Mi történt a szülinapomon?
Keresési feltételek:
Hónap: március • Nap: 16
Hónap: március • Nap: 16
22 találat
[1]
1457. március 16.
Lefejezik Hunyadi Lászlót
Hunyadi János és Szilágyi Erzsébet fia 1433 körül született. 1452-ben pozsonyi ispán, 1453-ban horvát-szlavón bán, 1453-ban V. László megbízásából a csehek elleni felvidéki hadjárat főkapitánya, 1456-57-ben temesi ispán volt. Apja halála után, 1456 augusztusa után a király László apjától örökölt tisztségeit Cillei Ulriknak adományozta. Hunyadi László azonban magát tekintette az országos főkapitánynak, nem engedte át a kezén levő királyi várakat, majd híveivel 1456-ban megölette Cilleit. V. László király ráruházta a főkapitányi tisztséget, s ugyan esküvel fogadta, hogy nem áll bosszút Cilleiért, 1457. március 14-én azonban elfogatta. Az országnagyok hűtlenség címén halálra ítélték Hunyadi Lászlót, s a budai vár Szent György terén lefejezték. Öccse, Mátyás király 1458 tavaszán a gyulafehérvári székesegyházba, atyja mellé temettette, de megbosszulására nem tett lépéseket. Emlékét több művészi alkotás őrzi: Erkel Ferenc operája, Petőfi Sándor (A király esküje), Arany János (V. László), Madarász Viktor (Hunyadi László siratása) és Benczúr Gyula (Hunyadi László búcsúja) festményei.
[2]
1581. március 16.
Megszületett Pieter Hooft holland író
Pieter Corneliszoon Hooft Amsterdamban látta meg a napvilágot. A holland reneszánsz irodalom legkiválóbb elégiaköltőjeként jelentős regényeket és drámákat írt, amelyek révén igen fontos szerepet játszott hazája irodalmi nyelvének kialakításában. Életművének legnevezetesebb alkotása az anyanyelvén írt Németalföldi történetek (1642-56) című hatalmas történeti műve. Hágában hunyt el 1647. május 21-én.
[3]
1736. március 16.
Meghal Giovanni Pergolesi zeneszerző
Giovanni Battista Pergolesi Jesi-ben született 1710. január 4-én. A nápolyi Conversatorio dei Poveri növendéke, majd ott első hegedűs és tanár volt. 1732-től Nápolyban karmesterkedett és komponált. Legjelentősebb vígoperája az Az úrhatnám szolgáló, mely a XVIII. századi olasz vígopera alapköve lett. 1734-ben Maddalani herceg szolgálatába szegődött Rómában, ahol 1735-ben L'Olimpiade című operáját mutatta be. A minden bizonnyal gyermekkora óta betegeskedő szerző Pozzuoliban halt meg a ferencesek kolostorában; állítólag itt írta utolsó, s egyben legjelentősebb egyházi művét, a Stabat Matert. A nápolyi vígoperastílus egyik megteremtője volt, műveit friss, fordulatos dallamosság jellemzi.
[4]
1751. március 16.
