Múlt-kor.hu


	Kádár Jánossal is találkozott Fidel Castro jobbkeze, „Commandante” Che Guevara

Kádár Jánossal is találkozott Fidel Castro jobbkeze, „Commandante” Che Guevara

Kádár Jánossal is találkozott Fidel Castro jobbkeze, „Commandante” Che Guevara

Che Guevara argentin forradalmárt, gerillavezért, a kubai forradalom egyik vezetőjét, egy nemzedék (sokak szerint hamis) bálványát ötven éve, 1967. október 9-én végezték ki Bolíviában. Guevara 1960-ban készült baszksapkás fotója a politikai ellenállás nemzetközi szimbólumává vált.

Ernesto Guevara de la Serna 1928. június 14-én született az argentínai Rosarióban, ír-baszk eredetű középosztálybeli családban. Mérnöknek készült, de hamar átiratkozott az orvosi fakultásra. Egyetemistaként egy barátjával motoron beutazta egész Latin-Amerikát, élményeiről írt A motoros naplója című könyvét meg is filmesítették. Diplomájának megszerzése után bőrgyógyászként dolgozott Guatemalában és Mexikóban. A szenvedő, elesett emberek láttán formálódott meggyőződése, hogy a nyomor végső oka a washingtoni kormány, amely az amerikai monopóliumok érdekében politikai és gazdasági fennhatósága alá vonja a szegényebb országokat, a „felszabadítás” reményét a latin-amerikai országok közös forradalmában látta. Rövid ideig egy perui kommunista volt a felesége, akinek nem kis szerepe volt marxista-leninistává válásában, kapcsolatukból egy gyermek született.

1955 júliusában Mexikóban ismerkedett meg a Moncada laktanya ostroma után Kubából száműzött, gerillaharcra készülő Fidel és Raúl Castróval, akiket lenyűgözött a fiatal argentin. Ekkoriban ragadt rá a „Che” becenév, annyira gyakran használta a kubaiak számára fura, Argentínában szokásos „hé” jelentésű szócskát, később már hivatalosan is így nevezte magát. 1956 végén rajta volt a Granma nevű hajón, amely 82 kubai forradalmárt szállított, hogy partra szálljanak a szigeten. Az első csata után csak tucatnyian maradtak életben, ők a Sierra Maestra hegyei közé vették be magukat, innen folytatták gerillaharcukat Fulgencio Batista rendszere ellen. Guevara a forradalom idején másodszor is megnősült, gerillatársától négy gyermeke született.

Che orvosként és harcosként is kitűnt, Castro bizalmasaként megkapta a commandante (parancsnok) rangot. Társai magabiztos, vakmerő és könyörtelen vezetőnek írták le, ő irányította 1958. december 31-én a gerillaháború egyik döntő hadműveletét, Santa Clara bevételét. Másnap a diktátor Batista elmenekült, Guevara és Castro diadalmasan vonulhatott be Havannába. A győzelem után a La Cabana börtönerőd parancsnokaként több száz olyan ember halálra ítélésében és kivégzésében vállalt aktív vagy passzív szerepet, akiket a Batista-rendszer idején elkövetett cselekményeik miatt vontak felelősségre. Ő volt a kubai munkatáborok szellemi atyja és megvalósítója, az első kényszermunkatábort 1960-ban hozta létre. A „született kubainak” minősített Che Guevara az új rendszer második embere, harmincegy évesen a nemzeti bank elnöke, 1961-ben ipari miniszter lett. E minőségében sokat utazott, sorra látogatta a harmadik világ legjelentősebb vezetőit, találkozott Hruscsovval, Mao Ce-tunggal, Magyarországi útja során Kádár János fogadta.

A szakállas forradalmár a hatalom csúcsain is puritán életet élt. Többnyire egyenruhát és baszk sapkát hordott, alkoholt, kávét sohasem ivott, a kubai szokások közül csak a szivarozásnak hódolt, temperamentuma időnként dühkitörésbe torkollott. Megvetette a pénzalapú gazdálkodást, az anyagi helyett az erkölcsi ösztönzést pártolta. A központi tervezésre esküdött, a kommunizmus kubai válfaját Ember és szocializmus Kubában című könyvében ismertette. Idealizmusa, saját értelmezésű marxista elméletei azonban megbuktak a gyakorlatban, nem utolsósorban a Szovjetunió ellenállásán. Guevara 1964-ben, az ENSZ-közgyűlés előtt mondott beszédében bírálta is országa leghatalmasabb szövetségesét, amiért az Kubában csak a saját érdekeit követi.

Kádár János és Che Guevara

A Commandante egyre gyanakvóbban figyelte, ahogy a kubai össznépi forradalom bürokratikus államigazgatássá változik, magas hivatalát, a papírmunkát, ücsörgést sem kedvelte. 1965-ben lemondott kubai állampolgárságáról és minden tisztségéről, s eredménytelenül próbálta Kongóba “exportálni” a forradalmat. A kudarc nem szegte kedvét, 1966 júliusában 44 társával Bolíviába indult, hogy kirobbantsa azt a szocialista forradalmat, amely elvezet a földrész felszabadításához. Helyzetértékelése ezúttal sem bizonyult helyesnek: a helyi kommunisták nem támogatták őket, a vidéki lakosság közömbös maradt, az elszigetelt gerillák egészségi állapota a nehéz terepen gyorsan romlott.

A kormányhadsereg CIA által kiképzett különleges egységei bekerítették, majd október 8-án La Higuera falu közelében elfogták a halálosan kimerült, a harcban megsebesült Guevarát. Másnap a bolíviai elnök parancsára – jóllehet a CIA ki akarta volna kérdezni – mindenféle tárgyalást mellőzve kivégezték foglyukat. A hóhérmunkát egy alkoholista őrmester vállalta el, a tetemet másnap mutatták meg a sajtónak. A titokban elhantolt holttestet 1997-ben találták meg, s Kubában, a Santa Clara-i mauzóleumban helyezték végső nyugalomra. A havannai belügyminisztérium épületén, amelyben egykor Che dolgozott, ma is látható hatalmas, tízemeletnyi portréja.

Guevara 1960-ban készült baszksapkás fotója hamar elterjedt Latin-Amerikában, majd az egész világon, s a politikai ellenállás nemzetközi szimbólumává vált, ma olyan ismert logónak számít, mint a Nike vagy a McDonald’s cégé. A holttestéről készült fotó is ikonikus lett, rajongói közül sokan Krisztus mártírhalálához hasonlították. Che Guevara ellentétes megítélésű történelmi figura, a Time magazin listáján a múlt század 100 legfontosabb embere között szerepel. A magazin találóan írta: „Bár a kommunizmus kihunyt, ő továbbra is a lázadás szimbóluma maradt”. Már életében a balos ifjúsági mozgalmak bálványává és az általa megvetett kapitalisták kelendő árucikkévé vált, arca pólókon, posztereken köszön vissza, sokan viszont az elvakult ideológust és a véreskezű hóhért látják benne.

Magazin


	Kádár Jánossal is találkozott Fidel Castro jobbkeze, „Commandante” Che Guevara

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2017. tél: Hitler elfeledett szövetségesei

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr
Impresszum

Főszerkesztő: Bartal Csaba
Főszerkesztő-helyettes: Ács Tibor Adrián
Felelős szerkesztő: Kulcsár Ádám
Munkatársak: Báló Edina, Czókos Gergő, Hajdu T. Tibor, Lados Tamás

Kapcsolat

info@mult-kor.hu

 

Váltás az asztali verzióra