Mi történt a szülinapomon?
Keresési feltételek:
Hónap: február • Nap: 15
Hónap: február • Nap: 15
21 találat
[1]
1368. február 15.
Megszületett Luxemburgi Zsigmond magyar király és német-római császár
IV. (Luxemburgi) Károly császár és Pomerániai Erzsébet házasságából Nürnbergben született. Mária királynő (II. Lajos idősebbik lánya) férjeként került a magyar trónra 1387-ben. Ötven évig tartó uralkodásának első éveiben az anarchián próbált úrrá lenni. 1401-ben a magyar főurak fellázadtak ellene és Siklós várába zárták. Ügyesen politizálva azonban kompromisszumot tudott kötni, szövetségre lépett Cillei Hermann gróffal és mivel Mária 1395-ben bekövetkezett halála miatt özvegy volt, feleségül tudta venni Cillei Borbálát, Hermann leányát. Trónját sikerült megerősítenie, s a későbbiekben döntéseibe fokozatosan bevonta a köznemeseket és polgárokat, majd rendszeressé tette a rendi országgyűléseket, és megindította a városok renddé szerveződését. 1408-ban létrehozta 24 bárói család részvételével a Sárkányos Rend Társaságát a királyhű liga megerősítésére. Tagjai, báróként, helyet kaptak a királyi tanácsban, és birtokokat is kaptak. Szembeszállt az oszmánokkal, az 1396-os nikápolyi vereség után a déli végeket erősítette meg, a végvárvonal kiépítését hű emberére, Ozorai Pipóra bízta. 1410-ben a német választófejedelmek egy csoportja német királlyá választotta, de csak 1433-ban koronázták német-római császárrá. Így először jött létre perszonálunió Magyarország és a német birodalom között. Nagy szerepe volt a konstanzi zsinat összehívásában, ahol sikerült felszámolni a nyugati nagy egyházszakadást, és V. Márton személyében a katolikusoknak ismét egy pápájuk lett. Fellépett Husz János eretnekmozgalma ellen, menlevelet adott neki, de ennek ellenére máglyán elégették. 1420-tól cseh királyként harcot folytatott Husz János követőivel szemben. Uralkodása nagy részét külföldön töltötte, de mindig magyar királynak tekintette magát. Znojmóban hunyt el 1437. december 9-én. Végakaratának megfelelően Váradon helyezték végső nyugalomra, nagy példaképe, I. (Szent) László sírja közelében.
[2]
1440. február 15.
Szécsi Dénes lesz az esztergomi érsek
IV. Jenő pápa Szécsi Dénes egri püspököt nevezte ki az elhunyt Pálóczi György utódává. Az előkelő családból származó Dénes a bécsi egyetemen tanult, és gyorsan emelkedett a ranglétrán. 1438-39-ben a nyitrai, 1439-1440-ben az egri püspökkség élén állt. Ő az első olyan bíborosunk, aki a prímási címet is viselte. Három magyar királyt (V. László, I. Ulászló, Mátyás) is koronázott. Három pápaválasztáson (V. Miklós, III. Callixtus, II. Pius) vett részt Rómában. Sokat tett az esztergomi érseki egyház újjáépítéséért. 1465. február 1-jén hunyt el. Síremléke fennmaradt.
[3]
1476. február 15.
Mátyás király beveszi Szabácsot
A török 1472-ben építette favárát a Száva jobb partján, amelyet az építés hírére Hunyadi Mátyás nyomban megostromolt, bár sikertelenül. 1475-ben Mátyás ismét ostrom alá vette és 1476. február 15-én elfoglalta. A vár viadalát beszéli el a legrégebbi eredetiben fennmaradt históriás ének, amelyet 1871-ben az Ung vármegyei Csicseren a a Csicsery család oklevelei között találtak. Valószínűleg egykor Mátyás király asztalánál énekelték, dicsőítve a király tetteit.
[4]
1504. február 15.
Velence ígéretet tesz, hogy évi 30 ezer arannyal támogatja Magyarország törökellenes harcát
[5]
1632. február 15.
Meghal Praetorius, német egyházi zeneszerző
Michael Schultheiss (Praetorius) Creuzburg an der Werra-ban született 1571. (v. 1572) február 15-én. Az Odera menti Frankfurt egyetemére járt, miközben ellátta a St. Maria-templom orgonistateendőit. 1595-től a halberstadti püspök szolgálatában állt, majd orgonista, udvari karmester volt Braunschweig és Lüneburg hercegének udvarában. Műveiben a torgaui kántorhagyomány örökségével összekapcsolta az itáliai mintájú concertógyakorlatot, és mint `Direktor der Musica von Haus aus` a drezdai, magdeburgi hercegi udvarokban is tanította az újszerű `koncertzenét`. Feldolgozta a lutheri istentisztelet összes latin és német liturgiai énekét. Wolfenbüttel-ben hunyt el.
[6]
1689. február 15.
A Német-Római Birodalom rendjei háborút hirdetnek Franciaország ellen
A Német-Római Birodalom folyamatosan Regensburgban gyűlésező rendjei háborút hirdetnek Franciaország ellen, miután francia csapatok a Rajna mentén német területeket és városokat pusztítottak el. Az összeütközés hátterében francia területi követelések és a pfalzi örökösödés kérdése állt. XIV. Lajos csapatai már két évvel korábban is betörtek a birodalom sváb és frank területeire és több várost (Worms, Speyer, Heidelberg, Mainz, Mannheim, Koblenz) elfoglaltak. A pfalzi örökségért folyó harc 1685-ben kezdődött, amikor II. Károly választófejedelem utód nélkül halt meg. XIV. Lajos francia király sógornője Liselotte von der Pfalz, I. (Orléans-i) Fülöp felesége, II. Károly választófejedelem számára követeli többek között Lautern és Simmern birtokait. Liselotte azonban házassági szerződésben lemondott erről az örökségről. Az új választófejedelem elutasítja a francia követeléseket.
[7]
1736. február 15.
Megszületett Horányi Elek, piarista irodalomtörénész
Budán, Prágában, Kassán, Győrött, Nyitrán, Pesten, Rómában tanult. 1759-1770 között a váci, a nyitrai, a kecskeméti, a szegedi, a magyaróvári rendház tagja. 1770-ben Itáliába ment tanulmányútra, Velencében megjelent irodalomtörténeti munkájának tervezete. 1772-től többnyire Pesten élt, 1778-tól a piarista rendtartomány történetírója volt. Fő műve a Memoria Hungarorum, amelyben több mint 1145 íróról közölt életrajzi adatokat, ismertette műveiket, olykor azok tartalmát. A kötet megírására a külföldi tudósoknak a magyar irodalmat lebecsülő véleménye indította. Kiadta a piarista írók lexikonát, történeti forrásokat, tankönyveket, írt a Szent Koronáról is. 1809. szeptember 11-én halt meg Pesten.
[8]
1781. február 15.
Meghal Gotthold Ephraim Lessing, német író
52 éves korában Braunschweigben meghal Gotthold Ephraim Lessing, német író, a német felvilágosodás legjelentősebb alakja. A német felvilágosodás az angol és a francia felvilágosodásból merít. Kritizálja az egyházi dogmákat és az örökölt szabályokat: az ésszerűségbe vetett hitet tekinti a tudás forrásának és az emberi magatartás zsinórmértékének is, átveszi a polgári élet és értékvilágot. A német felvilágosodás hitt az ember nevelhetőségében. Lessing munkái között éppen úgy találhatunk drámákat és meséket, mint irodalomelméleti, filozófiai, teológiai írásokat. Elsőként próbált szabadfoglalkozású íróként megélni, de kudarcot vallott, újra és újra állást kellett vállalnia, mint titkár, mint dramaturg Hamburgban, mint könyvtáros Wolfenbüttelben, hogy megélhetését biztosítsa. A "Miss Sara Sampson"-ban (1755) és az "Emilia Galotti"-ban (1772) az első jelentős polgári szomorújátékokat írta meg. A polgári szomorújáték elhatárolódik a francia tragédiától és az udvari tragédiától. A cselekmény középpontjába hercegek helyett a polgárt állítja. Ezek a tragédiák az udvar világát, a magas politikát, az intrikákat és a kabinetpolitikát ellentétbe állítják a polgári családi világgal és az üzleti élettel. Polgári normákat és értékeket közvetítenek, melyeket általánosan érvényesnek tekintenek, mint például az erényt, az emberiességet, az egyéniséget, az érzelmi kultúrát. Az "Emilia Galotti" című darab konfliktusa a herceg hatalom- és birtoklási vágyából keletkezik, aki minden rendelkezésre álló eszközt felhasznál, hogy elcsábítsa a vágyott Emiliát. Magatartása összeütközésbe kerül a polgári erkölccsel és lelkiismerettel. Ellentétben áll más polgári szomorújátékokkal, ahol a szereplők tisztán a polgári szférában maradnak. Lessing átfogó kritikát nyújt az abszolutizmusról, de megfogalmazza kételyeit azzal a polgári erkölccsel szemben is, mely az egyes embert cselekvésképtelenné teszi. Lessing irodalomelméleti munkáiban is elfordul a francia udvari tragédiától, elutasítja a merev szabályokat. A művészetet, mint a természet utánzását fogja fel, s elsőként tekinti példaképnek William Shakespeare-t (1616). Vígjátékában, a "Barnhelmi Minná"-ban (1767) a konfliktus, szemben más komédiákkal, nem a szereplők tulajdonságaiból ered, hanem abból, hogy Teilheim becsületét megsérti az állam, mikor megvesztegethetőséggel vádolják. Teológiai és filozófiai tárgyú írásaiban - mint a szabadkőműves beszélgetés, "Ernst és Falk" (1771) és "Az emberi nem nevelése" (1708) - Lessing elveti az ortodoxia minden formáját, az ész vallásáért lép fel és olyan társadalmi alkotmányért, ahol az emberek között egyenlőség uralkodik. A felvilágosodás alatt Lessing az igazság keresését érti, és úgy tekint rá, mint az egyre magasabb fokra emelkedő emberiség állandó nevelési és tökéletesedési folyamatára. Utolsó drámája, "A bölcs Náthán" (1779) a gyűrűkről szóló mesével bemutatja az emberiség ésszerűség iránti vágyát egy olyan társadalomról rajzolt utópiában, melyben a tolerancia és a megértés irányítja az emberi együttélést.
[9]
1848. február 15.
Meghal Hermann Ludwig von Boyen porosz tábornok
A kelet-porosz kisnemesi családból származó Boyen Kreuzburg-ban született 1771. június 23-án. Szülei korán bekövetkezett halál után Königsbergbe került, ahol a katonai pályát választotta. Részt vett a lengyelországi (1794-96) és 1806. évi francia hadjáratban. 1813-14-ig vezérkari főnök, 1814-19 között pedig hadügyminiszter volt. Ekkor be akarta vezetni az általános hadkötelezettséget, a nemzetőrséget azonban meg akarta őrizni önálló haderőként. Törekvéseiben azonban a porosz király nem támogatta, ezért leköszönt. Ezután 21 éven át visszavonultságban élt, majd IV. Frigyes Vilmos 1841-ben újra hadügyminiszterré tette. 1847-ben ismét visszalépett, s a berlini rokkantak házának kormányzója lett. Élete során számos elismerésben részesült. Művei között érdekes emlékiratok, dalok szerepelnek.
[10]
1861. február 15.
Megszületett Charles Edouard Guillaume. Nobel-díjas fizikus
A párizsi Sorbonne-on doktorált. 1863-tól Sevres-ben a Nemzetközi Mérésügyi Hivatal munkatársa, 1915-1936-ig, nyugállományba vonulásáig igazgatója volt. Az egységek pontosságát ellenőrizve ismerte fel, hogy a víz fajsúlyára vonatkozó adatok pontatlanok. A platina-irídium ötvözet helyett olcsóbb anyagot keresett a hosszúság és a tömegegység etalonjaihoz. Felfedezte, hogy a nem korrodáló vas-nikkel ötvözet hőtágulási együtthatója rendkívül kicsi. Az általa invarnak elnevezett ötvözetből készült eszközök méretei elég széles hőmérséklettartományban gyakorlatilag állandóknak is tekinthetők. Az invar a mai technikai életben is fontos szerepet tölt be. Ezért a felfedezésért 1920-ban Nobel-díjat kapott. 1938. június 13-án halt meg Párizsban.
[11]
1893. február 15.
Megszólal a telefonhírmondó
Hírek és szórakoztató műsorok közvetítését, az újság és telefon kombinálását vezette be Puskás Tivadar 1893. február 15-én a budapesti belvárosban. A telefon-előfizetők a rendes központokon át hívták a telefonhírmondó központját, amelynek hamarosan külön vezetékhálózata is épült. 1894-től már részvénytársaság, melynek majd része lesz a magyar rádióműsor-szórásban is.
[12]
1897. február 15.
Átadták a Vámház körúti központi Vásárcsarnokot
A Fővárosi Közmunkák Tanács 1889-ben megállapította: `a főváros megnövekedése és a mesés fejlődése folytán a modern közszükségleteknek egész sorozata állott elő [...] Ilyen érett közszükségletté vált immár az élelmezési vásárcsarnokok intézmények és meghonosítása [...] [melyek azonban] ne a terekre, hanem a házsorba építtessenek.` Egy napon adták át a Vámház körúti központi Vásárcsarnokot és a négy kerületi fedett piacot, ezeket 1902-ben követte a budai oldal egyetlen vásárcsarnoka, a Batthyányi téri. A Központi Vásárcsarnok lett (1933-ig) Budapest élelmiszer-nagykereskedelmének elosztó központja, melyet az is elősegített, hogy a Duna mellé épített csarnokot alagút kötötte össze a folyam rakpartjával, és az építménybe bevezették a síneket, így kapcsolva össze a piacot a vasúti hálózattal. A vásárcsarnokok modernizálták és egyenletesebbé tették a nagyváros belső kerületeinek zöldség-, gyümölcs- és húsellátását: már az első másfél évtized során megnégyszereződött a budapesti élelem felhozatal. A Pecz Samu által neogótikus stílusban tervezett Vámház körúti csarnok (1889-96) hatalmas méreteivel ma is lenyűgözi a látogatóit: a vasszerkezetes, felülről megvilágított, bazilikás belső tér "főhajója" 60 méter magas, 150 méter hosszú. A galériaszinten is árusok kaptak helyet. A kerületi csarnokok - a Rákóczi téri kivételével - háromemeletes bérházak közé épültek, így kisebb helypénzt, olcsóbb árakat tett lehetővé. A vásárcsarnokok, zömmel teljesen felújítva, ma is üzemelnek.
[13]
1898. február 15.
A Bánffy-kormány helynév-magyarosítási törvényjavaslatot nyújt be
A magyarországi nemzetiségek, köztük a korábban lojális magatartást tanúsító erdélyi, szepesi szászok heves tiltakozását váltotta ki a Bánffy-kormány 1898-ban benyújtott törvényjavaslata a község- és egyéb helynevek egységes, szakszerű megjelöléséről. A névmegállapító bizottságok működése jóvoltából egész vármegyék területén változtatták, gyakran magyarosították meg önkényesen a hagyományos, immár történeti értékű szláv és német, kisebb mértékben román helynévanyagot. A történetietlen magyarosítási esetek ellen a Magyar Történelmi Társulat is tiltakozott, ám nem túlzottan sok sikerrel.
