Mi történt a szülinapomon?
Keresési feltételek:
Hónap: február • Nap: 14
Hónap: február • Nap: 14
16 találat
[1]
1464. február 14.
Szapolyai Imre lesz Bosznia kormányzója
[2]
1483. február 14.
Megszületett Bábur csagatáj költő és államférfi
Záhíruddin Mohamed a későbbi Bábur (arabul: tigris), Dzsingisz kán és Timur (Tamerlán) leszármazottja Fergánában látta meg a napvilágot. A mongol eredetű barlasz törzsből származott, amelynek elszigetelt tagjai sokáig éltek törökök lakta területeken, s nyelvükben és szokásaikban törökké váltak. Édesapját korán elvesztette, s ő lépett a helyére a fergánai trónra. Később azonban el kellett hagynia szülőhelyét. Bábur apja egész életében arra törekedett, hogy visszaszerezze Timur birodalmának fővárosát, Szamarkandot, a fiú apja példáját követte, 10 évig sikertelenül próbálta elfoglalni a várost. Híveivel végül Afganisztánban alapított birodalmat 1504-ben. A delhi szultán legyőzésével megalapította az 1857-ig fennálló indiai török birodalmat. Széles látókörű író és államférfi volt; vallásjogi kérdéseket boncolgató tanulmányokat, verseket írt. Fő műve a csagatáj irodalom legérettebb alkotásának tekinthető Bábur viszontagságai című memoár, amely szerzőjének kalandos életét meséli el. Az indiai Agra-ban hunyt el 1530. december 26-án.
[3]
1779. február 14.
James Cookot megölik Hawaii szigetén
A bennszülöttekkel való vitában közvetítőként fellépő James Cook ötvenéves felfedezőt és világutazót megölik. Cook harmadik expedícióját vezette, melynek során feladata az északnyugati átjáró felkutatása volt. Cook, 1776. július 12-én Plymouth kikötőjéből indult útnak. Ezután a Csendes-óceán déli részének szigetvilágában végzett méréseket, majd észak felé hajózva felfedezte a Sandwich-szigeteket (ma Hawaii). Majd észak felé haladt Alaszkáig, átkelt a Bering-szoroson, de a Csukcs-tenger jégzajlása visszafordulásra kényszerítette. 1778. november 20-án szállt újra partra Hawaiin, amelyet fel akart kutatni és fel akart térképezni. Cook korábbi két felfedezőútja az ismeretlen, gazdag déli kontinens felkutatására irányult. Ezek a kutatások azonban nem vezettek eredményre. De mindkét útja során számos csendes-óceáni szigetet fedezett fel, melyeket részben feltérképezett és fel is kutatott. A második expedíció során (1772-1775) jutott el Cook az eddig elért legdélibb pontig.
[4]
1831. február 14.
Megtartják a Magyar Tudós Társaság első nagygyűlését
1831. február 14-én Pesten megkezdődött a Magyar Tudós Társaság - mai Magyar Tudományos Akadémia - első nagygyűlése. Az ülésen megválasztották a titoknokot (1870-től főtitkár), a 16 tiszteleti és 30 levelező tagot. A Társaságnak a nagygyűlésen jóváhagyott terve a nemzeti fejlődés és a gazdasági haladás érdekét szolgálta. Hat osztálya lett: nyelvtudományi, bölcsészeti, történeti, matematikai, törvénytudományi és természettudományi. A 18. században Bod Péter, majd Bessenyei György tett javaslatot tudós intézmény felállítására. Révai Miklós két alapszabály-tervet is kidolgozott. Az Országgyűlés 1825. november 3-i ülésén Felsőbüki Nagy Pál lelkes beszéde nyomán Széchenyi István egyévi jövedelmét ajánlotta fel e célra, majd az 1827. évi XI. törvénycikk intézkedett a Magyar Tudós társaság felállításáról, de a Habsburg-kormányzat akadékoskodása miatt felállítása további éveket késett. József nádor 1827-ben nevezte ki a választmányt, és az első 22 tagot. A Tudós Társaság igazgatósága 1830. november 11-én kezdte meg működését Pozsonyban, az elnök Teleki József, az alelnök Széchenyi István lett. Pesten a mai Petőfi Sándor utca 3. alatti Trattner-Károlyi házban, bérelt helyiségekben kezdtek tevékenykedni.
[5]
1831. február 14.
Meghal Henry Maudslay, a gőzgép egyik továbbfejlesztője
Maudslay Woolwich-ban (Kent) látta meg a napvilágot 1771. augusztus 22-én. Egy zár- és lakatüzemben tanonckodott, majd előmunkás lett belőle. Később saját vállalkozásba kezdett, számos gépet tervezett, amelyek az ipari forradalom jelentős eredményeihez tartoznak. Kiemelkedett közülük a speciális csavarkészítő esztergapad, amelynek alapvető formáját 1797-ben szerkesztette meg. Új eljárást dolgozott ki a kartonszövet nyomására, a tengervíz sótalanítására, 0,25 mm-es pontosságú mérőeszközt szerkesztett. Felismerte a tökéletesen sík felületek szerepét a szerszámok vezetésében, s oly sima síkidomokat készített, amelyeket egymásra helyezve csak csúsztatással lehetett szétválasztani. Helyben álló és hajóba épített motorokat is készített. 1808-ban Marc Isambard Brunellel gőzgéppel hajtott fűrészmalmot épített. Műhelyeiben tanult a kiemelkedő brit mérnökök közül James Nasmyth és Sir Joseph Withworth.
[6]
1876. február 14.
Bell szabadalmat kér a telefonra
Alexander Graham Bell 1876. február 14-én kért szabadalmat új találmányára, a telefonra. Ugyanezen a napon, két órával később nyújtotta be szabadalom-védelmi kérelmét Elisha Gray is, aki már 1874-ben feltalálta szerkezetét. Leadója Philip Reis 1861-es készülékéhez hasonlított, a Jeates által kifejlesztett folyadékmikrofonnal kiegészítve. Gray vevője elektromágnessel vezérelt membrán volt. Bell az adó- és vevőkészülékben egyaránt membránt alkalmazott, amelyek elektromágnes előtt rezegtek. Ez fölöslegessé tette külön energiaforrás, elem használatát. Az első kísérletek kudarccal végződtek, csak hosszas próbálkozás után találta meg a megfelelő méretű rezgő tömeget. 1875. június 2-án sikerült először elektromos úton hangot közvetítenie. Kilenc hónap múlva némi módosítás révén vált lehetővé az emberi beszéd továbbítása: 1876. március 10-én hangzott el az első telefonüzenet: `Mr. Watson, jöjjön ide, szükségem van Önre ` A technikai siker ellenére Bell telefonja nem kelt nagy figyelmet, az 1876-os philadelphiai világkiállításon csak a brazil császár érdeklődése nyomán kapott aranyérmet. Bell ezután távösszeköttetésekkel próbálkozott, október 9-én kapcsolatot teremtett Boston és Cambridge között, 3200 méter távolságból. Ajánlatára az angol kormány ezt válaszolta: Lehet, hogy az amerikaiak tudnak ilyesmit hasznosítani, Angliában van elegendő kisfiú, akikkel üzeneteket lehet küldeni. Bell 1877-ben Watsonnal, Hubbarddal és Sandersszel megalakította a Bell Telefon Társaságot Bostonban, s megkezdték a készülékek tömeggyártását.
[7]
1881. február 14.
Törvény hozza létre az egységes csendőrséget
Eleinte nem is volt annyira nyilvánvaló, hogy szüksége van az államnak egy országos rendfenntartó erőre, hiszen adva volt a megyék pandúrszervezete, végveszélyre pedig a hadserege. A nép által gyűlölt osztrák zsandárszervezetet 1867-ben fel kellett oszlatni - de Horvátországban és Erdélyben továbbra is fenntartották. A közlekedés korszerűsödésével, a polgáriasulással a bűnözés is átalakult, de csendbiztosok által vezetett pandúrok ezzel nem tudtak lépést tartani. Az 1881:III. tc. alapján a régi zsandárság mintájára fokozatosan jön létre az egységes, az egész országra kiterjedő karhatalmi szervezetként a csendőrség. Az összességében 8 ezer fős őrtestület személyi ügyekben a honvédelmi, szolgálati vonatkozásban viszont a belügyminiszter alá tartozott. A magyar hagyományoktól idegen volt a kakastollforgós fekete kalapot hordó, katonaruhás csendőr. Rendfenntartó, nyomozó- és karhatalmi szolgálatot teljesítettek, állandó őrjárataik is a biztonságot erősítették. Elsősorban a vidék rendjét vigyázták, hiszen a városoknak volt saját rendőrségük. De már 1882-ben bevezették, hogy vámosok - fizetség ellenében - szerződéses alapon csendőri felügyeletet vehettek igénybe. A vármegyét ezzel újabb csapás érte: megszűnt a rendfenntartó jogköre, saját karhatalmát, a pandúrszervezetet felszámolták. A csendőrség politikai funkciója részben a választások idején, az irányított rendfenntartás révén érvényesült, máskor a parasztmegmozdulások gyors leverésében, a "fenyegető jelleget öltő" munkásgyűlések felügyeletében mutatkozott meg. A századvégtől már elég gyakran eldördülő csendőrsortüzek miatt a közemlékezetben elhalványult a szervezet köznapi rendfenntartó, bűnüldöző funkciója.
