnokok. Bizonyos azonban, nagyobb arányban, mint ahogy az a nemzeti legendákban él. Viszont igaz, hogy a passzivitás az 1850-es években sajátos létforma lett: `...a gazdag főúr és a jómódú nemes, az értelmi kereset emberei és a jómódú polgár elhatározták, hogy az adót nem fizetik, míg végrehajtó nem jön rájok. A katonaságnak csak azt szolgáltatják ki, amit elkerülni nem lehet. A fuvarral késlekednek, utat könnyű kedvvel nem csinálnak. A német nyelv értését megtagadják s mindenütt magyar tolmácsot, magyar választ és ítéletet kívánnak. Vagyonát, jövedelmét, keresetét senki úgy, amint van, be nem vallja. Ha fölvilágosítást kérnek tőle, nemtudommal felel, ha személyekről tudakozódnak, nemismeremmel, ha tényekről, nemláttammal.` Az 1850-es években berendezkedő idegen hatalommal szemben egy sajátos nemzeti ellenállás alakult ki, amelynek egyszerre volt politikai és érzelmi töltése.

[9]

1865. április 25.

Meghal Kmety György

Kmety György Felsőpokorágyon született 1813. május 24-én. Édesapja öt éves korában meghalt, nevelését jóval idősebb bátyja, Pál vállalta magára. Tanulmányait Késmárkon végezte, majd 1833-ban katonának állt. 1847 végén Radetzky tábornagy itáliai seregében szolgált. Jelentős szerepet játszott az alakuló honvédsereg szervezésében. Részt vett a schwecháti csatában, a kápolnai ütközetnél ő fedezte a visszavonuló magyar csapatokat. 1849. február 28-án a mezőkövesdi ütközetben győzelmet aratott Franz Deym vezérőrnagy dandárja felett. 1849. április 14-én ezredesi rangot kapott. Buda visszavívásánál a vízivárosi csapatokat irányította. Június 13-án pályafutásának legfényesebb győzelmét aratta, a csornai ütközetben legyőzte Franz Wyss vezérőrnagy dandárját és ezért június 26-án megkapta tábornoki kinevezését. Vitézül harcolt a temesvári csatában is, de a magyar csapatok felbomlását nem tudta megakadályozni.
A világosi fegyverletétel után Törökországba menekült. Itt áttért a muzulmán hitre és Iszmail pasa néven belépett a török hadseregbe. 1853-tól dandártábornok volt, 1855-ben Kursid pasa - a magyar szabadságharcban Guyon Richárd tábornok - mellett ő védte a karszi erődöt Muravjev orosz tábornok ellen. Amikor az erőd parancsnoka, Williams tábornok a vár megadása mellett döntött, Kmety és Guyon átvágták magukat az ostromlókon. 1855. szeptember 29-én hadosztályparancsnokként győztes ütközetet vívott az orosz csapatokkal. 1862-ben nyugdíjazták és Londonban telepedett le. Az angol fővárosban érte a halál.

[10]

1885. április 25.

Szabályozzák a főrendiház összetételét

A főrendiház reformja nem korlátozta az arisztokrácia súlyát, de a `szegényebbek`, az évi 3000 Ft földadónál kevesebbet fizetők már nem lehettek tagjai. Kimaradtak a címzetes püspökök és a főispánok, bekerültek az egyéb felekezetek egyházi vezetői és az országos bíróságok elnökei. A főrendiház 1918. novemberéig működött ebben az összetételben.

[11]

1886. április 25.

Megszületett Györgyi Dénes építész

A budapesti születésű mester az I. világháború előtt a népi építészet felé fordult, tagja volt a magyaros formákat előtérbe helyező Fiatalok csoportjának. 1909-től az Iparművészeti Főiskola tanára, majd igazgatója volt. 1911-12-ben Kós Károllyal közösen tervezte a budapesti Városmajori iskolát. 1911-ben a torinói nemzetközi kiállítás magyar pavilonjának pályázatán a Tőry Emillel és Pogány Móriccal közösen készített munkája első díjat nyert. Az 1920-as évektől egy ideig historizáló stílusban alkotott, ennek a korszaknak jellegzetes műve a debreceni Déri Múzeum. Később a geometrikus formálás jellemezte épületeit, amelyek közül kiemelkedik az 1937-es párizsi világkiállítás magyar pavilonja. 1961. november 21-én halt meg Balatonalmádiában.