[14]
1906. február 15.
Megszületett Musza Dzsalil, szovjet-tatár költő
Az orenburgi területen található Musztafino-ban látta meg a napvilágot. 1941-től a szovjet hadseregben szolgált. Egy évvel később súlyosan megsebesült, német fogságba esett, majd koncentrációs táborba hurcolták. Hazaszeretetre, hősies ellenállásra buzdító költeményei a fogolytáborban keletkeztek. Ellenállási csoportot szervezett a foglyok kiszabadítására, ezért a fasiszták 1944. augusztus 25-én Berlinben kivégezték. Halála után, 1956-ban megkapta a Szovjetunió hőse címet. Jövünk címmel jelent meg önálló kötete. A ma nevét viselő Tatár Állami Opera- és Balettszínház egyik megszervezője volt.
[15]
1908. február 15.
Megszületett Osváth Júlia operaénekes
A rákospalotai születésű művésznő pályáját az 1920-as években Lichtenberg Emil kórusában kezdte, majd 1929-től a Palestrina Kórus, egy évvel később pedig a Mátyás-templom szólistája lett. 1935-ben Sík József növendékeként szerzett oklevelet a Zeneakadémián. A Magyar Királyi Operaház azonnal leszerződtette, ahol a Hunyadi László Gara Mária szerepében debütált. Dekorativitása, artisztikus mozgása, gazdag orgánuma és mély zeneisége révén hamarosan a társulat egyik vezető művésze lett. Pályáján mérföldkőnek számított az 1937-es Salzburgi Ünnepi Játékok, ahol Toscanini hívására és vezényletével Mozart Varázsfuvolá-jának Éj királynője szerepét énekelte. Különösen Mozart-operákban tündökölt: Klemperer legendás budapesti előadásainak egyik főszereplője volt. Neve összeforrott Mozart Figaro házasságá-nak Grófné és Strauss Rózsalovag-jának Tábornagyné alakjaival. Külföldi vendégszereplései során fellépett Bécsben, Bukarestben, Leningrádban, Moszkvában és Ostendében is. 1945. március 15-én Melindát alakította a II. világháború utáni első operaházi előadáson a Bánk bán-ban. A hatvanas évek végi nyugdíjba vonulásáig a magyar operakultúra aranykorának egyik utolsó nagy alakja volt. 1949-ben Kossuth-díjat, 1950-ben érdemes, 1951-ben kiváló művész címet kapott. 1969-ben a Magyar Állami Operaház örökös tagjává választották. Budapesten hunyt el 1994. augusztus 20-án.
[16]
1911. február 15.
Meghal Kisfaludy Atala költőnő
Egyenesági rokona volt Kisfaludy Károlynak és Sándornak, valamint Ányos Pálnak. Ő volt a Petőfi Társaság első női tagja. Első verse a `Hölgyfutárban` jelent meg. Verseit és elbeszéléseit Atala néven adta közre. Hangulatos prózaíró volt, a Somogy című, Kaposvárott megjelenő hetilap rendszeresen közölte írásait. Férjével, Szalay Károly ügyvéddel együtt sokat tett a Berzsenyi Társaság fellendítéséért, Kaposvár és Somogy megye kulturális és művészeti életének felvirágoztatásáért.
[17]
1941. február 15.
Meghal Adler Guido, osztrák zenetudós
1855. november 1-jén született Eibenschütz településen. A bécsi egyetemen jogi, majd bölcsészdoktorátust szerzett. 1885-ben a prágai egyetemen, 1898 és 1927 között a bécsi egyetemen tanított zenetörténetet. Több zenei ünnepség vezetője és zenetudományi kongresszus szervezője volt; a Nemzetközi Zenetudományi Társaság egyik alapítója és első díszelnöke; munkásságának középpontjában a stílustörténeti stíluskritikai kutatás állt, ennek a módszernek a felfedezője és egyik legnagyobb mestere volt. A kortárs zenei élettel való kapcsolatát barátjáról, Gustav Mahlerról írt könyve is bizonyítja.
[18]
1971. február 15.
Nagy-Britannia áttér a tízes pénzrendszerre
Nagy-Britannia a mértékrendszer korábbi reformjába azért nem kapcsolódott be, mert azt a francia forradalom során kezdeményezték, amellyel Anglia végig szemben állt. Még a XXI. század elején is mérföldben, inchben, fontban számolnak, ami az egyszerűbb mennyiségeknél még könnyen átváltható, de pl. a nyomás egysége, a font/négyzetinch már elég nehezen. A pénzrendszer is hosszú ideig a `splendid isolation`, a ragyogó elszigetelődés példája volt. A fő egység, a font, húsz shillingre, a shilling 12 pennyre, a penny 4 farthingra oszlott. Előkelőbb helyeken az árakat azonban nem fontban, hanem guineában számolták, amely 21 shillinget ért. A guinea (gini) valaha aranypénz volt és arról volt nevezetes, hogy 1820-tól hivatalosan nem létezett, csak előkelősködésből használták. Ezzel a számrendszerrel igen nehézen lehetett számolni, s a külföldi vevő aligha volt képes ellenőrizni a számlát, amelyet eléje raktak. A helyzet az angolokat is egyre jobban zavarta, ezért többször is elhatározták, hogy áttérnek a decimális rendszerre. A kétshillingest például, mint a tízes rendszer első elemét, még 1849-ben vezették be. Az átállás végül 1971. február 15-én következett be, mint az Európához közeledés `fontos` lépése. Az új angol font 100 pennyre oszlik, van 50, 10, 5, 2, 1 és fél pennys. Az 1 fontos fémpénz, az 5, 10 és 20 fontos papiros. Az átállás során egy ideig mindkét fajta váltópénz érvényben volt - s ez nagy zűrzavart okozott Az új pénzrendszert Nagy-Britannián kívül az Ír Köztársaságban és kilenc gyarmaton is bevezették, a költségeket 130 millió fontra becsülték. A reform 1993-ban fejeződött be, amikor kivonták a forgalomból a régi tízpennyseket. A hivatalos adatok szerint ekkor még 30 millió font értékű régi pénz volt forgalomban, amelyet perselyekben őriztek az emberek, illetve turisták vittek haza szuvenírként.
[19]
1981. február 15.
Meghal Karl Richter, német karmester és orgonaművész
A drezdai Kreuzschuléban, majd Lipcsében a Kirchenmusische Institutban tanult. 1949-ben a lipcsei Tamás-templom orgonistája lett. 1956-tól a müncheni Zeneművészeti Főiskola tanára és a St. Markus-templom orgonistája. Ő alapította és vezette a müncheni Bach-kórust, Bach-fesztiválokat rendezett. Lemezre vette Bach jelentősebb vokális műveit, csembalóversenyeit, Händel Messiását. Korának legjelentősebb orgonistái közé tartozott, orgona- és csembaló-szólistaként, valamint karmesterként számos európai és amerikai hangversenykörutat tett.
[20]
1989. február 15.
A szovjetek elhagyják Afganisztánt
Borisz Gromov főparancsnok volt a 115 000 fős afganisztáni szovjet hadserege utolsó katonája, aki áthaladt az Amu-darja-határfolyó hídján. Ezzel befejeződött a Szovjetunió kilenc éve tartó katonai intervenciója. Csapatainak afganisztáni kivonásával a szovjet kormány eleget tett az 1988 áprilisában szerződésben vállalt kötelezettségeinek. Mialatt Gromov a szovjet inváziót `internacionalista kötelességnek` nevezte, és ezzel az 1979. decemberi bevonulás igazolását ismételte meg, addig a Szovjetunióban már többen nyíltan is bírálták az afganisztáni bevonulást, így Mihail Gorbacsov pártvezető is a Szovjetunió `régi bűnei` közé sorolta. 1979 óta 14 000 szovjet katona esett el Afganisztánba, több mint 30 000 megsebesült, illetve nyomorékként tért vissza hazájába. A polgárháború ezután tisztán afgán konfliktusként folytatódik, de az USA és a Szovjetunió katonailag továbbra is támogatja a szemben álló erőket. A harc mindenekelőtt a civil lakosságot sújtja. Különböző források szerint kb. 1-1,5 millió afgán halt meg eddig. Kb. 5 millióan - ami a lakosságnak több mint egynegyedét jelenti - menekültek Pakisztánba és Iránba. Meglepetést keltett, hogy Mohammad Nadzsibullah államfő kormánya a szovjet csapatok kivonása után is hatalmon tudott maradni. A moszlim ellenállás harcosai márciusban sikertelenül ostromolták meg Jalálábádot, és nem sikerült ellenkormányt létrehozniuk. A főváros, Kabul ostroma is eredménytelen volt, amit 15 nagyobb moszlim ellenállási szervezet megosztottságával magyaráznak. E csoportok a legkülönbözőbb - az alkotmányos monarchia visszaállítási egészen egy iráni mintájú iszlám köztársaság létrehozásáig terjedő - elképzelésekkel rendelkeznek a háború utáni Afganisztánról. A "Lityeraturnaja Gazeta" afganisztáni irodalmi riportja végén fekete keretben ez a két adat szerepel: "csaknem 15 000 halott, csaknem 37 000 nyomorék. Lezártuk-e a számlát a háborúban?"
[21]
1996. február 15.
Meghal Straub F. Brunó
Nagyváradon született 1914. január 5-én. A szegedi Tudományegyetemen végzett, 1933-37-ig Szent-Györgyi Albert mellett folytatott tudományos kutató munkát. 1937-39 között a cambridge-i egyetem Rockefeller-ösztöndíjasa volt, 1941-től magántanárként tevékenykedett, 1945-49-ben a szegedi Tudományegyetemen biokémiai tanárként. 1948-70-ig a budapesti Orvostudományi Egyetem tanáraként és az Orvosi Vegytani Intézet igazgatójaként dolgozott. 1970-től az MTA szegedi Biológiai Központjának főigazgatója volt, majd 1978-88-ban az Enzimológiai Intézetet vezette. Nevéhez fűződött a sárga enzim (diaforáz) és az aktinfehérje felfedezése. 1985-90-ig országgyűlési képviselő volt. Közvetlenül a rendszerváltás előtt, 1988-89 között ő töltötte be az Elnöki Tanács elnökének tisztét, vagyis államfő volt. A szintén biokémikus izraeli Ephraim Katchalski után a második jelentős természettudós volt, aki államelnöki funkcióba került. Több, magas tisztséget viselt a magyar tudományos közéletben is. Kétszer volt az MTA alelnöke, emellett több akadémiai bizottság, tudóstársaság irányítója. Szerepet kapott különböző nemzetközi szervezetekben is. Volt a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség alelnöke, egy időben pedig a Tudományos Uniók Nemzetközi Szövetségének elnöke. Tevékenyen részt vállalt az atomcsend-egyezmény megszületéséből. Tudományos és közéleti tevékenységét több, magas kitüntetéssel jutalmazták: Kossuth-díj (1948,1958), Akadémiai Aranyérem. Több külföldi akadémia, tudós társaság választotta tiszteletbeli tagjává. Ismertebb munkái: Általános szervetlen és analitikai kémia, Biokémia, Biológiai Lexikon.