Múlt-kor.hu

Ilyen volt Budapest a Tanácsköztársaság idejében

Ilyen volt Budapest a Tanácsköztársaság idejében

2019. március 21. 15:06 Múlt-kor

A magyarországi Tanácsköztársaságot pontosan száz esztendeje, 1919. március 21-én kiáltották ki. A Kun Béla nevével fémjelzett proletárdiktatúra és vörösterror időszakáról a Múlt-kor aktuális számában olvashat. A hírhedt 133 nap fenekestül forgatta fel az akkori magyar társadalmi és politikai életet. A bukás utáni zavart Kosztolányi Dezső szemléletesen mutatja be az Édes Anna című regényének nyitó jeleneteiben – alább olvasható a ma már klasszikusnak számító mű egyik részlete, amelyet mi a Fortepan képeivel illusztrálunk.

„Lenn sétált az a vöröskatona, aki az előbb fölkiabált, de már oly egyedül és elhagyatottan, hogy nem is gerjesztett gyűlöletet. Apró, csenevész proletár volt, nem is emberhez, hanem egy embrióhoz hasonlított, akinek a vállára szuronyos puskát biggyesztettek. (...)
Ebben a bénulatban nem volt se mozgás, se hang, csak egy kép mozgott és üvöltött, az a plakát, mely ezt ordította: Fegyverbe, fegyverbe!, az a vad, őrült matróz, aki egy lobogót rázott hihetetlen lendülettel, egészen összeolvadva vele, s úgy kitátotta csontos száját, mintha el akarta volna nyelni a világot.

Vizy sokszor elment e falragasz mellett, de igazán sohase merte megnézni. Úgyszólván most nézte meg először nyugodtan, káprázás nélkül, ahogy a leáldozó napot nézzük meg, mely már nem sérti szemünket. (...)
Ifjúmunkások, inasgyerekek, tízen-tizenöten, igazán önzetlen tájékozatlansággal fújták most, amire megtanították őket, az Internacionálét. (...)
Mikor a lakás minden ablaka be volt csukva, Vizy odalépett Katicához, és valami hideglelős, édeskés mosolykával ezt suttogta:

- Megbuktak.

(...) Alighogy kiejtette ezt, dörömböltek a külső ajtón.
Vizy elsápadt. A levegőbe nézett, mintha a szót keresné, melyet az előbb kimondott, és hogy eltüntesse nyomát, utánanyúlt, mint mikor cigarettafüstöt hessegetünk. (...)
Ez járt fejében: túszszedés, házkutatás, vésztörvényszék! És az, amit védelmére hoz föl: húszéves közpálya, szociális lelkiismeret, marxizmus, melyet elvben helyesel, csak túlzó kinövéseit nem! (...)

Egy emberke állott előtte a folyosón, vöröshajtókás postáskabátban, melynek gallérja otthonosan ki volt gombolva.

- Méltóságos uram - harsogta az emberke, hangosan, hogy az egész ház lakói meghallhatták -, méltóságos uram.
- Elvtárs - üdvözölte Vizy -, hát maga az, elvtárs?
- Alázatos szolgája, méltóságos uram.
- Jöjjön be, Ficsor elvtárs.

Így társalogtak igazi világtörténelmi udvariassággal, mindketten bizonytalanul, kölcsönösen előnyt adva egymásnak.
Vizy Kornél miniszteri tanácsos négy hónap múltán most hallotta először régi címét. Egy kis örömöt érzett, de egy kis csalódást is, hogy nem azok érkeztek, akiknek jöttére már elkészült. Ficsor pedig, az Attila utca 238. számú ház házmestere le volt forrázva, hogy a ház tulajdonosa még most is elvtársnak titulálja.”

Kosztolányi Dezső: Édes Anna (részlet)

 

Ilyen volt Budapest a Tanácsköztársaság idejében

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2019. tavasz: A vörösterror 133 napja

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra