Múlt-kor.hu

Így lehelt halálos gázt a világba a pokol kapuját őrző Kerberos, a többfejű kutya

Így lehelt halálos gázt a világba a pokol kapuját őrző Kerberos, a többfejű kutya

2018. március 9. 11:46

Az ókori Róma papjai szén-dioxiddal kábították el azokat az állatokat, amelyeket áldozatként ajánlottak fel az isteneiknek. Egy új tanulmány szerint a „pokol kapuját” egy barlang szimbolizálhatta, amely az alvilágba vezetett.

Egyszerűen megfulladtak az állatok

Egy színházban áldozták fel az állatokat az ókori Róma papjai, hogy így nyerjék el isteneik kegyeit. Úgy vélték, hogy azok jóindulatát csupán ajándékokkal biztosíthatják, és csak akkor kapnak valamit, ha cserébe adnak is. Ezért csatlakozott mind a köz-, mind a magánélet fontosabb megnyilvánulásaihoz valamilyen áldozat. Rituális szertartások során ontották állatok vérét például városalapításkor, a csaták előtt, a győzelmek után, a népgyűléseket megelőzően, vagy épp a bűn engesztelésére. Emellett az ünnepek, házasságkötések és más, fontos események is kötelező alkalmat adtak véres vagy vértelen áldozatok bemutatására.

Az, hogy milyen állatot választottak a papok, szinte mindig az égi istenek „kívánságaitól” függött. Poszeidón (a tenger istene) például a bikát és lovat részesítette előnyben, Déméter (a földművelés és termékenység istennője) a disznót, Dionüszosz (a bor és mámor megtestesítője) a bakkecskét, Aszklépiosz (a gyógyítás istene) a kakast, míg Aphrodité (a szerelem és szépség istennője) a galambot. A férfi istenségeknek rendszerint hímet, az istennőknek pedig leginkább nőstényt áldoztak fel.

A „pokol kapuja” az ókori Róma területén, egy barlangban rejtőzik. A görög-római hitvilág szerint ez mutatott utat az alvilágba. Egy új tanulmány szerint azonban az áldozatokat bemutató papok nem használtak késeket vagy más fegyvereket az állatok életének kioltásához. Azok ugyanis egyszerűen megfulladtak egy halálos gáztól, amely a barlangból áramlott ki. 

„Az egyszerűen gondolkodó, egykori szemlélők számára ez az egész természetfelettinek tűnt, hiszen nem ismerték ennek a halálos gáznak, a vulkáni szén-dioxidnak az eredetét” – mutatnak rá a kutatók tanulmányukban, amelyről a Livescience számolt be. – „Több mint kétezer évvel ezelőtt ezeket a jelenségeket nem tudták tudományosan megmagyarázni, ezért a természetfölötti erőknek tulajdonították vagy épp a jószándékú isteneknek.”

Titokzatos nyílások

A „pokol kapuját” az Olasz Régészeti Küldöttség (Italian Archaeological Mission) tudósai egy régészeti ásatás során tárták fel, még 2011 és 2013 között. Ennek helyszínére a Délnyugat-Törökországban található, ősi Hierapolis városában bukkantak. A helyet ma Pamukkálénak hívják, amely hófehér szikláiról ismert. Ezt a földfelszín alól feltörő, kalcium-hidrogénkarbonátban és szén-dioxidban gazdag, 35 fokos víz hozta létre.

Beazonosították a Plutonium néven ismert romokat, amely az alvilág isteneinek szentélye, utalva Plútóra, az alvilág urára (az ókori Görögországban őt Hádész testesítette meg). A barlang pontosan egy színház alatt helyezkedik el, és olyan gázok törnek fel belőle, melyek belélegezve halálosak. A tudósok szerint az is lehetséges, hogy először az ősi pásztorok szereztek tudomást ezekről a mérgező vegyületekről, amikor állataik megbetegedtek vagy elpusztultak, miután túl közel kerültek a szellőzőnyílásokhoz.

„Ez a tény késztethette a papokat arra, hogy templomokat és szentélyeket emeljenek ezeken a titokzatos helyeken” – mondta Hardy Pfanz, a németországi Duisburg-Essen Egyetem vulkanológiai biológusa, utalva többek közt Apolló templomára és a Plutóniumra is. – „A magas szén-dioxid kibocsátású helyszíneket mofettának hívják, és a törökországi mofetta aligha az egyetlen olyan hely, amelyet az ősi papok használtak.” (A mofetta vulkáni utótevékenységhez kötődő, főleg szén-dioxidból álló gázfeltörés és a ma is divatos egyfajta gyógygázfürdőt jelent.)

Dél-Olaszországban, Törökországban és Görögországban is hasonló pokolkapukra bukkantak, amelyek leggyakrabban közvetlenül az erős szén-dioxid kibocsátású mofetta helyszíneken rejtőznek. Az ókori emberek számára azonban mindez nagy valószínűséggel a tudatlanság homályába veszett. A papok pedig kihasználták a természetfelettinek titulált lehetőséget, és itt mutatták be állati áldozataikat. Az ókori feljegyzések szerint ugyanis a barlangba lépő emberek szervezete valamiért jobban viselte a gáz belélegzését, mint az áldozati birkák, disznók, galambok és más élőlények. Strabo és Plinius római filozófusok ősi írásai szerint az emberek úgy gondolták, hogy az alvilág őrzője, Plútó többfejű kutyájának, Kerberos lehelete okozta a halálos gőzöket.

Fény derül a főpapi titokra

A kutatók egy hordozható gázelemző rendszert használtak a barlang szén-dioxid szintjének tanulmányozására, ám az itt fellelt állati tetemek is elég bizonyítékkal szolgáltak a mérgező gázok jelenlétére. „A barlang előtt talált, nagy számú, elpusztult rovar és madár is megerősítette a halálos szén-dioxid-tó létezését” – írják a kutatók. – „Mindjárt az első kutatási napunkon két madár és több mint hetven bogár tetemét találtuk meg.” Ráadásul a helybéliek halott egerekre, macskákra, menyétekre és gáztól megfulladt rókára is bukkantak a helyszínen. Ezek a halálesetek általában az esti sötétedéskor és a reggeli órákban történtek.

„Ez azért lehet, mert a barlangban található szén-dioxid-tó gázszintje folyamatosan változik a nap folyamán” – mondta Pfanz. – „A kora reggeli órákban igen magas értékeket mértünk, majd ezek egy részét a napfény infravörös fénye elpusztította és alacsonyan tartotta napközben, ám napnyugtakor a gázszint ismét emelkedni kezdett.” A kutatók ebből arra is következtettek, hogy a birkák, kecskék és más állatok feláldozását ezért elsősorban reggel vagy este végezték el.

A papok valószínűleg tudatában voltak egy másik titoknak is. A barlangi gázok ugyanis elsősorban a talaj szintjén bizonyultak halálosnak. Amíg az állatok néhány percen belül elpusztultak, a papok egy magas kőre álltak, hogy így elég távol kerüljenek a halálos gázok forrásától. „Ebben a magasságban akár húsz-negyven percig is ácsoroghattak és lélegezhettek anélkül, hogy veszélybe került volna az életük” – mutatott rá a szakember. – „Ám miután a szén-dioxid koncentráció mind az Apollo-templomban, mint a Plutóniumban jóval meghaladta a 60-80 százalékot, a papok bizony komolyan szédülhettek és elképzelhető, hogy a gázok hallucinogén hatása miatt nem voltak egészen maguknál.”

A közösség tagjai azonban valószínűleg biztonságban maradtak. A tó kiterjedése soha nem haladta meg a másfél métert, és miután a szén-dioxid nehezebb a levegőnél, ezért jó eséllyel a barlang alján maradt. „Egy-egy ilyen áldozati szertartást több százan figyeltek a barlang bejárata előtt felépített templomban kialakított ülőhelyekről” – mondja Pfanz. – „Ők biztonsággal nézhették, hogy mi történik az arénában, amikor a papok az istenségek nevében kisebb madarakat, elsősorban fecskéket vagy galambokat vetettek a tóba, és figyelték azok haláltusáját.”

A kutatók méréseikkel bizonyították, hogy a barlangi üreget érő napfény és a szél is hozzájárul a mérgező gázok terjedéséhez. A Duisburg-Essen Egyetem munkatársai által vezetett csapat emellett tanulmányozta az ókori szerzők írásait is a helyi áldozatbemutatási rituálékról. Az időszámításunk előtti első században élt görög földrajztudós és utazó, Sztrabón például egy feljegyzésében úgy fogalmazott, hogy „a barlangban annyira sűrű és homályos a pára, hogy a talajt sem lehet látni”. Ebből arra következtetett, hogy minden ide belépő állat azonnal elpusztult. A korabeli papok persze szívesen kérkedtek természetfeletti erejükkel, miközben ki és besétáltak a barlangba. Jól tudták, hogy mikor szabad áldozatot bemutatni az üregben, hogyan maradjanak távol a kigőzölgéstől és biztos, ami biztos alapon gyakran tarthatták vissza a lélegzetüket. A tanulmány az Archaeological and Anthropological Sciences folyóiratban jelent meg.

Így lehelt halálos gázt a világba a pokol kapuját őrző Kerberos, a többfejű kutya

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2018. nyár: Szerelmes uralkodók

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra