Mi történt a szülinapomon?
Keresési feltételek:
Hónap: február • Nap: 18
Hónap: február • Nap: 18
27 találat
[1]
1358. február 18.
Nagy Lajos megköti a zárai békét
Szent László horvátországi hódításait folytatva Könyves Kálmán 1105-ben foglalta el a dalmát városokat. Ettől kezdve évszázadokon át a Dalmácia birtokáért folytatott küzdelem határozta meg a velencei-magyar kapcsolatokat. A 14. század első évtizedében Velence - kihasználva a Subicok kormányzata keltette elégedetlenséget - újra kiterjesztette fennhatóságát a partvidékére. Nagy Lajos 1345-ben harc nélkül meghódította Horvátországot, az ugyanekkor hűségére tért Zárát viszont nem sikerült birtokba vennie. Velence ugyanis azonnal tengeri-szárazföldi ostrom alá vette a várost. Nagy Lajos csak a következő évben indult város felmentésére. Támadása azonban súlyos vereséggel végződött. Zára feltétel nélkül megadta magát Velencének, Lajos nyolc évre fegyverszünetet kötött. 1356-ban a béke lejártával a magyar király Velence szárazföldi területei ellen intézett támadást, de Treviso falai alatt kudarcot vallott. A háború Dalmáciában folytatódott: 1357 nyarán a magyar király előtt meghódolt Spalato és Trau városa, szeptemberben a király serege a magyar párti polgárok segítségével bevette Zárát. Év végére Sebenico (ma: Sibenik) 1358 elejére Nona városa került magyar uralom alá. 1358. február 18-án Lajos és Velence békét kötött Zárában. Helyszín: a ferences kolostor. Velence örökre lemondott mind a városok, mind a szigetek feletti uralomról, elismerte Lajost és utódait a terület egyedüli urának, a dalmát hajóknak szabad kereskedést biztosított az Adrián. Az egész tengerpart Raguzától a mai Rijeka vidékéig feltétel nélkül Magyarországhoz került. Lajos viszont lemondott a meghódított szárazföldi területekről. Megállapodtak a foglyok szabadonbocsátásában. Az így kialakult helyzet állandósítását jelezte, hogy a dózse lemondott dalmát és horvát hercegi címéről.
[2]
1386. február 18.
A lengyelek nem fogadják el Hedvig házasságát
A lengyel főurak és főpapok nem ismerték el Hedvig lengyel királynő és Habsburg Vilmos házasságát. A magyar-osztrák dinasztikus kapcsolatokat még Lajos király fűzte szorosra, amikor legkisebb leánya és Vilmos frigyre lépett. A házasság formális volt, mivel a jegyespár még gyermekkorban járt. Lajos halála után a lengyelek ragaszkodtak uralkodójuk személyes jelenlétéhez, mivel a lengyel-magyar perszonálunió alatt a magyar király nem tartózkodott sokat új országában. A legenda szerint Vilmosnak titokban kellett elhagynia Krakkó városát. A lengyelek Hedvignek új férjet jelöltek ki a litván nagyfejedelem, Jagelló Ulászló személyében. A házassággal létrejött a lengyel-litván perszonálunió, amely az országot Kelet-Európa vezető hatalmává emelte.
[3]
1516. február 18.
Megszületett I. (Katolikus) Mária
Greenwich-ben született VIII. Henrik és Aragóniai Katalin házasságából. VIII. Henrik trónörökösödési rend elismerte ugyan jogát a trónra, de VIII. Henrik halála után (1547) hátramaradt a király 9 éves kisfia, VI. Edward is. A kiskorú herceg mellé Henrik még életében protestáns régenstanácsot nevezett ki, Mária viszont katolikus volt. Thomas Cranmer, Canterbury protestáns érseke Somerset hercegével összefogva mindent megtett az anglikán vallás terjesztéséért, Northumberland hercege pedig - aki megbuktatta Somerset kormányát - még nagyobb buzgalommal üldözte a katolikusokat. 1553-ban azonban meghalt VI. Edward, s bár az országnagyok pár napra VIII. Henrik feleségét, Jane-t tették a trónra, nem lehetett kétséges, hogy elkövetkezett az anglikán reformáció legfőbb ellenségének, Máriának az ideje. 1553 júliusában Mária a megmaradt nagyszámú katolikus élén diadalmenetben vonult be Londonba. Northumberland hercege térdre borult az új uralkodó előtt, de Mária a vérpadra küldte. 1554-ben a királynő feleségül ment V. Károly fiához, Fülöp spanyol trónörököshöz, s a katolikus hatalmakkal a háta mögött Mária megkezdhette rövid, de felejthetetlen uralkodását, amivel méltán érdemelte ki a Bloody Mary, azaz Véres Mária nevet. Lobogtak a máglyák szerte Angliában, de ez sem tudta feledtetni a rohamosan romló gazdasági helyzet okozta nehézségeket, óriási infláció dúlt, s ez még a katolikusokat is megingatta hitükben. Máriának egyre több ellensége lett, s a pohár akkor telt be, amikor a spanyolok oldalán háborúba sodorta Angliát Franciaország ellen. Nemcsak maga a háború volt a baj, hanem az, hogy a franciák nyertek, sőt 1558-ban visszafoglalták Calais-t, amely két évszázadon át az angolok kontinentális hídfőállása volt. Mária tisztában volt vele, hogy sorsa megpecsételődött, a várható merénylet előtt azonban természetes halállal halt meg (1558. november 17-én), abban a keserű meggyőződésben, hogy testvére, Erzsébet a trónra jutva ismét protestánssá fogja tenni Angliát.
[4]
1535. február 18.
Meghal Agrippa von Nettesheim, német természetfilozófus és okkultista
48 éves korában Grenoble-ban vagy Lyonban meghal Agrippa von Nettesheim, német természetfilozófus és okkultista. A `Három könyv az okkult filozófiáról, illetve a mágiáról` című fő művében az ókor és a középkor okkult tanításait foglalta össze. Amikor konfliktusba került az egyházzal, visszavonta tanait és a babona, a mágia és az alkímia ellen fordult. Az alkímia, melynek célja, hogy vegyi eljárások révén, mintegy az alkimista szellemi-lelki megtisztulásának látható jeleként megnemesítse a fémeket, egyszerre tartalmaz vallási, misztikus és pszichológiai elemeket. Így azt, hogy valamilyen fémből aranyat állítsanak elő, egyrészt a gazdagság utáni vágy motiválja, másrészt azt hivatott szimbolizálni, hogyan nyerheti el az ember a maga igazi természetét.
[5]
1546. február 18.
Meghal Luther Márton
62 éves korában thüringiai szülővárosában, Eislebenben meghalt Martin Luther német teológus és reformátor. Utolsó éveiben sokat gyötrik betegségei. Az Ágoston-rendi szerzetes, aki az 1517. október 31-én Wittenbergben kifüggesztett téziseivel a reformációt elindította, olyan súlyos tudati válságot okozott a nyugati kereszténységben, melynek következtében az addig egységes egyház evangélikus és katolikus egyházra szakadt. Luther 95 tézise mindenekelőtt a búcsúval való, egész Európában elterjedt visszaéléseket, a bűnök pénzzel való megváltását bírálta. A katolikus egyház elvilágiasodása elleni tiltakozás a hivők körében nagy visszhangot keltett, és a kor alapérzéseit fejezte ki. A Rómával való szakítás folyamata megállíthatatlanná vált (1520) Luther ügye politikai ügy lett. A kiközösített Luther (1521. V. 8/28.) Wartburgban III. (Bölcs) Frigyes szász választófejedelem védelme alatt élt. Itt fordította el németre az Újszövetséget (1522). Fordítása korának legolvasottabb német nyelvű műve lett zengzetes nyelvezete miatt.
[6]
1564. február 18.
Meghal Michelangelo Buonarroti olasz szobrász, festő, építész és költő
89 éves korában, 1564. február 18-án meghal Michelangelo Buonarroti olasz szobrász, festő, építész és költő, aki az ókor hagyományaiból és korának művészeti és filozófiai áramlataiból olyan öntörvényű művészetet hozott létre, mely a barokk előfutárává avatja. Tanulmányait Firenzében kezdte, ahol mecénása, I. Lorenzo de Medici révén megismerkedett korának filozófiai áramlataival. Rövid bolognai tartózkodás után 1496-ban Rómába ment. Itt alkotta meg "Piet?" című szobrát. Az 1501-ben befejezett "Piet?", mely Máriát ábrázolja karján a halott Krisztussal, jól illusztrálja Michelangelo esztétikai felfogását: Máriát és Krisztust fiatalnak ábrázolja, mert a lélek szépsége a test szépségében nyilatkozik meg. A Mária tartásában kifejeződő belenyugvás arra készteti a nézőt, hogy elgondolkodjék a halál mibenlétéről. A szobor külső megmunkálása olyan tökéletes, hogy a márvány szinte áttetszőnek látszik. 1501-ben Firenzébe visszatérve Michelangelo Dávid-szobrán dolgozott. 1505-ben Rómába hívták, hogy tervezze meg II. Gyula pápa síremlékét. Amikor ez mégsem valósult meg, a pápa a Sixtus-kápolna mennyezetének kifestésével bízta meg. Ez a munka 1508-tól 1512-ig tartott. Az oltároldaltól elindulva Michelangelo bibliai jelenteket festett a mennyezetre a világ teremtésétől az angyali üdvözletig. Központi témája az eredendő bűn és a Megváltóba vetett remény. Miközben a Sixtus-kápolna mennyezeti freskóit festette, újra foglalkozni kezdett a pápai síremlék tervével. Az 1515-ben befejezett "Mózes" és a "Haldokló rabszolga" (1516) ide készült. De Gyula pápa síremléke, mint a tökéletességre törekvő Michelangelo megannyi munkája, befejezetlen maradt. 1517 és 1534 között Michelangelo megszakította római tartózkodását, hogy Firenzében a Mediciek sírkápolnáján dolgozzék. Rómába visszatérve a Sixtus-kápolnában lévő művét az "Utolsó ítélet" című freskójával fejezi be (1541), melyen a világvégéről fest rémisztő látomásokat. 1547-ben átveszi a Szent-Péter-bazilika építésének irányítását. A kupolát az ő tervei szerint építik. Az utóbbi években végzett restaurálás előhívta az eredeti mennyezetfreskók élénk színeit. A római "Piet?"-t egy elmebeteg megrongálta, de sikerült helyrehozni sérüléseit.
[7]
1682. február 18.
Meghal Baldassare Longhena olasz építész
A velencei barokk építészet kiváló mestere Vincenzo Scamozzi tanítványa volt, ő fejezte be a mestere által elkezdett Procurazie Nuove épületét a Szent Márk-téren. Palladio, Sansovino és M. Sanmicheli is hatott rá. Ő építette a chioggiai dómot 1624-27 közt, és a Chiesa dell'Ospedaletto homlokzatát. Fő műve a velencei Santa Maria della Salute centrális terű templom (épült 1631-82 között), amely nyolcszögletű kupolájával, hullámzó volutás támpilléreivel s az azok tetején elhelyezett szobrokkal csodálatosan zárja le a Canale Grande és a Canale della Zattere közti földnyelvet. E templomot a köztársaság az 1630. évi nagy pestisjárvány után fogadalmi felajánlásként emeltette. A nagy kupola mellett a szentély fölé egy kisebb is épült, az épület a lagúna minden pontjáról egyformán hangsúlyos. Longhena a belső oszlopokkal és ívekkel a néző figyelmét a kápolnákra és más építészeti elemekre irányítja, emiatt őt tartják a 18. századi perspektivikus építészet előfutárának. 1646-ban építette a Santa Maria degli Scalzi templomot, 1668-ban a Scuola dei Carminit. Két híres palazzója a Canale Grandén a Pesaro- és a Rezzonico-palota. A San Giorgio Maggiore-kolostor közös előcsarnokból induló párhuzamos lépcsősora Itáliában és Európában másutt is mintául szolgált. Alkotásait az arányok szépsége, a szerkezet tisztasága, a festői fény- és árnyékhatások és a díszítés finomsága jellemzik.
[8]
1703. február 18.
Meghal Zrínyi Ilona, II. Rákóczi Ferenc édesanyja
1643-ban született Ozaly várában, a kor egyik leggazdagabb és leghíresebb főnemesi családjában. Apja, Zrínyi Péter horvát bán a költő és hadvezér Zrínyi Miklós unokatestvére, anyja, Frangepán Katalin grófnő volt. Ilona kiváló neveltetésben részesült, több nyelven beszélt és olvasott, s hithű katolikus lett. 1666-ban - nem szerelemből, hanem politikai érdekek miatt - férjhez ment felsővadászi I. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelemhez. Rákóczi szintén részese volt a Wesselényi-összeesküvésnek, fegyverbe is szólította a felvidéki nemességet, de Zrínyi Péter elfogásának hírére letette a fegyvert. Őneki nagyobb baja nem esett, anyja, Báthori Zsófia 300 ezer forint ellenében kijárta számára Bécsben a kegyelmet. A házasság nem volt boldog, de két gyermek született belőle: 1672-ben Julianna, majd 1676-ban Ferenc, - az ő születése után nem sokkal I. Rákóczi Ferenc meghalt.
Ilona ettől kezdve egyedül irányította birtokait, és azt is sikerült elérnie, hogy ő legyen gyermekeinek gyámja. Fiatal özvegyként ismerkedett meg a nála tizennégy évvel fiatalabb Thököly Imre késmárki gróffal, akivel hamar egymásba szerettek. A daliás Thököly a bujdosó kurucok élén, török támogatással harcolt a Habsburgok ellen, s bár 1682-ben a szultán királyi címet adományozott neki, ő csak a Felső-Magyarország fejedelme titulust használta. Zrínyi Ilona és Thököly Imre 1682-ben kötöttek házasságot, s ezzel a mérhetetlen Rákóczi-birtokok is a függetlenségi harc bázisává váltak. A török - és ezzel együtt Thököly - csillaga azonban már leáldozóban volt. A Bécs sikertelen, 1683-as ostroma után indult Habsburg-hadjárat egyre kisebb területre szorította vissza a kurucokat. Thökölyt a török is cserbenhagyta, a váradi pasa 1685-ben lefogatta. Ugyan rövid idő múlva szabadon engedték, de helyzete megrendült, híveivel kiszorították az országból.
A magára maradt Zrínyi Ilona 1685-ben Munkács várába vette be magát, amelyet három évig védett hősiesen: páncélba öltözve járta a falakat, lelkesítette a védőket. A túlerő végül győzedelmeskedett, s 1688-ban kénytelen volt a várat feladni. Ekkor a bécsi udvar elszakította gyermekeitől, őt magát az Orsolya-szűzek zárdájába internálták. Közben a Törökországba bujdosott Thököly 1690-ben betört Erdélybe, ahol fejedelemmé is választották, de két hónap után alulmaradt Lajos badeni őrgróf csapataival szemben. A harcok azonban annyi sikerrel jártak, hogy két fogságába esett császári tábornokért sikerült feleségét kicserélnie. Thököly ezután a török seregben harcolt tovább, de az 1699-es karlócai béke hivatalosan is száműzöttnek nyilvánította, a szultán a kisázsiai Nikomédiát jelölte ki tartózkodási helyéül. Zrínyi Ilona elkísérte férjét a száműzetésbe, és ott is halt meg hatvanéves korában, 1703. február 18-án. Már nem érhette meg a fia vezette szabadságharc kitörését. Férje, Thököly Imre 1705-ben hunyt el, őt köszvénye akadályozta meg abban, hogy bekapcsolódjék a harcokba. Thököly és Zrínyi Ilona hamvait 1906-ban hozták haza. Zrínyi Ilonát a kassai dóm Rákóczi-sírboltjába, fia mellé temették.
[9]
1848. február 18.
Megszületett Louis Comfort Tiffany amerikai üveggyáros
A New York-i születésű tervező kezdetben festészettel foglalkozott, majd 1878-ban iparművészeti és üvegipari céget hozott létre. Díszüvegeinek sajátos vonása a színhatás, amelyet tervszerűen, különböző üvegnemek céltudatos tervezésével ért el. Az 1900. évi párizsi világkiállításon tűnt fel alkotásaival és az 1904. évi St.Lous-i világkiállításon is sikerrel szerepelt. 1890-től hatása érezhető volt az európai szecesszióra, különösen növényi motívumokkal díszített, a gyöngykagyló fényét az irizáló üveg színpompájával egyesítő, elegáns üvegtárgyai lettek híresek. Szülővárosában hunyt el 1933. január 17-én.
[10]
1851. február 18.
Meghal Szerdahelyi József operaénekes
1804. március 9-én született Hódmezővásárhelyen. A Nemzeti Színház első gárdájának sokoldalú művésze jogi tanulmányait abbahagyva, szülei akarata ellenére lépett a színi pályára Debrecenben. 1824-ben lett Nagy Lázár kolozsvári színtársulatának tagja mint énekes, korrepetitor és zenekari muzsikus. 1827-ben maga alakított színtársulatot Kolozsvárott, majd 1828-ban a pesti német színházban, 1829-ben Kassán, 1835-ben Budán szerepelt. A Nemzeti Színháznak alapításától (1837) kezdve tagja volt. Számos operai szerepe mellett mint drámai színész vált népszerűvé, elsősorban groteszk, komikus buffo szerepkörben volt kiváló. Több népszínmű, daljáték és dal zenéjét szerezte, népies műdalai rendkívül népszerűek voltak. Főbb szerepei. Figaro (Rossini: A sevillai borbély), Leporello (Mozart: Don Juan), Kényesi és Szélházi (Kisfaludy: Kérők).
[11]
1851. február 18.
Meghal Carl Gustav Jacobi német matematikus
Carl Gustav Jacob Jacobi Postdam-ban született 1804. december 10-én. 1827-ben a matematika rendkívüli, 1829-ben rendes tanára lett a Königsbergi Egyetemen. Egy számelméleti munkája tette híressé, amely teljesítménye Gauss csodálatát is kivívta. Négy théta-függvényre alapozva - Abel hasonló kutatásaitól függetlenül - megfogalmazta az elliptikus egyenletek elméletét. A théta-függvények hányadosai kiadták a ma Jacobiról elnevezett elliptikus függvényeket. A matematika úgyszólván minden ágában kiemelkedő eredményt ért el. Bevezette a függvénydetermináns fogalmát, amely `n` számú független változó `n` számú függvényének `n négyzet` számú differenciálhányadosából áll. Jelentősek az elsőrendű parciális differenciálegyenletekre vonatkozó vizsgálatai, e kutatásait alkalmazta a dinamika egyenleteire. A dinamikában a háromtest-probléma megoldási módjaival kapcsolatban fejtett ki jelentős munkásságot. Meghatározta az ellipszoid geodetikus vonalait. A Hamilton-Jacobi-egyenlet lényeges szerepet tölt be a kvantummechanikában. Számottevő eredményekre jutott az Abel-féle transzcendens függvények kutatásában és az elliptikus függvények számelméleti alkalmazásában is.
[12]
1851. február 18.
Meghal Debreczeni Márton bányamérnök
Debreczeni Márton 1802. március 26-án Magyarmegyerőmonostoron látta meg a napvilágot. Szegény sorból emelkedett debreceni és selmeci tanulmányok után a bányamérnökségig. A hazai bányászat és kohászat gépesítésének úttörőjeként sokat tett az erdélyi fém- és vaskohászat korszerűsítéséért, s így a teljesen elhanyagolt üzemeket igen rövid idő alatt nyereségessé tette. A kohóknál felhalmozott salakot ő használta először kéngyártásra és a zalatnai főkohóknál ő vezette be a vasgálic- és rézgálicgyártást. Megoldotta az aranynak és az ezüstnek a feketeszénből való `kiejtését`. Számos újítása közül a legjelentősebb a kohók levegőellátását biztosító - róla elnevezett - csigafúvó. 1848-ban az Erdély unióját tárgyaló erdélyi bizottság tagja, majd a Kossuth vezette Pénzügyminisztériumban volt tanácsos. A szabadságharc bukása után forradalmi magatartása miatt perbe fogták és elbocsátották állásából. Kohászati kísérletei során szerzett súlyos betegsége miatt munkaképtelenné válva a legnagyobb nyomorban halt meg. Hagyatékában műszaki vonatkozású szakmunkáin kívül számos szépirodalmi mű maradt, amelyek közül az 1826-ban íródott hőskölteménye, A kiovi csata a Zalán futására emlékeztet, s Árpád harcát idézi fel lendületes előadásban.
[13]
1890. február 18.
Meghal Andrássy Gyula gróf, magyar államférfi
68 éves korában meghal Andrássy Gyula gróf, magyar államférfi. Andrássy, aki korábban síkraszállt Magyarország Ausztriától való függetlenségéért és egy ideig száműzetésben élt, 1867-ben a kiegyezés utáni első magyar miniszterelnök lett. Osztrák-magyar külügyminiszterként (1871-től) Németországhoz közeledett, majd 1873-ban elfogadta a `három császár egyezményét`, vagyis az Osztrák-Magyar Monarchia, a Német Birodalom és az Oroszország közötti nagyhatalmi együttműködés rendszerét. Andrássy 1877-1878-ban, az orosz-török háború idején megőrizte ugyan az Osztrák-Magyar Monarchia semlegességét, de a Balkánon az orosz érdekek ellen fordult, így az Oroszországhoz való viszony nagyon megromlott. 1878-ban (VII. 13.) Ausztria-Magyarország a Berlini Kongresszuson megkapta a felhatalmazást Bosznia-Hercegovina megszállására. Az éles oroszellenesség magyar külpolitikai koncepciója (1879) azonban már nem illett Ferenc József terveibe. 1879-ben lemond a miniszteri posztról.
[14]
1898. február 18.
Megszületett Enzo Ferrari olasz autókonstruktőr
A modenai születésű Ferrari 20 éves korában indult először autóversenyen. Egy évvel később a szicíliai Tanga Flonióban egy Alfa Romeo volánja mögött másodikként haladt át a célvonalon. Ez volt rövid versenyzői pályafutásának legjobb eredménye. 1938-ban vált meg az Alfa Romeo vállalattól, és a végkielégítésből saját autógyárat alapított. A Ferrari márka a II. világháború után, 1947-ben nyert először autós nagydíjat, hogy azután öt évvel később 1952-ben Alberto Ascari révén a Ferrari- istálló Formula-1-es világbajnoki címet szerezzen. Az első általa tervezett Ferrari 1950-ben indult Grand Prix-versenyen. Ezt követően a csapat kilenc világbajnokságot nyert, ami páratlan rekord. 1956-ban fia, Dino izomsorvadásban meghalt, ezután már csak az autói érdekelték. A Ferrari név azonban nem csak a Forma-1, de a sportautók világában is varázslatosan cseng. A formatervezett, gyönyörű járművekért versengtek a milliomosok, hírességek, a magántulajdonban lévő cég azonban így is anyagi nehézségekkel küzdött. Enzo Ferrari a kocsik megszállottja volt, de soha nem tudta felhőtlenül élvezni sikereit. Nem tudta feldolgozni ugyanis, hogy több pilóta és néző is az ő autói miatt vesztette életét. Élete végén a maranellói telep már elmaradt a többi, új autócsodákat felvonultató istálló és konstruktőr mögött. Szülővárosában hunyt el 1988. augusztus 14-én.
[15]
1903. február 18.
Megszületett Varga Béla, a Nemzetgyűlés volt elnöke
A kisgazdapárti vezető Börcsön látta meg a napvilágot. Győrött a Bencés Gimnáziumban, majd Veszprémben a Teológiai Akadémián tanult. Pappá szentelése után Somlóvásárhelyen, majd Várpalotán káplán lett, azután 1929-től Balatonbogláron plébánosként tevékenykedett. A harmincas években részt vett a Független Kisgazdapárt megalapításában, amelynek Gaál Gaszton 1937-ben bekövetkezett halála után alelnökévé is választották. 1939-ben ellenzéki programmal képviselői mandátumot szerzett. Élesen szemben állt a németbarát politikával. Hathatósan közremáködött a Magyarországra menekült lengyelek, majd az ország német megszállása után a magyarországi zsidók mentésében is. Tagja volt a Történelmi Emlékbizottságnak. Bujdosnia kellett a németek, majd 1945-ben az oroszok elől is.
1945 augusztusától a Kisgazdapárt ügyvivő alelnöke, áprilistól az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja, novembertől országgyűlési képviselő lett. 1946 februárjában a Nemzetgyűlés elnökévé választották. Később - a letartóztatás elől - külföldre menekült: az Egyesült Államokban telepedett le, ahol a külföldi magyar emigráció vezetőjévé vált. 1951 februárjában részt vett a 10 vasfüggöny mögötti ország philadelphiai Függetlenségi Nyilatkozatának megfogalmazásában, a Szabad Európa Rádió elindításában. Ő volt a vezetője az emigrációs Magyar Nemzeti Bizottmánynak is. Magyar állampolgárságáról és nemzetgyűlési elnöki tisztéről sohasem mondott le, a száműzetés négy évtizede alatt mindvégig emberi, erkölcsi példa maradt. A magyar emigráció egyik legtekintélyesebb alakját fogadta Truman, Eisenhower, Kennedy és Nixon amerikai elnök is. A második világháború alatti érdemei elismeréseként 1960-ban De Gaulle tábornok, a Francia Köztársaság elnöke a Francia Becsületrend Tiszti Keresztjével tüntette ki és a lengyel kormánytól is a legmagasabb kitüntetést kapta. Az első szabadon választott magyar Országgyűlés alakuló ülésén, 1990-ben ő mondhatta a megnyitó beszédet. 1992-ben végleg hazatért Magyarországra. Budapesten hunyt el 1995. október 13-án.
[16]
1923. február 18.
Megszületett Rátonyi Róbert színész
1941-ben hegedű szakon végezte el a Zeneművészeti Főiskolát. 1941-42-ben Rózsahegyi Kálmán színiiskoljában tanult, mellette táncórákat vett. Eleinte revüszínházakban, éjszakai zenés szórakozóhelyeken lépett fel. 1945-49-ig a főváros majdnem minden magánszínházában játszott. 1949-től az Operettszínház táncoskomikusa volt. Boszorkányos tánctudása, megnyerő modora, könnyed humora az operett meghatározó egyéniségé tette. Az 1970-es évektől a Thália Színházban, prózai darabokban is nagy sikert aratott. Szívesen vállalt feladatokat gyermekdarabokban és konferansziéként is népszerű volt. Sokat szerepelt filmen, tv-ben, rádióban. Élete utolsó éveiben rendezett is. Előadássorozatokat tartott a rádióban és a televízióban a zenés műfajról. Rendszeresen publikált újságokban és hetilapokban, könyvei jelentek meg. Külföldön is népszerű volt. A világ több országában fellépett színházi együttesekkel vagy önálló műsoraival. Könyvei: Az operett csillagai, Fejvadászat, Ne vegyél komolyan, Akiket én szeretek, Operett, Szeretném, ha szeretnének, Mulató a Nagymező utcában, Kétszáz kedvenc közelről, Botrányos malom, Mindent bele. Jászai Mari-díjjal 1956-ban és 1961-ben tüntették ki, kiváló művész címet 1985-ben kapott. Budapesten hunyt el 1992. október 8-án. Fia, Róbert dzsesszzenész, leánya, Hajni színész lett.
[17]
1932. február 18.
Megszületett Pongrátz Gergely forradalmár
Szamosújvárott látta meg a napvilágot. Erdélyből a II. világháborút követően családjával Magyarországra települt. Mátészalkán és Soroksáron tanult, majd a ceglédi városi tanács mezőgazdasági osztályán dolgozott. Az 1956 októberi forradalom és szabadságharc idején Budapesten a Corvin-közben egységével harcolt az ellenük vezényelt harckocsik ellen. 1956. október 30-án az ottani felkelők főparancsnokuknak választották. A szabadságharc leverése után külföldre távozott, Spanyolországban és az Egyesült Államokban élt. 1957-től a Magyar Szabadságharcos (Nemzetőr) Világszövetség alelnöke, 1967-1982 között elnöke volt. Az emigrációban számos cikke jelent meg, s 1982-ben Chicagóban adták ki a Corvin köz - 1956 című könyvét. 1990-ben hazatelepült. 1991 februárjában a Magyar Politikai Foglyok Szövetségének tiszteletbeli elnökévé, majd 1991 októberében az 1956-os Magyarok Világszövetségének elnökévé, később örökös elnökévé választották. (2005 októberében a Világszövetség posztumusz örökös elnöke maradt.) Létrehozója volt az 56-os Pesti Srác Alapítványnak, amely tehetséges, de szerény anyagi hátterű fiataloknak nyújt segítséget. A Corvin köz - 1956 című könyvét 1989-ben, majd 1992-ben bővített kiadásban Budapesten is megjelent. Önerőből múzeumot alapított az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékére. Magyarország első 56-os múzeuma előbb Budapesten, majd 1999 tavaszától Kiskunmajsán működött. Ott a legendás parancsnok minden nyáron diáktábort szervezett a kápolna mellett, s a forradalomról beszélt a tanulóknak. 70. születésnapja alkalmából a Honvédelmi Minisztérium emlékérmet és díszkardot adományozott számára. A halál az általa megálmodott múzeum udvarán érte 2005. május 18-án.
[18]
1933. február 18.
Megszületett Yoko Ono, John Lennon özvegye
Gazdag bankárcsaládban született. A tokiói egyetemen folytatott filozófiai tanulmányokat, majd az amerikai Sarah Lawrence College-ban tanult tovább. 1954-től New York-i avantgard előadásokon lépett fel, amellett filmeket, kiállításokat rendezett saját műveiből. 1966-ban a londoni Indica Galériában ismerkedett meg John Lennonnal, a Beatles együttes legendás vezetőjével, akivel 1969-ben összeházasodtak. Ettől kezdve együttes koncerteket adtak és közös nagylemezeket készítettek. Sokan a számlájára írják, hogy a Beatles 1968-tól leszállóágba került. Tény, hogy jelentős hatása volt Lennon világképére. 1969-ben Amszterdamban, majd Montrealban `béketüntetést` tartottak egy szállodai szoba ágyában. Lennon halála óta mindent megtesz emlékének ápolására, munkássága terjesztésére. 2002-ben megvásárolta azt a liverpooli házat, melyben John gyermekéveit töltötte. Budapesten is többször megfordult magyar élettársával, lakást vett és tárlatokat rendezett alkotásaiból. (1993-ban megnyitotta a Galéria 56-ot Havadtőy Sámuellel, akihez húsz évig, 2000-ig fűzte kapcsolat.) 2002-ben Lennon születésének évfordulójára új békedíjat alapított, amelyet csak konfliktusövezetben élő művészeknek ítélnek oda. Közös gyermekük, Sean is a zenei pályát választotta, s szüleihez hasonlóan kiáll pozitív társadalmi ügyek mellett.
[19]
1938. február 18.
Megszületett Szabó István filmrendező
Máriássy Félix tanítványaként kapott diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Pályáját alanyi hangvételű, költőien megformált rövidjátékfilmekkel kezdte: Koncert, Variációk egy témára, Te. Első játékfilmje az Álmodozások kora volt, ezt nemzedéki életrajzok követték (Apa, Szerelmesfilm, Tűzoltó utca 25.), majd a Budapesti mesék című allegorikus filmköltemény. Bizalom című filmjét már Oscar-díjra jelölték, majd a Klaus Mann regényéből rendezett Mephisto című alkotásával már elnyerte az eddigi egyetlen magyar játékfilmes Oscar-díjat (1982). A mozifilmek mellett rendezett televíziós filmet, de operát is. Az Európai Filmművészeti Akadémia alelnöke és számos hazai és nemzetközi filmművészeti intézmény tagja. A Joseph Pulitzer Emlékdíjat 1996-ban a Magyar Televízió Százéves a mozi sorozatának elkészítéséért kapta. 1997-ben Corvinus-díjat kapott a Budapesti Európa Intézettől. A díjat olyan személyiségeknek adományozzák, akik a magyar állam és nemzet európai kapcsolatrendszeréért sokat tettek a kultúra, a tudomány és a politika területén. Pedagógiai munkássága is jelentős: 1985 óta egyetemi tanárként oktat a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Az 1999-ben elkészített A napfény íze című filmje Európai Filmdíjat kapott, s 2000-ben az amerikai The National Board of Review, a Nemzeti Kritikusok Szövetsége az év tíz legjobb filmje közé választotta. 2001-ben - a Magyar Hírlap szavazása alapján - az Év emberének választották. 2002-ben Berlinben megkapta a Diamond Bucherer Avard for Peace nevű díjat, amelyet olyan személyiségek kaphatják, akik különösen sokat tesznek a békéért. 2004 végén Életműdíjat kapott az isztambuli a Mozi és a történelem című filmfesztiválon. 2005-ben a 27. Moszkvai Filmfesztivál életműdíját kapta meg. Ugyancsak 2005-ben Lubina-díjat (a cottbusi filmfesztivál díja) kapott. 2007-ben a Magyar Mozgókép Mestere címmel tüntették ki, ebben az évben még elnyerte Kaliforniában a tiburoni filmfesztiválon a legjobb rendezés díját a Rokonok című filmjéért. 2006-ban került nyilvánosságra, hogy 1957 és 1963 között Képesi fedőnéven jelentett a belső reakció elhárításával foglalkozó II/5-ös osztálynak; beszervezését végül maga is elismerte. További jelentős filmjei: Redl ezredes, Hanussen, Találkozás Vénusszal, Csodálatos Júlia. Az Európai Filmakadémia Igazgatótanácsának tagja.
[20]
1943. február 18.
Goebbels totális háborúra szólítja fel Németországot
Joseph Goebbels náci propagandaminiszter a berlini sportcsarnokban beszédet mond, amelyben a német népet a legnagyobb áldozatokra szólítja fel. Goebbels nyomatékosan óvja hallgatóit a bolsevizmustól, amely veszélyt jelent a nyugati kultúrára, s amely ellen harcolni kell. Ezután hallgatóságának tíz kérdést tett fel, s azt kívánja, hogy ezekre "legjobb tudásuk és lelkiismeretük" szerint válaszoljanak. "Először... azt kérdezem tőletek: hisztek-e a Vezérben s velünk együtt a német nép végső totális győzelmében? Kérdezem tőletek: el vagytok-e tökélve a Vezért a győzelem kiharcolásában, jóban-rosszban, a legsúlyosabb személyes terhek vállalásával követni? Másodszor kérdezem tőletek: készek vagytok-e a hazának a hadsereg mögött felsorakozó zárt hadrendjeként követve a Vezért, a harcot elszánt határozottsággal és a sors minden rendelésén keresztül tévedhetetlenül folytatni, míg a győzelem a kezünkben lesz? Harmadszor: ...Kérdezem tőletek: el vagytok-e szánva ti és a német nép ...napi tíz, tizenkét és ha kell, tizennégy és tizenhat órát dolgozni... a győzelemért? Negyedszer: Kérdezem tőletek: akarjátok-e a totális háborút? Akarjátok-e ha kell, totálisabban és radikálisabban, mint ahogyan ma egyáltalán még el tudjuk képzelni? Ötödször: ...Kérdem tőletek: szilárdabb, elmélyültebb és megingathatatlanabb-e bizalmatok a Vezér iránt, mint bármikor azelőtt? Lelkes a tömeg, amely Goebbels minden kérdésére eddig igennel felelt. Goebbels tomboló tetszést aratott. Goebbels maga később ezt jegyzi fel a naplójába: "Ha azt mondtam volna, hogy ugorjanak le a Columbus-ház harmadik emeletéről, ezt is megtették volna."
[21]
1948. február 18.
Moszkvában aláírták a magyar-szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést
A húsz évre szóló formális egyezmény az esetlegesen újjáéledő német agresszió elleni védekezést szolgálta, s háború esetén kölcsönös katonai segítségnyújtást ígért. Célja az volt, hogy Magyarországot a Szovjetunióhoz kösse, s megakadályozza, hogy az bármiféle szovjetellenes szövetségi rendszerhez csatlakozzék. Előírta a konzultáció kötelezettségét minden fontos nemzetközi kérdésben. Emellett szorgalmazta a gazdasági és kulturális kapcsolatok fejlesztését. Az egyezmény része volt az átfogó kelet-európai "szovjet blokk" kialakulásának. Ez a rendszer bilaterális szerződések révén épült ki. A Szovjetunió előbb a győztesnek számító országokkal kötött szorosabb szövetséget jelentő barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási egyezményeket. Ezt követték a győztes Jugoszlávia, Csehszlovákia, Lengyelország és Albánia egymással kötött szerződései. 1948 tavaszára a Szovjetunió nyugati határai mentén, a Balti-tengertől a Fekete-tengerig elterülő valamennyi állammal szövetséges viszonyt teremtett.
[22]
1948. február 18.
Kéthly Annát eltávolítják az SZDP vezetőségéből
Kéthly Annát és több társát, a `jobboldali szociáldemokratákat` eltávolítják az SZDP vezetőségéből. Március 5-7. között a párt XXXVI. kongresszusa kizárja őket a pártból, és felhatalmazza a vezetőséget, hogy az MKP-val kezdjenek tárgyalásokat az egységes munkáspárt létrehozásáról.
[23]
1957. február 18.
Felállítják a Munkásőrséget
Törvényerejű rendeletet hoznak a Munkásőrség felállításáról.
A Fővárosi Bíróságon megkezdődik Tóth Ilona és társai pere.
[24]
1965. február 18.
Gambia független állam lesz
A nyugat-afrikai Gambia a földrész legkisebb országa, nevét a Gambia folyóról kapta, melynek két oldalán elterülő szavannával borított alföld alkotja az ország területét. A mai Gambia területe több apró királyságból állt, amelyek a XIII. századtól a XVII. század elejéig a Mali birodalom vazallusai voltak. A területet a portugálok fedezték fel 1455-56-ban. Őket az angolok követték, akik 1816-tól megalakították Bathurst (ma Banjul) telepét. Gambia 1843-tól angol koronagyarmat, 1904-ben brit-francia szerződés rögzítette határait. 1965. február 18. óta Gambia független állam lett, ugyanakkor tagja maradt a brit Nemzetközösségnek. Az 1970. április 24-i népszavazás eredményeképp kikiáltották a köztársaságot.
[25]
1967. február 18.
Meghal Robert Oppenheimer amerikai fizikus
Német bevándorlók fiaként New York-ban látta meg a napvilágot 1904. április 22-én. Apja textil-behozatalból gazdagodott meg. A Harvardon tanult nyelveket, fizikát, kémiát és keleti filozófiát. 1925-ben végzett, s az angliai Cambridge-ben, a Cavendish Intézetben dolgozott, Rutherford vezetése alatt. Atomfizikai munkássága révén kapcsolatba került az angol tudósok legtöbbjével. Max Born meghívta Göttingenbe, itt Niels Bohrral és Paul Dirac-kal találkozott és 1927-ben doktorátust szerzett. Leideni és zürichi látogatása után hazatért az Egyesült Államokba, ahol Berkeleyben és a Kaliforniai Műegyetemen fizikát oktatott. A kvantum- és a relativitás-elmélet foglalkoztatta, főleg az elemi részecskék energia-folyamatait kutatta. A nácizmus erősödése kiváltotta politikai érdeklődését, 1936-ban Spanyolországban járt, s a köztársaságiak pártjára állt. A sztálini üldözések miatt szakított a kommunista párttal - amelynek sosem volt tagja - s megerősödött liberális demokrata felfogása. A II. világháború kezdetekor Einstein és Szilárd Leó felhívta az amerikai kormány figyelmét, mekkora veszély fenyegetné az emberiséget, ha a náciknak sikerülne először atombombát gyártaniok. Oppenheimer ekkor kezdett próbálkozni az U-238 és a radioaktív 235-ös urán szétválasztására, és meg akarta határozni a láncreakcióhoz szükséges kritikus tömeget. 1942-ben a kormány a Manhattan-terv megindításáról döntött, az új kutatóintézet vezetője Oppenheimer lett. 1943-ban a Santa Fé közelében lévő Los Alamos lett a kísérleti telep helyszíne. A német kapituláció, 1945. május 8. után, július 16-án robbantották fel az első atombombát az új-mexikói Alamogordóban. Októberben, a hirosimai bomba ledobása miatti tiltakozásként Oppenheimer lemondott posztjáról. 1947-ben a princetoni egyetemen az Institute of Advanced Study vezetője, majd az Atomenergia Bizottság tanácsadó testületének elnöke lett. 1949-ben állást foglalt a hidrogénbomba kifejlesztése ellen. 1953-ban értesült arról, hogy egy 1942-es vita nyomán a katonai hírszerzés megvádolta: korábban kommunista kapcsolatai voltak, késlekedett szovjet ügynökök megnevezésével és ellenezte a hidrogénbomba létrehozását. Bár a vizsgálat nem találta bűnösnek, megfosztották állásától, megszüntették tanácsadói megbízatását és nem férhetett többé hozzá az atomtitkokhoz. Az Amerikai Tudósok Szövetsége tiltakozott és védelmére kelt. Személye a mccarthysta boszorkányüldözések áldozatává váló tudós jelképe lett. Utolsó éveiben a tudomány és társadalom viszonyát elemezte, és elméleti kutatásokkal foglalkozott. A hidegháború enyhülése után, 1963-ban Johnson elnök Fermi-díjat adott át neki, ezzel hivatalosan is rehabilitálta őt. 1966-ban vonult nyugalomba Princetonból.
[26]
1968. február 18.
Befejeződik a X. téli olimpia
A Grenoble-ben 1968. február 6. és 18. között megrendezett X. téli olimpián Norvégia hat arany-, hat ezüst- és egy bronzéremmel váratlanul az első helyre kerül a nemzetek rangsorolásában. Meglepő teljesítményt nyújtott Jean-Claude Killy francia versenyző, aki az alpesi számokban három aranyérmet szerzett. Az NDK szánkázói viszont kénytelenek érmeiket visszaadni, mivel a start előtt előmelegítették a szántalpakat.
[27]
1992. február 18.
Meghal Domokos Pál Péter néprajztudós
Csíkvárdotfalván született 1901. június 28-án. Tanulmányait a Csíksomlyói Tanítóképző Intézetben, illetve a budapesti Polgáriiskolai Tanárképző Főiskolán végezte. 1926-1933 között ének-zene tanár volt Csíkszeredán és Kézdivásárhelyen. 1933 után volt kántor, egyházmegyei tanfelügyelő, a kolozsvári Tanítóképző igazgatója és minisztériumi tisztviselő Budapesten. 1951-1961 között tanított. Tudományos munkássága során népzenével, történelmi zenével, néprajzi, nyelvészeti és irodalmi kérdésekkel foglalkozott. 1929-ben járt első gyűjtőútján a moldvai csángó magyarok falvaiban, és ettől kezdve e táj és népcsoport elismert tudósa lett. Lefordította és közreadta a Bandinus-kódexet, és több, a moldvai katolikusok múltjára vonatkozó okmányt. Dallamokkal egészítette ki és kiadta Kájoni János katolikus énekgyűjteményét, a Cantionale Catholicumot. Márton Áron erdélyi püspök életútjáról Rendületlenül címmel írt regényt. A Széchenyi-díjat 1991-ben kapta meg. Budapesten érte a halál.