Múlt-kor.hu

Múlt-kor bolt: Itt vásárolhatsz termékeinkből 》

 Kassa elrablása

A Felvidék elszakításának szándéka az ezeréves magyar hazától már a Nagy Háború kitörése előtt, tehát már az ún. boldog békeidők éveiben titokban ott lappangott egyes cseh értelmiségi körök, sőt politikusok távlati célkitűzései között. A háború folyamán ezek a kusza elképzelések fokozatosan testet öltöttek. Az antanthatalmak hírszerző, majd politikai köreivel is kapcsolatokat kiépítő emigráns cseh politikusok a Monarchia háborús vereségébe vetették reményeiket, mivel számukra csak ez jelenthette elképzeléseik realizálhatóságát. Az észak-magyarországi területekre igényt tartó cseh politikusok arról álmodoztak, hogy – több jelentős felvidéki város mellett – Kassa is a létrehozandó cseh, esetleg csehszlováknak nevezett államalakulat részévé válik.

A háború utolsó napjaiban, majd a fegyverszünetet követő hetekben a csehek számára megnyílt annak lehetősége, hogy – a győztes szövetséges és társult hatalmak politikai és katonai támogatásával – valóra váltsák antantbarát politikusaik dédelgetett célkitűzéseit. Prágában a Csehszlovák Nemzeti Bizottságnak nevezett hazai cseh politikai csúcsszerv már 1918. október 28-án proklamálta a Csehszlovák Köztársaságot, amelynek az ún. cseh történelmi országrészeken túlmenően Magyarország északi vármegyéit – az ő szóhasználatukban Szlovákiát – is részének tekintették. Október 30-án Turócszentmártonban megalakult a Szlovák Nemzeti Tanács, amely elfogadta a „csehszlovák nemzet magyarországi ágának” függetlenségi nyilatkozatát.

Kassa törvényhatósági bizottsága e hírek hallatára 1918. november 1-jei rendkívüli ülésén állást foglalt városuk esetleges cseh annexiójával kapcsolatban, és a következő szövegű tiltakozó határozatot fogadta el: „Kassa szab. kir. város közönsége történelmi múltjához, magyar jellegéhez méltóan, valamint összes lakosainak kifejezésre juttatott érzelmeihez és akaratához képest egyhangúlag és általános lelkesedéssel kimondja, hogy mint a magyar kultúrának Felvidéken központja és alapítása óta magyar város, szeretett hazánkhoz, Magyarországhoz lelke egész hevével ragaszkodik, és mint magyar hazánknak szerves alkotórésze akar élni és fejlődni.” (Felsőmagyarország, 1918. november 2.)

Kassa fölött azonban tornyosulni kezdtek a magyarság történelmi tragédiájának viharfellegei. Az antant legfelsőbb haditanácsának 1918. december 3-i jegyzéke a „szlovák területek” kiürítésére szólította fel a budapesti kormányt, anélkül azonban, hogy körvonalazta volna a cseheknek átadandó terület kiterjedését. Ezt három nap múlva – 1918. december 6-án – a prágai kormány megbízottjaként Budapesten tartózkodó Milan Hodža és Bartha Albert hadügyminiszter által, közös megegyezéssel meghúzott első csehszlovák–magyar demarkációs vonal határozta meg. Ezen megállapodás értelmében Kassa még magyar fennhatóság alatt maradt, bár a csehek egy percig sem hagytak kételyt azzal kapcsolatban, hogy a Hodža által Budapesten kialkudott vonal távolról sem elégíti ki étvágyukat, és további magyar területekre, többek között Kassára is igényt tartanak.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2015. tavasz számában olvasható.

Előfizetek most

vagy

Emlékeztetőt kérek

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig

Ízelítő a Magazinból

További friss hírek

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra