Mi történt a szülinapomon?
Keresési feltételek:
Hónap: február • Nap: 21
Hónap: február • Nap: 21
21 találat
[1]
1277. február 21.
Az erdélyi szászok felgyújtják a gyulafehérvári székesegyházat
Az erdélyi szászok vízaknai Alardus fia János vezetésével kifosztották Gyulafehérvárat. Ennek során a tatárjárás pusztításából újjáépült székesegyházat is felgyűjtották, a templomi kincseket elrabolták, a püspöki levéltárat feldúlták. A támadásra azért került sor, mert Monoszló nembeli Péter kivégeztette Alardust, és tizeddel kapcsolatos joghatóságát a szászokra is ki akarta terjeszteni. A tetteseket ugyan egyházi átok alá vettették, de ezzel ők mit sem törődve folytatták viszályukat a püspökkel. A székesegyház javításának költségeire IV. László a tordai sóbányát adományozta a káptalannak, Mykud bán pedig, lemondva tervezett szentföldi zarándoklatáról, a Torda melletti szentmiklósi birtokát ajánlotta fel.
[2]
1440. február 21.
Wolfram Ilona ellopja a Szent Koronát
A Szent Koronát 1440 februárjában a visegrádi várban egy kincseskamrából nyíló lepecsételt helyiségben őrizték. Innen lopta el február 21-re virradó éjszaka Erzsébet királyné kérésére Kottaner Jánosné (szül. Wolfram Ilona), aki kalandjáról részletesen beszámolt német nyelvű emlékiratában. A színleg a Visegrádon hátrahagyott udvarhölgyekért érkező Kottanerné - és a feljegyzéseiben tapintatosan név nélkül említett férfi segítőtársa - éjjel, gyertyafény mellett az ajtó lakatjainak fáradságos felnyitás után rabolta el a koronát. Reggel az udvarhölgyekkel együtt szánra ültek, és a vörös bársonyvánkos belsejébe rejtett koronával Komáromba utaztak. Itt született meg a korona érkezésének másnapján a remélt fiúörökös, László.
[3]
1470. február 21.
A király fellép a beszterceiek érdekében
Mátyás meghagyta az erdélyi vajdáknak és alvajdáknak, hogy hivatalnokaikat távolítsák el Beszterce városából.
[4]
1474. február 21.
I. Mátyás békét köt Kázmér lengyel királlyal
Ulászló cseh királlyal pedig 3 évre fegyverszünetet köt Mátyás. Kázmér és Ulászló még ebben az évben megszegik a szerződéseket, és háborút indítanak Mátyás ellen.
[5]
1556. február 21.
Megszületett Sethus Calvisius zeneszerző
Seth Kalwitz Gorsleben-ben látta meg a napvilágot. 1580-ban még tanult, 1581-ben pedig már a pálosok a lipcsei Paulinerkirche zeneigazgatójává nevezték ki. 1582-től Schulfortában volt kántor, 1594-től pedig a lipcsei Tamásiskola kántoraként és a főtemplomok zeneigazgatójaként tevékenykedett. Zenei művei közül a Hymni sacri és a Tricinia emelkedik ki. Elméleti írásai jelentősek voltak az ellenponttan harmóniai megalapozása szempontjából. Lipcsében hunyt el 1615. november 24-én.
[6]
1605. február 21.
Bocskait fejedelemmé választják
Marosszerdán az erdélyi országgyűlés fejedelemmé választja Bocskait. (Beiktatására a szeptember 14-i medgyesi országgyűlésen kerül sor.)
[7]
1677. február 21.
Meghal Spinoza holland filozófus
Baruch Spinoza Portugáliából Hollandiába vándorolt zsidó kereskedőcsaládból származott, Amszterdamban született 1632. november 24-én. Filozófiai tételeit egzakt módon, geometriai formában próbálta kifejteni. A descartes-i kettős szubsztancia elvével szembeszállva lényegében materialista filozófiát dolgozott ki panteista formában. Eszerint a szubsztancia egy, örök és végtelen, a gondolkodás és a kiterjedés ennek a szubsztanciának a lényegéhez tartozó tulajdonság, attributum. Száműzte a szubsztancia fogalmából a célkitűzés, a teleológia idealista- vallásos képzetét, csak az okságot és a törvényszerűséget ismerte el. Gondolkodása alapvetően metafizikus volt, a fejlődés problémáját megkerülte, nem is tudta megoldani az anyag és a szellem viszonyának a kérdését. Metafizikus természetfelfogása ellenére számos dialektikus gondolatot is felvetett, mint pl. hogy `minden meghatározás tagadás`, vagy `a szubsztancia önmagának oka`. Állást foglalt a humanizmus elve mellett, az ember harmonikus fejlődésének gondolatát hirdette. Megpróbálta feltárni a vallás és az elnyomó politikai hatalom közti összefüggéseket. Fő művei a Tractatus theologico-politicus (1670) és az Ethica (1677).
[8]
1711. február 21.
II. Rákóczi Ferenc örökre elhagyja Magyarországot
[9]
1790. február 21.
A Szent Korona ismét Budára kerül
Az országgyűlés összehívása után az udvar intézkedett arról, hogy a korona ismét Budára kerüljön. Jelképes állásfoglalás volt ez a józsefi abszolutizmussal szemben, aki mint valami múzeumi tárgyat, elvitette Bécsbe a koronát. A korona őrzésére és kísérésére a megyék külön nemesi bandériumokat szerveztek. A korabeli ábrázolásban, mint a magyar nemesi nemzet nagy ünnepe jelenik meg a korona Budára érkezése február 21-én. A korona hazahozatalához és a nemesi bandériumok felvonulásához egy sor, a józsefi abszolutizmussal szembeni sérelmi ellenállás külsősége is helyet kapott. Ahogy Kazinczy Ferenc írja visszaemlékezésében, `lobogott a Zrínyi kucsmája minden fejen pipacsszín posztóból, magyar bárány prémjével, és az asszonyi nem vetélkedék a miénkkel a nemzetiség külső jelei viselésében`. Benne volt ebben a felvonulásban a magyar rendek egy részének az a reménye is, hogy esetleg porosz támogatással és porosz uralkodónak a meghívásával a magyar trónra Magyarország kiszakadhat a Habsburg-országok rendszeréből. Károly Ágost szász-weimari herceget szerették volna a magyar trónra ültetni, akit azonban minisztere, a nagy író-költő Goethe bölcsen lebeszélt a kockázatos ajánlat elfogadásáról.
[10]
1801. február 21.
Megszületett John Henry Newman angol teológus
Teológiai tanulmányait az oxfordi Trinity College-ben végezte, 1824-ben lelkipásztor, 1828-ban plébános lett. 1832-ben Rómába látogatott, s az utazás döntő volt későbbi életére. A katolikus egyház történetének tanulmányozása során arra a meggyőződésre jutott, hogy a régi egyház csak a katolikus egyházban lelhető fel. Római útja után Oxfordban hitújító mozgalmat kezdett, amely Oxfordmozgalom néven lett ismert. 1845-ben végül szakított az anglikán egyházzal és katolizált, 1847-ben pappá szentelték. 1851-től 1858-ig a dublini Katolikus Egyetem rektora volt. 1879-ben XIII. Leó pápa tette bíborossá. Kiváló szónok volt. Hitvitázó íratai mellett jelentős A negyedik századi ariánusok, valamint a Veszteség és nyereség című tanulmánya. Írt elbeszéléseket, vallásos tárgyú verseket, és megírta önéletrajzát is. Korának egyik legműveltebb embere volt, s ezt még ellenségei is elismerték. 1890. augusztus 11-én halt meg Birmingham-ben, Sok írása olvasható magyarul is.
[11]
1866. február 21.
Megszületett August Wassermann német orvos
1898-ban lett Berlinben egyetemi tanár. 1913-tól a dahlemi Vilmos császár kísérleti gyógyintézet igazgatója volt. 1906-ban találta fel a szifilisz-szérumot, és dolgozta ki a betegség felismerésének módszereit. A róla elnevezett vérreakció-vizsgálat segítségével a lappangó vérbajt is ki lehet mutatni. A Wassermann-reakció lényege, hogy míg a birkavér ellen immunizált állat vérsavója a birkasejteket feloldja, ez elmarad, ha a keverékhez szifiliszes ember vérsavóját adják. Egészséges ember vérsavója a sejtoldódást nem gátolja.
[12]
1876. február 21.
Megszületett Constantin Brancusi szobrász
Szegény parasztcsaládból származott, iskolába nem járt, gyerekkorában pásztorkodott a Kárpátokban. Korai munkái felkeltették egy gyáros figyelmét, aki 1894-ben beíratta a craiovai képző- és iparművészeti iskolába. Ott is főleg fafaragással foglakozott, írni-olvasni az iskolán kívül tanult meg. 1898-ban beiratkozott a bukaresti képzőművészeti főiskolára, a modellrajzot és az anatómiát mégis alaposan megtanulta. Első megbízása 1903-ban egy mellszobor volt. Rodin műveit megismerve Bécsbe, Münchenbe ment, majd 1904-ben Párizsba indult. Először 1906-ban állított ki a Szalonban. 1908-ban született első, igazán eredeti műve: A csók. Megerősödött művészete geometrikus jellege, amely számos művészre hatott, köztük Modiglianira is. 1912-ben készítette el az Alvó múzsát, amely az egyszerűsödés során majdnem teljesen tojásalakú lett. E formát gyakran alkalmazta, a Prométheusz és Az újszülött után 1924-ben alkotta A világ kezdetét, amely a tojás tiszta megjelenítése. Másik fontos motívuma a madár, amelyet 1912-ben Maiastra címmel faragott ki (ez egy román mondai figura). 1912-ben megkapta a bukaresti Szalon első díját. 1913-ban Chicagóban és Bostonban állította ki a Mademoiselle Pogany című mellszobrot, amelyet szintén számos variációban megismételt. Gyakran fából faragta ki műveit, melyeket később bronzból vagy márványból is elkészített. 1918-ban készült a Végtelen oszlop, ennek egymás fölött ismétlődő elemei az ember és a világegyetem kapcsolatát fejezik ki. 1920-ban botrány lett a Szalonban X hercegnő című, fallikus jellegű szobra körül, amelyet a rendőrség visszavonatott vele. 1926-ban egy New York-i kiállításra kivitt Madár a térben című szobrát a vámosok nem akarták beengedni, mert egy gép alkatrészének nézték. Két évig pereskedett, ez jó reklámot jelentett műveinek. Nagy kiállításai közül az 1955-ös New York-i volt a legsikeresebb, a Guggenheim Múzeumban. 1952-ben francia állampolgár lett. Műtermét 80 szoborral a párizsi Musée d'Art Moderne-re hagyta. Brancusi a modern plasztika meghatározó egyénisége, művészete a formák belső jellegzetességeit ragadja meg. Művei sokszor totemekhez, bálványokhoz hasonlítanak, absztrakt szobrászatát az elegáns, visszafogott mértani formák és a felületek gondos kidolgozása jellemzik. Modernsége mellett a népművészet is szerves része alkotói világának. 1957. március 16-án halt meg Párizsban.
[13]
1901. február 21.
Megszületett Kacsó Sándor, romániai magyar író
A romániai magyar irodalom egyik kiemelkedő alakja Mikházán látta meg a napvilágot. Írói nevén Őrhegyi Sándor. Tanulmányait a kolozsvári Tanárképző Intézetben és a Ferdinand Egyetemen végezte. 1923-ban szerepelt a Tizenegyek című antológiában, s 1923-tól a Keleti Újság, később az Újság munkatársa, a Brassói Lapok főszerkesztője volt, majd az Erdélyi Gazda című lapot szerkesztette a II. világháború előtt. Tagja volt a Benedek Elek által vezetett `székely írócsoportnak`, társaival együtt felolvasókörutakat szervezett. 1944 őszén a román hatóságok internálótáborba hurcolták, a Zsilvásárhelyi Déli Hírlap című illegális lágerújságban jelentek meg cikkei. A táborból a Groza- kormány megalakulása után szabadult ki. 1947-52-ben a Magyar Népi Szövetség elnöke, a Romániai Magyar Szó főszerkesztője volt. 1952-ben lemondott tisztségeiről, s Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó kolozsvári szerkesztőségének munkatársa, majd az Irodalmi Könyvkiadó magyar szerkesztőségének vezetője lett. 1968-ban nyugállományba vonult. Elbeszéléseiben általában a székely népéletet örökítette meg, tragikus kimenetelű emberi és társadalmi konfliktusokat jelenített meg. Ábrázolásmódjára a naturalista prózairodalom és a székely népballadák hagyománya hatott. Legismertebb művei a Vakvágányok és a Lélekvesztő című regényei, valamint a Nagy idők című novelláskötete. Élete alkonyán vetette papírra visszaemlékezéseit, amelyek a Virág alatt, iszap fölött, Fogy a virág, gyűl az iszap és Nehéz szagú iszap fölött címen jelentek meg. Kolozsvárott halt meg 1984. február 17-én.
[14]
1916. február 21.
Beindul a verdun-i vérszivattyú
Az I. világháborúban a kelet-franciaországi Verdun kisváros elleni német tüzérségi támadással megkezdődött az emberiség történelmének egyik legnagyobb ütközete. A 10 hónapig tartó harcokban 300 ezer (sőt, egyes források szerint 700 ezer) ember vesztette életét. A világháború egyik legfontosabb ütközetében a német hadvezetés itt akarta kicsikarni az áttörést, miután a kezdeti, villámháborús elképzelések kudarcot vallottak, s a küzdelem egyre inkább elhúzódott, felemésztve a birodalom erőforrásait. A váratlan támadáskor a németek abban bíztak, hogy a tüzérségi előkészítés nyomán a francia védelem összeomlik, s ezzel megnyílik előttük az út Verdun, s áttételesen Párizs felé. Bár a franciákat valóban váratlanul érte a támadás helyszínének kiválasztása, a katonák ellenálltak, s a németek csak június végére értek Verdun közvetlen közelébe. A francia ellentámadás - amelyet Pétain marsall, az I. világháború hőse (majd a II. világháború `árulója`, a nácikkal együttműködő akkori vichy-i rendszer vezetője) irányított - július közepén indult meg, s december közepére gyakorlatilag helyreállt az eredeti, februári frontvonal. Így a hosszú csata végül eredménytelen maradt.
[15]
1932. február 21.
Meghal Gulácsy Lajos festőművész
Budapesten született 1882. október 12-én. A Mintarajziskolában Balló Edénél tanult, majd 1902-ben Rómában, Firenzében képezte tovább magát, 1906-ban Párizsban járt, 1907-ben Budapesten az Uránia műkereskedésben, 1922-ben az Ernst Múzeumban rendeztek gyűjteményes kiállítást műveiből. 1914-ben a háború kitörése annyira megrázta, hogy ideggyógyintézetbe került. Több helyen gyógyították, végül is 1917-ben a lipótmezei elmegyógyintézetbe szállították, amelyet többé el sem hagyott. Az Ópiumszívó álma és a Rózsalovag című híres képeit is az elmegyógyintézetben festette. 1924-ben megvakult. Művészetét különös álomvilág, sajátos líra jellemzi. Rokokó hangulatú, légies nőalakjai, sétáló figurái, a Beatricével találkozó Dante légies álomvilágban mozognak `Naconxypan`-ban, a művész lázas képzelet teremtette birodalom ódon falai között. Művészete nem tartozik semmiféle `izmushoz`, álmodó fantáziájának, a középkorhoz tapadó áhítatának az ösztönös kivetítődése. Még leginkább az angol preraffaeliták elkésett utódának tekinthető. Finom festői hang, lágy tónusok, néhány képén még zománcos színmegoldás jellemzi meseszerűen átfogalmazott olasz történelmi és zsánerjeleneteket ábrázoló festészetét. 1911-ben Strindberg Hattyúvér című mesejátékához díszleteket és kosztümöket tervezett. Ady Endre, Juhász Gyula és Keleti Artúr igen szerette festészetét, az utóbbinak könyvét illusztrálta, Juhász pedig megrázó verset írt Gulácsyhoz. Emlékkiállítását 1936-ban a Nemzeti Szalonban, 1947-ben pedig a Bibliotheca Officinában rendezték meg. A magyar szürrealista törekvések egyik ősüket tisztelték fantáziagazdag, bizonyos részében azonban a pszichopatológia problémakörébe tartozó festészetében. Képei a Nemzeti Galériában és nagyobb magángyűjteményekben találhatók.
[16]
1934. február 21.
Budapesten aláírják a magyar-német kereskedelmi szerződés második pótegyezményét
Hitler hatalomra jutása után a háborús célok oda vezettek, hogy 1934-től kezdetét vette a német gazdaság teljes háborús átállása. Már az 1930-as évek közepétől erőteljesen korlátozták a behozatalt, életbe léptették a kétoldalú megállapodások új rendszerét. Az új megegyezéseket a németek főként olyan államokkal kötötték, amelyeknek nem valutával kellett fizetniük, hanem német iparcikkszállítások formájában, kétoldalú klíring-elszámolási rendszerben. Ennek egyik példája az 1934 februárjában Magyarországgal megkötött kereskedelmi megállapodás volt. A megállapodás közvetlen jelentőségét Magyarország számára a hatalmas agrárexport-lehetőségek adták. Ennek legfontosabb tételeit évente 6000 db vágómarha, 3000 tonna sertéshús, 1500 tonna szalonna és 3000 tonna zsír, valamint félmillió mázsa búza kivitele jelentette. Németország ebben az időszakban emelkedett Magyarország legjelentősebb külkereskedelmi partnerei közé, és megindult a magyar gazdaság "beillesztése" a német "élettérbe". A kereskedelmi mérleg többlete Magyarország javára ezekben az 1936 végére már félmilliárd márka német adósság halmozódott fel. Németország célja nem volt más, mint ellenszolgáltatás nélküli áruszállítások igénybevétele, áruhitelek felvétele közép-kelet-európai országoktól, köztük Magyarországtól is. Az Anschluss és Csehszlovákia feldarabolása után a német gazdasági befolyás ugrásszerűen megnőtt. Miután a volt osztrák és csehszlovák kereskedelmi pozíciók német kézbe mentek át, 1938-1939-re a magyar behozatal és kivitel 52-53%-a már Németországgal bonyolódott. A német gazdasági befolyás erősödésének azonban nem a külkereskedelem volt az egyetlen területe, jelentős változások történtek a tőkepiacon is. 1938 után az osztrák és cseh kézen lévő tőkeérdekeltségek is német tulajdonná váltak, és ezzel a magyar ipar külföldi tőkeérdekeltségeinek mintegy a fele, az egész magyar iparnak kb. 13-14%-a német kézre került.
[17]
1941. február 21.
Meghal az inzulin felfedezője
Frederick Grant Banting Alliston-ban született 1891. november 14-én. A torontói egyetem elvégzése után a kanadai London városkában ortopéd sebész, majd torontói egyetem orvosi kutatóintézetének professzora volt. Érdeklődése a cukorbetegség tanulmányozására irányult. Akkor már sejtették, hogy a betegség - amely lassú, de biztos halált okozott - összefügg a hasnyálmirigy működésével. Előtte már felfedezték, hogy a hasnyálmirigyen belül, amely főleg emésztőenzimeket választ ki, apró testecskék vannak, s ezek hormont választanak ki. A hormon a nevét a sziget (insula) szóról kapta, így lett inzulin. Az inzulin kivonása azonban megoldatlan probléma maradt. 1922-ben Charles Besttel - a John MacLeod orvos igazgatósága alatt álló intézetben - ő állította elő az első hatásos hasnyálmirigy-kivonatot, amely megszüntette a cukorbetegség tüneteit. A rá következő évben `az inzulin felfedezéséért` mégis MacLeoddal megosztva kapott orvosi Nobel-díjat. Ő azonban a saját részét megfelezte Besttel. A II. világháborúban repülőszerencsétlenségben halt meg.
[18]
1950. február 21.
Ítéletet hirdetnek a Standard-perben
Standard Villamossági Rt. vezetői ellen indított koncepciós perben kémkedés és szabotázs címén emeltek vádat. Az ürügyet az jelentette, hogy a külföldi tulajdonban lévő vállalat vezetői napi kapcsolatban álltak az antwerpeni anyavállalattal. A Budapesti Törvényszék Geiger Imre vezérigazgatót és Radó Zoltán minisztériumi főosztályvezetőt halálra, többeket pedig súlyos börtönbüntetésre ítélt.
[19]
1952. február 21.
A bangladesiek fellázadnak anyanyelvük védelmében
1952-ben az akkor még Pakisztánhoz tartozó Bangladesben az urdut nyilvánították az egyetlen hivatalos nyelvvé, noha a bangladesiek anyanyelve a bengáli. Február 21-én Dakkában a diákok fellázadtak az anyanyelv elnyomása ellen. A rendőrség összetűzött a tüntetőkkel, és öt diákot megölt. A bangladesiek akkor az Anyanyelv Napjává nyilvánították a napot. Az ENSZ 1999-ben február 21-ét Nemzetközi Anyanyelvi Nappá nyilvánította. 2000-ben ünnepelték először.
[20]
1989. február 21.
Meghal Márai Sándor író
[21]
1991. február 21.
Meghal Margot Fonteyn primabalerina
Margot Peggy Hookham egy félig brazíliai származású anya és egy bányamérnök lányaként született 1919. május 18-án. Gyermekkora nagy részét az Egyesült Államokban és Sanghajban töltötte. Ez utóbbi városban kezdett balettozni Georgij Goncsarovnál. A család 1933-ban visszatért Londonba, s a 14 éves kislány Szerafina Asztafjeva orosz balerina növendéke lett, majd a híres ír táncosnőnek, Ninette de Valoise-nak Sadler's Wells nevű balettiskolájában folytatta tanulmányait. Évtizedeken át volt a Sadler's Wells balett és a Királyi Balett primabalerinája. 1954-ben a Királyi Táncművészeti Akadémia elnökévé választották. Több táncművészettel foglalkozó könyvet írt, valamint egy hatrészes televíziós sorozatot is (amelyet ő is rendezett) A zene varázsa címmel. Több egyetem tiszteletbeli tagjává választották, és megkapta a `Finn Oroszlán` rendet is. Minden idők egyik legnagyobb táncművészének tartották, nevét együtt emlegették olyan klasszikusokkal, mint az olasz Marie Taglioni, vagy az orosz Anna Pavlova. Bámulatos eleganciával és drámaisággal táncolt, Rudolf Nurejev partnereként nyújtott művészi teljesítménye szinte felülmúlhatatlan.