Megszületett James Madison, az Egyesült Államok 4. elnöke
A virginiai Port Conway-ban született. Apja tehetős Orange megyei földesúr volt. 1769-től a New Jersey College-ban (a Princetoni Egyetem elődjében) tanult történelmet és államigazgatást. Két év alatt elsajátította a négyéves tananyagot, s közben még arra is maradt ideje, hogy Anglia elleni tüntetéseken vegyen részt. Már 1774-ben a függetlenség ügye mellé állt. 1776-ban beválasztották Virginia forradalmi konventjébe, ahol ő készítette el a vallásszabadság garanciájának tervezetét. Miután két évet töltött a kormányzói tanácsban, 1780 márciusában a Kontinentális Kongresszusba delegálták. Hamarosan élére állt azoknak, akik ellenezték az egyes államok szuverenitását, és pártolták a francia-amerikai együttműködést a britekkel folytatott béketárgyalásokon. 1784-ben újra Virginia törvényhozó testületének tagja lett, és befolyásának nagy része volt az 1787-ben összeülő Alkotmányozó Konvenció előkészítésében. Az alkotmányhoz az általa kidolgozott `virginiai tervezet` szolgáltatta az alapstruktúrát és a vezérelveket. Munkájával kiérdemelte `az alkotmány atyja` elnevezést, ami ellen ő erősen tiltakozott. Miután beválasztották az új Képviselőházba, támogatta az első tíz alkotmánykiegészítés elfogadását. A vitákban nagy fontosságot tulajdonított a vallás-, a szólás- és a sajtószabadságnak. 1797-ben otthagyta a Kongresszust, mert felháborította az angolokkal kötött szerződés. Thomas Jefferson elnöksége alatt 1801-től külügyminiszterként dolgozott, és így sokszor kellett tiltakoznia Franciaországnál és Angliánál az amerikai kereskedelmi hajók elfogása miatt. 1808-ban elnyerte az elnöki hivatalt, s csaknem azonnal megtiltotta, hogy Amerika Franciaországgal és Angliával kereskedjen. Anglia továbbra sem tartotta tiszteletben az amerikai hajók jogait, ezért az 1812-ben újraválasztott Madison engedett a nyomásnak, s az Egyesült Államok hadat üzent. Az 1814-ig tartó háború kezdetben brit sikereket hozott - még a fővárost, Washington is megtámadták -, de aztán az amerikai katonai fölény megpecsételte a háború sorsát. A háborút ellenző és addig vezető szerepet játszó Föderalista Párt végleg eltűnt az amerikai politikai színtérről. Az elnök népszerűségének csúcsára ért. Mandátumának lejárta után, 1817-ben visszavonult virginiai birtokára, s hátralevő 19 évét ott töltötte. Montpelier-ben érte a halál 1836. június 26-án.
[5]
1848. március 16.
A budai közgyűlés elfogadja a 12 pontot
[6]
1871. március 16.
Megszületett Heller Bernát orientalista
Nagbiccsén látta meg a napilágot. Tanulmányait a budapesti tudományegyetemen és a Rabbiképző Intézetben végezte. 1894-ben bölcsészdoktorrá, 1896-ban rabbivá avatták és ugyanabban az évben középisk, tanári oklevelet szerzett. Évekig igazgatta a pesti zsidó gimnáziumot, és 1931-35-ben tanított az Országos Rabbiképző Intézetben. Sokoldalú, külföldön is ismert tudományos munkássága a bibliatudományra, a héber mesekutatásra, az iszlám mese-, monda- és legendavilág tanulmányozására, valamint a magyar mesék és mondák kapcsolatainak vizsgálatára és az összehasonlító irodalomtörténetre terjedt ki. Megírta a héber és az arab mese történetét. 1943. feburár 16-án halt meg Budapesten. Főbb művei: F. m. Az arab Antar-regény (Bp., 1918); A héber mese (I-II., Bp., 1923-24); Das hebräische und arabische Märchen, (Leipzig, 1930); Die Bedeutung des arabischen Antar-Romans für die vergleichende Literaturkunde (Leipzig, 1931).
[7]
1876. március 16.
A király szentesíti a Közigazgatási Bizottság létrehívását
A megyei önállóságra súlyos csapást mért egy új intézmény, a Közigazgatási Bizottság létrehívása az 1876. évi IV. törvénycikkel, melyet e napon szentesített a király. Ez az új szervezet a kormányhatalom eszköze volt a megyében. Ellenőrizte a törvények, a kormányrendeletek és a megyei szabályrendeletek végrehajtását. Nagy hatalom volt a kezében, mivel nemcsak a megye apparátusával rendelkezett az ellenőrzéshez, hanem a megyében működő állami intézmények felett is hatóköre volt. A megyében a főispán mellett most már a központi hatalom képviselője az adófelügyelő, a tanfelügyelő, a postaigazgató, a királyi ügyész és az építészeti ügyek felügyelője, az ún. Államépítészeti Hivatal vezetője. Az 1876. évi IV. törvénycikk tehát a vármegye és a központi adminisztráció között a 14. század óta tartó harcban az utóbbi győzelmét hozta, de egyben egy bizonyos politikai egyensúlyt is teremtett köztük, amely egészen 1945-ig megmarad. A liberális állam nem ismerte el a különböző alapon létrejött autonómiák kollektív politikai jogát az államon belül. Számára politikai tényezőként csak az egyén, a független állampolgár létezett. Ennek megfelelően az 1876. évi XXXIII. törvénycikk megszüntette a megyéken kívüli közigazgatási egységek törvényhatósági különállását. Ekkor számolták fel a jászkun és a hajdú kerületek (a 17. század óta fennálló) autonómiáját, az erdélyi székely és szász székeket, a 16 szepesi város különállását. A liberális korszak elavult privilégiumoknak tartott minden bezárkózó rendszerű különállást, akárhonnan származott is ez. A közigazgatást e szellemben egységesítették. Az 1876. évi XII. törvénycikk külön rendelkezett a Szász Egyetemről, valamint az ún. hét bírák, tehát a szász autonómia vagyonáról. Megszüntették a szász Királyföld különállását, területét beosztották a megyeszervezetbe. A Szász Egyetem, a Nations-Universität, kizárólag közművelődési hatóságként működött tovább. Igen komoly vagyonukat érintetlenül hagyták, de előírták, hogy jövedelmeiből "a tulajdonos összes lakosság javára" vallás- és nyelvkülönbség nélkül kell támogatást nyújtani. Fokozatosan darabonként visszarendezik a Határőrvidéket is. Ezzel a történeti magyar állam szervezetének igazgatási egységesítése befejeződik.
[8]
1891. március 16.
Megszületett Oroszlán Zoltán régész
A budapesti születésű tudós 1936-41 között a szegedi egyetemen, majd 1945-1967-ben az ELTE-n tanított klasszika- és provinciális archeológiát, művészettörténetet és múzeológiát. A görög és római művészet - elsősorban a görög terrakottaszobrászat -, valamint a pannóniai reliefplasztika kiváló kutatója volt. Mintegy 400 tanulmánya, cikke jelent meg hazai és külföldi szaklapokban. Budapesten halt meg 1971. január 9-én. Főbb művei: Mitológiai és szimbolikus képtípusok a pannóniai síremlékeken (Bp., 1918); Az Orsz. Magy. Szépművészeti Múzeum antik terrakottagyűjteményének katalógusa (Bp., 1930); Színész-maszkok és szobrocskák antik terrakotta gyűjteményünkben (Bp., 1940); Terrakotten-Studien (Bp., 1945); Az antik kiállítás katalógusa (Dobrovits Aladárral, Bp., 1947); Görög művészet a perzsa háborúig (egy.-i jegyzet, Bp., 1948).
[9]
1892. március 16.
Megszületett César Vallejo perui mesztic költő
Részt vett az 1920-as perui felkelésben, ezért bebörtönözték, 1923-ban Párizsba költözött, ahol kapcsolatban állt a szürrealistákkal - többek között Aragonnal -, majd spanyolországi újságíróskodása idején Garcia Lorca és Salinas köréhez tartozott. Az időközben kommunistává lett költő kétszer a Szovjetunióba is ellátogatott. Műveiben főként a latin-amerikai munkásoknak a tőkés kizsákmányolás elleni harcát ábrázolta. Híres versciklusát, a `Spanyolország, távoztasd el tőlem ezt a kelyhet` címűt, a spanyol polgárháború ihlette. Párizsban hunyt el 1938. április 15-én.
[10]
1893. március 16.
Meghalt Puskás Tivadar
1893. március 16-án halt meg a távközlés magyar úttörője, Puskás Tivadar.
[11]
1906. március 16.
Megszületett Légrády Sándor bélyegtervező
A budapest születésű festő és grafikusművész Dolgozott üvegfestőként, ötvösként, freskó- és olajfestőként is, de a világhírnevet a bélyegművészet hozta meg számára. Sok évtizedes munkássága alatt 111 bélyegsorozatot és blokkot tervezett (a bélyegtervezők közül messze a legtöbbet). Az általa tervezett bélyegekből közel 70 millió került forgalomba. Nem egy közülük világkarriert futott be. Az 1938-ban megjelent Szent István jubileumi bélyegsorozata Buenos Airesben első díjat nyert. Az Erdély északi részének visszacsatolása alkalmából kiadott Erdélyért bélyegsorozat Magyar, vagy Erdélyi Madonnája a világ Madonna-bélyegeinek aacheni versenyén a harmadik díjat kapta. A háború után ő javasolta, hogy a Lánchíd újjáépítéséhez történő hozzájárulásként a Posta adjon ki feláras bélyegblokkot. A tervezőmunkát természetesen ő végezte, s a harmadik Lánchíd-blokk igazi filatéliai siker lett. A blokkok jelenlegi értéke 25 ezer és 180 ezer forint körül mozog. A leghíresebb és legeredményesebb magyar bélyegtervezőként nemcsak rajzolta a bélyegeket, hanem előadásokat, kiállításokat, diavetítéseket is rendezett, keresztül-kasul járva az országot. Hasonló módon terjesztette a magyar kultúrát, a bélyegeken keresztül bemutatva országunk történelmét, külföldi, elsősorban amerikai és latin-amerikai útjain. A magyar fővárosban hunyt el 1987. június 15-én.
[12]
1911. március 16.
Megalakul a Vasas Sport Club
A magyar sportmozgalom egyik legpatinásabb egyesületének, a Vasas- és Fémmunkások Szakszervezetének Sport Clubja-nak történetében az első szakosztály a labdarúgóké volt. A következő évben a birkózók, majd később az atléták és a kézilabdázók is megkezdték működésüket. Az egyesület első bajnoki címét 1919-ben birkózásban szerezte. Azóta számos kiemelkedő sportolót nevelt ki, köztük több olimpiai bajnokot. Az ezredfordulón 18 szakosztályt működtető angyalföldi egyesületet olyan nagyszerű sportolók eredményei fémjelzik, mint Csapó Gábor, Faragó Tamás, Kovács István, Erdei Zsolt, Papp László, Taróczy Balázs, Temesvári Andrea, Hegedűs Csaba, Illovszky Rudolf, Mészöly Kálmán és Kovács Tamás. 2004-ben az egyesület a tulajdonos államtól átvette sportingatlanjainak vagyonkezelői jogát. A Vasas SC másfél éves tárgyalássorozat eredményeként, jelképes, egyforintos összegért jutott hozzá 49 évre a Pasaréti terület és épületek mellett a Folyondár és a Fáy utcai létesítményekhez is. A vagyonkezelői jog gyakorlatilag tulajdonosi jogosultságot biztosít a Vasas számára, az érintett ingatlanokkal saját maga rendelkezhet, jóllehet azokat nem adhatja el, zálogjoggal nem terhelheti meg, haszonélvezetet nem alapíthat rájuk. 2005 elején bejelentették, hogy az MKB Euroleasing Rt. a Vasas Pasaréti úti kiemelt sportövezetében 2015-ig egymilliárd forintot fordít sportberuházásokra.
[13]
1916. március 16.
Megszületett Zolnay László régész
Budapesten született. 1938-ban végzett a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen, ezután a Tükör és a Búvár című folyóiratoknál segédszerkesztő, 1941-ben a Friss Újság kiadója, majd 1948-ig az ABC Könyvkiadó Rt. ügyvezető igazgatója volt. A Budapesti Történeti Múzeum munkatársaként kezdte a középkori Buda kutatását. Nevéhez fűződik a budai Vár tövében 1974-ben megtalált gótikus szobrok feltárása. Az esztergomi múzeum igazgatójaként az 1950-es években az ősi királyi székhely emlékeit kutatta, annak tanulságait olvasmányos formában közzé is tette. A budai várnegyedben dolgozva, munkásságához fűződik az első királyi lakóhely, a Magna Curia helyének meghatározása, majd falainak feltárása is. Budapesten hunyt el 1985. június 8-án. Főbb művei: Buda középkori zsidósága (Bp., 1968); Ünnep és hétköznap a középkori Budán (Bp., 1975, 1985); A budavári gótikus szoborlelet (Szakál Ernővel, Bp., 1976); Kincses Magyarország (Bp., 1977); A magyar muzsika századaiból (Bp., 1977); Az elátkozott Buda. Buda aranykora (Bp., 1982); Hírünk és hamvunk (visszaemlékezések, Bp., 1986).
[14]
1927. március 16.
Megszületett Vlagyimir Mihajlovics Komarov szovjet űrhajós
1960-tól vett részt űrhajósok kiképzésében, 1964-ben ő volt a Voszhod-1 űrhajó parancsnoka. 1967-ben ő próbálta ki a Szojuz- sorozat első űrhajóját. Feladatát maradéktalanul teljesítette, ám a Földre való visszaérkezéskor (1967. április 24-én) a Szojuz-1 fékezőernyője rácsavarodott a kabinra, s így az űrhajó nagy sebességgel csapódott a földbe. Komarov hősi halált halt. A katasztrófa helyszínén - Orenburg közelében - tiszteletére gránit emlékművet emeltek, és róla nevezték el a Hold egyik kráterét.
[15]
1937. március 16.
Meghal Sir Joseph Austen Chamberlain angol konzervatív politikus
Birmingham-ben született 1863. október 16-án. 1892-ben lett parlamenti képviselő, majd különböző magas tisztségeket töltött be az államapparátusban. Többször volt pénzügyminiszter, s volt az indiai ügyek államtitkára. 1921-ben a konzervatív párt vezetője és lordpecsétőr lett. 1924-29 között ő volt az ország külügyminisztere. Az ő kezdeményezésére született 1925-ben a locarnói egyezmény, amelyben Olaszország és Nagy-Britannia szavatolta a német-francia és a német-belga határok sértetlenségét. Az 1925-ös Nobel-békedíjat 1926-ban kapta megosztva, Charles Gates Dawes amerikai politikussal. Londonban hunyt el.
[16]
1945. március 16.
Megkezdődik az Ukrán Front bécsi-brüni hadművelete
A 2. és 3. Ukrán Front március 16-án megindított bécsi-brüni hadműveletével kezdődött. Egy héten át talákozóharc (mindkét fél támad) jellegű harctevékenység zajlott a Dunántúlon, majd a szovjet csapatok üldözésbe mentek át. Az osztrák-magyar (akkor német-magyar) határon kiépített Birodalmi Védőállás (Reichsschutzstellung) lelassította, de nem állította meg a szovjet támadást.
[17]
1950. március 16.
Húsvét hétfőjét munkanappá nyilvánítják
Miután az előző évben már törölték a munkaszüneti napok sorából vízkereszt napját, áldozócsütörtököt, Szent Péter és Pál napját, kormányhatározatban Húsvét hétfőjét is munkanappá nyilvánítják.
[18]
1957. március 16.
Meghal Constantin Brancusi román szobrász
A szegény parasztcsaládból származó Brancusi Hobta-ban született 1876. február 21-én. Iskolába nem járt, gyerekkorában pásztorkodott a Kárpátokban. Fából szerszámokat és más tárgyakat faragott, egyszer narancsláda-deszkákból készített hegedűt. Hasonló munkái felkeltették egy gyáros figyelmét, aki 1894-ben beíratta a craiovai képző- és iparművészeti iskolába. Ott is főleg fafaragással foglakozott, írni-olvasni az iskolán kívül tanult meg. 1898-ban beiratkozott a bukaresti képzőművészeti főiskolára. Az akadémikus stílus nem vonzotta, a modellrajzot és az anatómiát mégis alaposan megtanulta. Első megbízása 1903-ban egy mellszobor volt. Rodin műveit megismerve Bécsbe, Münchenbe ment, majd 1904-ben Párizsba indult. Először 1906-ban állított ki a Szalonban. 1908-ban született első igazán eredeti műve: A csók - két összesimuló függőleges test zárt, téglaalakú tömege. Megerősödött művészete geometrikus jellege, amely számos művészre hatott, köztük Modiglianira is. 1912-ben készítette el az Alvó múzsát, amely az egyszerűsödés során majdnem teljesen tojásalakú lett. E formát gyakran alkalmazta, a Prométheusz és Az újszülött után 1924-ben alkotta A világ kezdetét, amely a tojás tiszta megjelenítése. Másik fontos motívuma a madár, amelyet 1912-ben Maiastra címmel faragott ki (ez egy román mondai figura). A letisztult madárformák 28 változatban készültek el. 1912-ben megkapta a bukaresti Szalon első díját. Gyakran fából faragta ki műveit, melyeket később bronzból vagy márványból is elkészített. 1918-ban készült a Végtelen oszlop, ennek egymás fölött ismétlődő elemei az ember és a világegyetem kapcsolatát fejezik ki. 1920-ban botrány lett a Szalonban X hercegnő című, fallikus jellegű szobra körül, amelyet a rendőrség visszavonatott vele. 1926-ban egy New York-i kiállításra kivitt Madár a térben című szobrát a vámosok nem akarták beengedni, mert egy gép alkatrészének nézték. Két évig pereskedett, ez jó reklámot jelentett műveinek. Nagy kiállításai közül az 1955-ös New York-i volt a legsikeresebb (a Guggenheim Múzeumban). 1952-ben francia állampolgár lett. Műtermét 80 szoborral a párizsi Musée d'Art Moderne-re hagyta. A modern plasztika meghatározó egyénisége, művészete a formák belső jellegzetességeit ragadja meg. A felesleges részletek elhagyásával az univerzális harmónia szépségének rendeli alá az anyagot. Művei sokszor totemekhez, bálványokhoz hasonlítanak, absztrakt szobrászatát az elegáns, visszafogott mértani formák és a felületek gondos kidolgozása jellemzik. Modernsége mellett a népművészet is szerves része alkotói világának.
[19]
1962. március 16.
A Szovjetunió útjára bocsátja a Kozmoszt
Az új műhold család, a Kozmosz-sorozat első szputnyikja a Kozmosz-1 volt. A Kozmosz-4 sugárzott először televíziós képeket a Földre, a 45. műholdon alkalmazták előszőr az infravörös fényképezési technikát, a Kozmosz-122-es az időjáráskutató mesterséges holdak prototípusa volt, s az ezzel szerzett tapasztalatok alapján fejlesztették ki a Meteor típusú időjárási szputnyikokat. A sorozat tagjai a komplex óceánkutatási műholdak előfutáraiként, biológiai kutatásokban töltöttek be nagy szerepet. A Kozmosz sorozatból, amely Oroszországban a védelmi tárca céljait szolgálja, 2005-ben már a 2400. számúnál is többet lőttek fel. Emellett 1967. május 15. óta létezik a Kozmosz-3M univerzális kétlépcsős rakéta is, amelynek indító tömege 109 tonna, hossza 32,4 méter. Ezt több mint 400 alkalommal indították útnak, s segítségével Föld körüli pályára állítottak több mint 700 kozmikus berendezést és számos műholdat.
[20]
1968. március 16.
Civileket mészárolnak le a dél-vietnami My Lai községben
Az Egyesült Államok hadseregének 11. Brigádja ellenséges katonákat keresve 507 polgári lakost mészárolt le, nem kímélve az asszonyokat, a csecsemőket, az öregeket és a gyerekeket. Az ügyet al akarták titkolni azonban Seymour M. Hersh újságíró 1969-ben cikkeiben leleplezte a borzalmakat. Végül William Calley amerikai főhadnagyot a Fort Benning-i katonai bíróság életfogytiglani börtönre ítélte a dél-vietnami My Lai fauban elkövetett vérengzésben való részvételért. Büntetését később jelentősen mérsékelték.
[21]
1978. március 16.
Olajpestis sújtja a breton partot
A libériai zászló alatt hajózó Amoco Cadiz 250 000 BRT-s tartályhajó katasztrófája 1978. március 16-án Bretagne partjainál példátlan méretű környezetszennyezést idézett elő. A kiömlő olajtól számtalan hal és madár pusztult el, elszennyeződtek a strandok, az osztriga- és kagylótelepek a francia partokon 200 km hosszan.
[22]
1978. március 16.
A Vörös Brigádok elrabolja Aldo Morót
Rómában a Vörös Brigádok elrabolja Aldo Morót, a Kereszténydemokrata Párt elnökét.