[8]
1886. február 14.
Megszületett Papp Simon, a magyar kőolajbányászat egyik megteremtője
Kapnikbányán (ma: Cavnic, Románia) született. Kőzettani, majd térképező geológusi munkásság után bányászati, elsősorban szénhidrogén-kutatásokkal foglalkozott. 1939. február 9-én kutatásainak eredményeként Zalában feltárták az ország első ipari jelentőségű kőolajtelepét: megalakult a Magyar-Amerikai Olajipari RT. (MAORT). A német megszálláskor sikerült megakadályoznia azt, hogy a fasiszták birtokba vegyék a MAORT üzemeit. Az olajipar államosításakor hamis vádak alapján fegyházbüntetésre ítélték. Rehabilitálása után ismét az olajiparban dolgozott. 1945-ben az MTA levelező tagjává választották. Budapesten halt meg 1970. július 27-én. 1990-ben posztumusz Széchenyi-díjjal tüntették ki.
[9]
1886. február 14.
Megszületett Kogutowicz Károly térképész
A világhírű geográfusnak és térképésznek, a magyar kartográfia megteremtőjének, Kogutowicz Manónak a fia volt. Apja alapította 1890-ben azt az intézetet, amely később Kogutowicz és Társa néven önállósult, majd 1901-ben Magyar Földrajzi Intézet Rt.-vé alakult át. A sokrétű tevékenységet kifejtő intézet nemzetközileg ismert térképkiadóvá vált. A cégalapító Kogutowicz Manó fiát is kartográfusnak taníttatta, aki apja halála után, 1908-ban átvette a Magyar Földrajzi Intézet Rt vezetését. Igyekezett a magyar térképészetet európai színvonalra emelni. Egy időre azt is elérte, hogy Teleki Pál, az akkor már neves politikus és földrajztudós elvállalja a részvénytársaság elnöki tisztét. A magyar kartográfia fejlődését azonban derékba törte az első világháború és a Monarchia ezt követő felbomlása, mert 1920 után új alapokra kellett helyezni a térképészetet. Ebben élenjáró szerepet játszott Kogutowicz Károly. 1922-ben kivált a Földrajzi Intézetből és az Állami Térképészeti Intézetnél szerkesztette atlaszait. Ő készítette az első, minden tekintetben magyar iskolai atlaszt. Az intézet a polgári célokra készült térképek kiadásának központjává vált. Térképészeti tevékenysége mellett, Kogutowicz pedagógusi munkásságával is kitűnt. Kezdetben a budapesti Erzsébet Nőiskola tanára volt, majd 1923-tól a szegedi egyetemen az általános és összehasonlító földrajz nyilvános rendes tanára, 1941-42-ben pedig az egyetem rektora volt. Legismertebb alkotásai: 1919-es katonai térképei, Magyarország néprajzi térképe (1928), a Dunántúl és Kisalföld (1932), valamint iskolai és kisatlaszai. 1944 végén Németországba távozott, ott is halt meg 1948. szeptember 6-án.
[10]
1898. február 14.
Megszületett Pierre Dejussieu-Pontcarral francia tábornok
Az ellenállás egyik legjelentősebb vezetője Lyon-ban látta meg a napvilágot. A neves Saint Gyr-i katonai akadémia növendéke volt, 1917-ben Verdunnél már kitüntették. Később Tunéziában, Marokkóban és Indokínában szolgált. A II. világháború kitörése a 45. hadtest élén érte. Svájcba internálták, ahonnan 1941-ben tért vissza hazájába. Ezután csatlakozott Henry Frenay-hez, a `combat` (harc) elnevezésű ellenállási szervezet vezetőjéhez. Rábízták a nemzeti felszabadítási mozgalom vezetését. 1943-ben megalapította a francia honi hadsereget (FFI), amelynek azonnal parancsnoka lett. 1944-ben a Gestapo letartóztatta, Buchenwaldba, majd Dorába deportálták. A háború után De Gaulle tábornok dandártábornokká léptette elő. 1957-1958-ban a NATO szárazföldi haderejének volt a parancsnokhelyettese. Több egyéb kitüntetés mellett a Becsületrend nagykeresztjével is elismerték szolgálatait. Párizsban hunyt el 1984. augusztus 1-jén.