[12]

1915. április 25.

Ausztrál és Új-Zélandi csapatok szállnak partra Gallipolinál

[13]

1923. április 25.

Megindul a Wochenpost című német-magyar nyelvű országos hetilap

[14]

1926. április 25.

Bemutatják a Turandot c. operát

Giacomo Puccini Turandot című operájának ősbemutatóját a milánói Scalában tartották. A háromfelvonásos lírikus dráma szövegkönyve egy kínai hercegnőről szóló mesén alapul, amelyet Carlo Gozzi színjátékából Giuseppe Adami és Renato Simoni ültetett át operaszínpadra. A mű történetéhez tartozik, hogy Puccini az opera komponálása közben meghalt, így azt barátja és tanítványa, Franco Alfano fejezte be a zeneszerző jegyzetei alapján. A bemutatón azonban a művet vezénylő Arturo Toscanini az utolsó, még Puccini által leírt hangjegynél megszakította az előadást, így a teljes művet csak a második előadáson játszották el.

[15]

1926. április 25.

Meghal Ellen Karolina Sofia Key svéd írónő

Gazdag liberális párti politikus és földbirtokos lányaként Sundsholm-ban született 1849. december 11-én. 1868-tól tanított, 1873-tól 1903-ig előadó volt a stockholmi Munkásintézetben. 1903-1909 között külföldön utazgatott, 1911-től visszavonultan élt. A XIX-XX. századforduló körüli svéd politikai és kulturális élet egyik legismertebb, világhírűvé vált alakja volt. Először az 1880-as évek divatos szerelem és házasság problematikával kapcsolatban nyilvánított véleményt, követelve az egyéniség szabad, de felelősségteljes kibontakozását. Nagy hatású szónoklataival hamarosan a nők egyenjogúságáért küzdő mozgalom élére állt. A gyermeknevelés radikális megújításáért harcoló mozgalmának céljait A gyermek évszázada (1900) című kötetében foglalta össze. Rokonszenvvel figyelte a szocialista mozgalmat, nagy része volt a 8 órás munkanap és a nők szavazati jogának rendezésében. Az általános kulturális és esztétikai nevelést szorgalmazó kötetei: Gondolatképek (1898), Szépséget mindenkinek (1899) és Életvonalak (1903-1906). Alvastra-ban halt meg.

[16]

1945. április 25.