[11]
1918. február 14.
Szovjet-Oroszországban bevezetik a Gergely-naptárt
A szovjet Népbiztosok Tanácsa 1918. február 1-jei keltezéssel elfogadta az új időszámítást, így aznap február 14-e lett. A XIII. Gergely pápa által 1582-ben elhatározott naptárreformot Európa országai fokozatosan vették át, a cári Oroszország azonban megmaradt a réginél. Így 1918-ra már 14 nap eltérés mutatkozott a naptár és a föld mozgása között: ezt küszöbölte ki a rendelet. (Ezért emlegették például 70 éven át a november 7-én ünnepelt szovjet szocialista forradalmat októberiként.)
[12]
1945. február 14.
A szövetségesek lerombolják Drezdát
A szövetséges légierők német városok elleni szőnyegbombázásának kezdete (1942. III. 28/29.) óta végrehajtott egyik legsúlyosabb bombatámadásukkal Drezda városát a február 13-áról 14-ére virradó éjszaka a földdel tették egyenlővé. A tüzes pokolban legalább 60 000 ember lelte halálát. De 245 000 áldozatig terjedő becslésekkel is találkozunk. Az éjszakai brit kettős támadással és az amerikai légierő rá következő nappali bombázásával a német városok elleni támadások elérték a csúcspontjukat. A britek első bevetése a drezdai óváros körüli lakónegyedet érte, amelyet a gyújtóbombák lángtengerré változtattak. A bombázás második hulláma a robbanóbombák ledobásával mindennemű oltási munkát lehetetlenné tett, és a lakosság elől elvágta a menekülés utolsó útjait is. A következő reggel végrehajtott támadás a még sértetlen városrészeket érte, amelyeket a bombázókötelékeket kísérő vadászrepülőgépek fedélzeti fegyvereivel támadtak. Drezda ebben az időpontban gyakorlatilag védtelenül ki van szolgáltatva a támadásoknak, mivel a szövetségesek gyors franciaországi és hollandiai előrenyomulása következtében a légiveszély esetére riasztó német rendszert kikapcsolták. Ezenkívül Drezda légvédelmi tüzérségét a Ruhr-vidék védelmére kivonták, úgyhogy a város ebből a szempontból sem szolgált a támadás indokolható célpontjául. Drezda útvonalai a bombázás időpontjában zsúfolva vannak sziléziai menekültekkel, akik a gyorsan előrenyomuló szovjet seregek elől érkeztek a városba. Ezért sem lehet pontosan megállapítani az áldozatok számát. A támadás után a városban zűrzavar uralkodik, a közszolgáltatások összeroppantak. Közvetlen a járványveszély. Ezért a következő napokban orosz önkéntes együttműködők számtalan hullahegyet égettek el, vágányokból összeállított rostélyokon az Altmarkon. A katonailag értelmetlen, szadista bombázás áldozatai megégtek, testük megcsonkult s legnagyobbrészt nem azonosíthatók. Sok súlyos sebesült, akiket a tovavonuló menekültoszlopok magukkal vittek, útközben hal meg és az út szélén földelik el őket. A légitámadást a szövetségesek eredetileg már február 4-ére, tehát röviddel a jaltai konferencia kezdete utáni időpontra tervezték, a rossza időjárás miatt azonban elhalasztották.
[13]
1946. február 14.
Törvénybe iktatják Károlyi Mihály érdemeit
1946. február 14-én a Nemzetgyűlés törvénybe iktatta Károlyi Mihálynak, az 1918. november 16-án kikiáltott első magyar köztársaság miniszterelnökének, majd elnökének érdemeit. Károlyi Mihály - 27 évi emigráció után - 1946. május 9-én hazaérkezett. Május 10-én a Nemzetgyűlés ünnepi ülésén fogadta, ahol az akkori vezető politikusok köszöntötték, majd Károlyi beszédet mondott. A politikus 1947-49-ig Magyarország párizsi követe volt, de a Rajk-per miatt lemondott és szembefordult a Rákosi-rendszerrel. Életének utolsó éveit, politikától visszavonulva, Franciaországban, Vence-ban töltötte.
[14]
1950. február 14.
30 évre szóló szovjet-kínai béke-, barátsági és együttműködési szerződést írnak alá
A Mao Ce-tung vezette kínai kormánydelegáció, amely előző év december 16-a óta tartózkodik a Szovjetunióban, 30 évre szóló szovjet-kínai béke-, barátsági és együttműködési szerződést ír alá.
[15]
1956. február 14.
Megnyílik az SZKP XX. kongresszusa
Az Szovjet Kommunista Párt XX. kongresszusa (1956. 02. 14-25.) fordulópontot hozott az SZKP és a nemzetközi kommunista mozgalom politikájában és ideológiájában. A határozat szakít a harmadik világháború elkerülhetetlenségét hirdető dogmával, és helyette a két rendszer békés egymás mellett élését hirdeti meg.
A kongresszus zárt ülésén Hruscsov négyórás beszédben `leplezi le` Sztálin bűneit.
[16]
1991. február 14.
Nemzetközi csúcstalálkozót tartanak Visegrádon
1972 októberében jött létre az Európai Közösség. 1981-ben csatlakozott a Közösséghez tizedikként Görögország is. Majd 1985. június 12-én vették fel Portugáliát és 1986. január 1-től Spanyolországot. Portugália, Spanyolország, de mindenekelőtt Görögország példája azonban felhívta a figyelmet: a stratégiai és politikai szempontok néha ütközhetnek a gazdasági, társadalmi szempontokkal. A közösség nem bírja el a `szegény övezet` integrálódását, s a felvétel előfeltételeként szigorúbban meg kell követelni az illető állam gazdasági és intézményes kapcsolatképességét a fejlett nyugat-európai államok rendszereivel. A volt szocialista országokban megindult demokratikus átalakulásokat 1989-90-ben minden európai szervezet bátorította. A `keleti` országokban az egyik legnépszerűbb politikai jelszó az európai egységesülés, a `Vissza Európába!` jelszó volt. Akkor ez természetesen a szovjet befolyási övezetből való kilépés követelését is jelentette. A szovjet zóna összeomlása után a realitás: a nyugati országok tanultak Görögország, Spanyolország és Portugália esetéből. Megkezdődött a feltételek kidolgozása, és megkezdődtek a viták: vajon mely országokra terjesszék ki az Uniót? Az egyik elképzelés szerint a 12-ek közé először az ún. reformországokat - Lengyelországot és Magyarországot, illetve Csehszlovákiát - kellene felvenni, esetleg kiterjeszteni a kört az 1991-ben önállóvá lett Horvátországra, illetve Szlovéniára. Az elképzelésben rejlő lehetőséget ismerte fel a magyar kormány, és hívta össze Visegrádba a lengyel, csehszlovák, magyar állam-, illetve kormányfőket. A találkozó jelezte: a magyar kormány kezdeményezően kíván fellépni a regionális együttműködés érdekében. A "hármas szövetség" egy új típusú gazdasági együttműködés ígérete is volt az elhalt KGST helyén. Ugyanakkor azonban Szlovákiában, és részben Magyarországon is, új nacionalista pártok jelentek meg, sőt parlamentáris erőként is működtek. Különösen a magyarellenes hangulat felerősödése gátolta ezt a folyamatot, amelyben vissza-visszatérően kihasználták a szomszédok (és a nyugat-európaiak is) a magyar miniszterelnök azon kijelentését: ő lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke. Évekig tartó magyarázkodás ellenére is a "magyar nacionalizmus" vádjával illették az 1990-94 között kormányzó kormánykoalíciót. Visegrádon, ugyanazon a helyen, ahol 1335-ben a magyar, lengyel és cseh király tárgyalt, Antall József magyar miniszterelnök, Václav Havel csehszlovák és Lech Walęsa lengyel elnök megállapodást írt alá. Érdekeik arra a meggyőződésre juttatták a három állami vezetőt, hogy "együttesen törekedjenek országaik felvételére a nyugat-európai védelmi, politikai és gazdasági integráció intézményrendszerébe". Kimondták: "a tőke és a munkaerő szabad áramlásának elősegítésére fejlesztik a piacalapú gazdasági együttműködésüket".