A szövetségesek megszállják Németországot

Torgau környékén az Elbánál találkoznak először a Vörös Hadsereg csapatai az amerikai hadsereg előrenyomuló katonáival. A két szövetséges haderő kapcsolata katonailag Németország kettéválását jelenti, s az utolsó sértetlen német haderők megadását már csak idő kérdésévé teszi. A szövetséges haderők előrenyomulását már hónapok óta nem lehet feltartóztatni. A brit és az amerikai légierőnek a német városok és polgári lakosság ellen intézett felőrlő légitámadásaitól támogatva a nyugati szövetségesek Nyugatról és Délről a Rajnán és az Alpokon át nyomulnak be Németországba, míg a Vörös Hadsereg katonái Ausztriába vonulnak be, s hozzáfognak Berlinnek, a birodalom fővárosának és Adolf Hitler székhelyének ostromához. Március 6-án az amerikai csapatok rajtaütéssel elfoglalják a remageni Rajna-hidat, s ezzel kialakítják a Rajna jobb partján az első sértetlen hídfőállást. Onnan kiindulva az amerikai kötelékek a következő hetekben elfoglalják a Ruhr-vidéket. Ez alatt brit csapatok az Északnémet-alföldre hatolnak be, s elfoglalják Brémát és Lübecket. A légibombázástól erősen lerombolt Hamburgot május 3.-án a bevonuló britek "nyílt várossá" nyilvánítják. Francia katonák április végén foglalják el Karlsruhe, Stuttgart és Ulm városát. Dwight D. Eisenhower tábornok, aki időközben megváltoztatta a nyugati szövetségesek németországi előrenyomulásának a célját, a Vörös Hadsereg katonáinak engedi át Berlint, a birodalom fővárosát - ahol Adolf Hitler a megmaradt náci nagyságokkal elsáncolta magát - és a katonai előrenyomulás irányát Dél, Lipcse és Linz felé helyezi át. Az Olaszországból érkező amerikai haderők Dél-Németországban hadműveletek folytató honfitársaikkal, akik Würzburgot és Nürnberget foglalják el. Míg Nyugaton a német "Hollandia-erődítmény" összedől, Keleten a szovjet hadsereg heves támadásai alatt felmorzsolódik a német Odera-arcvonal. Április 25-én a Vörös Hadsereg körülzárja Berlint. Szovjet egységek április 13.-án elfoglalták Bécset, s onnan észak felé nyomulnak Prága felé. A szociáldemokrata Zdeněk Fierlinger által megalakított és a Szovjetunió által tolerált kormány a felszabadított Csehszlovákiában meghirdeti a jóléti állam felépítését és a kulcsiparok, a bankok és a biztosító intézetek államosítását. 16 nap múlva, május 2-án, Berlin megadja magát a Vörös Hadsereg katonáinak. A birodalmi kancellária lerombolt épületén vörös lobogó leng. Röviddel öngyilkossága (1945. IV. 30.) előtt Hitler kijelentette, hogy Berlin és Bécs német marad, s Európa sohasem lesz orosz.

[17]

1950. április 25.

Megkezdődik a `munkásáruló szocdemek` letartóztatása

Az 1944. évi demokratikus újrakezdést követően a kommunista és szociáldemokrata párt viszonya ellentmondásosan alakult. A két munkáspárt részben egymás `természetes szövetségesei` voltak, részben első számú riválisuknak tekintették egymást. A két párt egyesítésére indított kampányt követően az MKP gyakorlatilag azt tehetett, amit akart mind a szociáldemokrata párttagsággal, mind a vezetőkkel. 1948-ban a pártegyesülés folyamatában a több mint 700 ezer szociáldemokrata párttagból csak 240 ezren kerültek át az MDP-be, a következő, 1949. évi tagrevízió során ezek egy jelentős részét is kizárták. A `szociáldemokrata` múlt az élet minden területén politikai gyanakvásra okot adó, eltitkolandó `folttá` vált. A pártegyesülést megelőzően még az SZDP vezetésében helyet foglaló kommunista szimpatizánsok (elsősorban Marosán György vezetésével) zárták ki, mondatták le az egyesülést ellenző társaikat. Egy részük emigrált (Bán Antal, Böhm Vilmos - aki nagyköveti posztjáról nem tért haza - és Szélig Imre). A többiek pedig a hamarosan a szociáldemokrata politikusok túlnyomó részét érintő represszió áldozatává váltak. Ilyen eljárásokra már 1947-ben (Peyer Károly ellen, távollétében), 1948-ben (Kelemen Gyula iparügyi államtitkár ellen) is sor került. A Rajk-pernek is konsturáltak szociáldemokrata vonalat (Justus Pál, Horváth Zoltán). 1950-ben azután tömeges letartóztatásokra került sor. Most már nemcsak az SZDP önállóságáért síkraszálló szocdemeket (a `jobboldaliakat`) támadták, hanem az MKP-val való együttműködés és egyesülés kommunistává váló híveit (a `baloldaliakat`) is. (Noha ez utóbbiak fontos pozíciókat foglaltak el a párt és állami életben.) Két tucat perben több mint kétszáz személyt ítéltek el zárt tárgyalásokon, s juttattak börtönbe. A vád: kémkedés (elsősorban az angolok javára a Labour Partyval fenntartott `pártkapcsolatok` útján); a népi demokratikus államrend elleni szervezkedés, rendőrbesúgói múlt (erre ürügyet a szakszervezetek rendezvényeinek hivatalos rendőrségi bejelentése szolgáltatott); népellenes bűntett stb. Mind hamis vádak. 1950 decemberében egy perben ítélték el magát az államfőt, Szakasits Árpádot, Marosán Györgyöt, az MDP főtitkárhelyettesét, Horváth Zoltánt, a Népszava főszerkesztőjét, Vajda Imrét, az Országos Tervhivatal volt elnökét, és másokat.

[18]

1974. április 25.

Katonai puccs kezdődik Lisszabonban

A Fegyveres Erők Mozgalma ellenzéki csoport csapatainak lisszaboni bevonulásával katonai puccs veszi kezdetét, s ez Marcelo Josč Caetano diktatórikus rezsimjének bukásához vezet. A puccsisták mindenekelőtt a portugál főváros rádióadóját szállják meg és felszólítják a lakosságot, hogy csatlakozzon hozzájuk. Amikor elterjed a híre, hogy Caetano kapitulált, Lisszabon utcáin lelkesen ünneplik a katonákat. A junta vezetője, António Sebastiăo Ribeiro de Spínola kihirdeti, hogy az új kormány "garantálja a gondolkodás, a szólás és a cselekvés szabadságát." Néhány nappal később szabadon bocsátják a politikai foglyokat; párizsi száműzetéséből hazatér Mario Soăres, a Szocialista Párt főtitkára. Évek óta először jelennek meg Portugáliában cenzúrázatlan újságok. Spínola már régóta ellenezte Caetano afrikai politikáját, azt, hogy amióta 1968-ban átvette a hatalmat, még erőteljesebben folytatta a harcot a gyarmatok: Angola, Mozambik és Bissau-Guinea függetlenségi mozgalma ellen.

[19]

1983. április 25.

Soares megalakítja harmadik kormányát

Az előrehozott parlamenti választásokon, amelyeket az elhúzódó kormányválság után a parlament januári feloszlatása tett szükségessé, a Szocialista Párt (PS) győz, 99 mandátumot szerezve meg 250-ből. Mario Soãres volt miniszterelnök, a PS főtitkára az új kormányfő, és koalíciós kormányt alakít a Demokratikus Szövetséggel (PPD-PSD), amely a szocialisták után a második helyre kerül 75 mandátummal.

[20]

1996. április 25.

Meghal Saul Bass filmrendező

New York-ban született 1920. május 8-án. Az amerikai nagyváros művészeti iskoláján és a Brooklyn College-ben végezte tanulmányait. `Szabadúszó` rajzolóként kezdte művészi pályáját New Yorkban, de nemsokára magához vonzotta Hollywood. A filmvárosban 1946-ban megalapította saját társaságát, s a filmiparban Otto Preminger Carmen Jones sorozatában történt közreműködésével vált ismertté a neve. Ezután hosszú ideig együtt dolgozott Alfred Hitchcockkal, s aktívan részt vett Otto Preminger és más rendezők alkotásainak elkészítésében. 1960-ban például ő irányította és állította be a Spartacus című szuperprodukció harci jeleneteit. Sokoldalú művész volt: filmfőcímek rajzolása mellett rendezett dokumentumfilmeket, rövid filmeket, írt film-prológusokat és epilógusokat. Közreműködött olyan világhírű filmek létrehozásában, mint a West Side Story, a 80 nap alatt a föld körül, a The Big Country, az Anatomy of a Murder és a Psycho. 1968-ban Why Man Creates című kisfilmjével elnyerte a legrangosabb film-elismerét, az Oscar-díjat. Los Angeles-ben érte a halál

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig

Ízelítő a Magazinból

További friss hírek

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra