Múlt-kor.hu

Így buktatta meg a német atomprogramot a sítalpakon érkező norvég kommandó

Így buktatta meg a német atomprogramot a sítalpakon érkező norvég kommandó

2018. március 12. 09:47

Hetvenöt évvel ezelőtt Németország közelebb állt az atomfegyver kifejlesztéséhez, mint az Egyesült Államok. Egy ma már keveset használt különleges anyag, a nehézvíz jelentette a német atomprogram kulcsát. Ennek előállítása egy szigorúan őrzött üzemben folyt Norvégiában. Mi az a nehézvíz? Miért volt rá szükség? Hogyan tudott egy maréknyi elszánt norvég katona átjutni az üzem áthatolhatatlannak hitt védelmén, és hogyan sikerült úgy végrehajtaniuk az akciót, hogy az nem került emberéletbe?

A nehézvíz és a német atomprogram

A ciánkapszulák kiosztása után Leif Tronstad, a Norvég Királyi Hadsereg ezredese elmondta katonáinak: „Nem mondhatom meg nektek, miért olyan fontos ez a küldetés, de ha sikerrel jártok, száz évig fogtok élni Norvégia emlékezetében.” A kommandósok annyit mindenesetre tudtak, hogy egy korábbi, hasonló műveletre tett brit kísérlet teljes kudarcba fulladt. A katonákat szállító mindkét siklórepülő úton a cél felé lezuhant, a túlélőket pedig hamar elfogták a németek, majd megkínozták és kivégezték őket. Ha elfogják őket, a norvég katonák hasonló sorsa számíthattak, ezért kapták a kapszulákat.

Február 28-án volt a Gunnerside hadművelet hetvenötödik évfordulója. Habár nem telt még el száz év, e sikeres norvég küldetés emléke elevenen él Norvégiában és külföldön is. A filmek, könyvek, és tévésorozat formájában is feldolgozott szabotázsakció volt az egyik legdrámaibb és legfontosabb katonai művelet a II. világháborúban. A német megszállás alatt lévő norvégiai Telemark megyében található Vemork vegyi üzem elleni akció több hónapos időbeli hátrányba helyezte a német atomprogramon dolgozó tudósokat, így az Egyesült Államok át tudta venni a vezetést az atombomba kifejlesztéséért folyó versenyben.

Miközben az emberek többsége Japánnal és a Csendes-óceánon folyó háborúval kapcsolja össze az amerikai atomprogramot, a Manhattan projekt valójában azután indult, hogy a szövetséges hírszerzés gyanút fogott, hogy a németek aktívan fejlesztenek egy ilyen fegyvert. Az európai harcok végül azelőtt befejeződtek, hogy bármelyik oldal rendelkezett volna működő atomfegyverrel. Az amerikaiak első kísérleti robbantása, az 1945. július 16-i Trinity főpróbája éppen május 7-én zajlott, azon a napon, amikor Németország kapitulált.

Az amerikai atombomba nem készült el időben a Németország elleni használatra. Azonban ha a németeknek sikerült volna kifejleszteni saját bombájukat néhány hónappal korábban, az európai háború kimenetele akár egészen más is lehetett volna. A több hónapnyi visszaesés, amit a Vemork vegyi üzem norvég szabotázsa okozott, akár még a német győzelmet is megakadályozhatta.

Amit Tronstad ezredes – aki maga is vegyész volt a háború előtt – elárulhatott az embereinek az volt, hogy a Vemork vegyi üzem úgynevezett „nehézvizet” állít elő, ami fontos eleme a német fegyverfejlesztésnek. Ezen túl a norvég csapatok nem tudtak semmit az atombombáról, sem arról, hogy a nehézvíz mire és hogyan használható. Még napjainkban is, amikor sokaknak van legalább alapvető fogalmuk az atombomba működéséről és tudják, hogy hatalmas energiájának forrása az atommag hasadásából fakad, kevesek tudják, hogy mi is a nehézvíz vagy hogy milyen szerepe van a maghasadásban. Ennél is kevesebben tudják, hogy a németeknek miért volt rá szüksége, míg az amerikaiaknak miért nem.

A nehézvíz pontosan az, amit a neve elárul: víz, amelynek molekuláris tömege a megszokott 18 atomi tömegegység (vagy dalton) helyett 20. Azért nehezebb, mert a H2O molekula két hidrogénatomja 1 helyett 2 atomi tömegegységet nyom (az egy oxigénatom 16-ot). Míg egy átlagos hidrogénatom magja egyetlen protonból áll, a nehézvíz hidrogénatomjainak (melyeket deutériumnak is neveznek) magjai egy protonból és egy neutronból. Az ilyen „nehéz” vízmolekulák rendkívül ritkák a természetben (kevesebb mint egy fordul elő milliárdonként), így a németeknek mesterségesen kellett előállítaniuk az összes nehézvizet, amire szükségük volt.

Kémiai tulajdonságaikat tekintve a víz és a nehézvíz nagyon hasonlóak. Ha a csapból egyszer csak nehézvíz kezdene folyni, nem vennénk észre a különbséget főzéskor, mosáskor vagy iváskor. Az azonban feltűnne, hogy a nehézvízből készült jégkockák lebegés helyett elsüllyednének a normális ivóvízben a megnövekedett sűrűségük miatt. A különbségek hajszálnyiak, de a nehézvíz képes valamire, amire a víz nem. Amikor a maghasadás által felszabadított gyorsan mozgó neutronok nehézvízen keresztül mozognak, lelassulnak, avagy szakszóval moderálódnak. Ez azért fontos, mert a lassan mozgó neutronok alkalmasabbak a maghasadás kiváltására az uránatomokban, mint a gyorsan mozgók. Mivel a nehézvízen keresztül haladó neutronok nagyobb hatékonysággal végzik el ezt a munkát, kevesebb uránra van szükség a kritikus tömeg, azaz a láncreakció elindításához szükséges minimális hasadóanyag-mennyiség eléréséhez. Ez a láncreakció a kritikus tömegben az, ami a robbanás erejét adja. A németeknek tehát az atomrobbanás előidézéséhez volt szükségük a nehézvízre.

Az amerikai tudósok ezzel szemben más módját választották a kritikus tömeg mihamarabbi elérésének: dúsított uránt használtak, amelyben nagyobb koncentrációban van jelen a könnyen hasadó urán-235-ös izotóp, míg a németek dúsítatlan uránnal dolgoztak. A neutronok lassítására pedig az amerikaiak a könnyebben hozzáférhető grafitot alkalmazták. Mindkét megközelítésnek megvoltak a maga előnyei és hátrányai, de az amerikaiaké mindenesetre nem függött a rendkívül ritka nehézvíz mesterséges előállításától. A nehézvíz ritka mivolta miatt vált a német atomprogram Achilles-inává.

Sítalpakon be és ki, észrevétlenül

A britek siklórepülős kudarcukkor nehézfegyverzetet, de még bicikliket is vittek magukkal, hogy a havas utakat követve frontális támadást hajtsanak végre a vegyi üzem ellen. A norvégok más stratégiát választottak: kitalálták, hogy egy kis csoportnyi elit síelőt az üzem körüli vadonba dobnak le, a könnyű fegyverzetű síelők gyorsan eljutnak az üzemig, küzdelem helyett lopakodva bejutnak a nehézvizet előállító terembe, és robbanóanyagokkal megsemmisítik azt.

Hat norvég katonát dobtak le, akik aztán csatlakoztak a már a helyszínen lévő négyhez. (A négy katona hetekkel korábban ejtőernyőzött le, feladatuk egy leszállópálya kijelölése volt egy tavon a brit siklórepülősöknek, akik végül sosem érkeztek meg.) A földön csatlakozott hozzájuk egy szintén norvég kém. A tizenegy fős csoport eleinte lassan haladt a zord időjárási körülmények miatt, de amint az idő végre kitisztult, gyorsan meg tudták közelíteni a célt a havas vidéken.

A Vemork üzem egy meredek domboldalba kapaszkodott egy mély szakadék és az abban futó Måna  folyó felett, amelyet egy híd szelt át. A megérkező norvég kommandósok látták, hogy a nagy erőkkel őrzött hídon hiába próbálnának átkelni. Ezért inkább lemásztak a sötétség leple alatt a szakadék aljába, átkeltek a befagyott folyón, és felmásztak a szakadék túloldalán az üzemhez, teljesen elkerülve a hidat. A németek úgy gondolták, a szakadék felől lehetetlen az átkelés, így egyáltalán nem őrizték. A norvégok ezután észrevétlenül elkerülték az őrszemeket, és megkeresték a nehézvíz-előállító termet. Ehhez a norvég ellenállás az üzemben dolgozó tagjai által adott térképeket használtak. A teremhez elérve elhelyezték időzített robbanószerkezeteiket, majd a robbanás utáni káoszban sikerült elhagyniuk a helyszínt.

Az akcióban senki sem vesztette életét, és egyik oldal sem adott le egyetlen lövést sem. Az üzemből kijutva a norvégok visszamentek a szakadékon keresztül, majd kis csoportokra oszlottak fel, amelyek egymástól függetlenül kelet felé indultak sítalpakon a semleges Svédország felé. Végül mindannyian visszajutottak a Nagy-Britanniában állomásozó norvég egységükhöz.

A németeknek később sikerült helyrehozniuk az üzemet és folytatni a nehézvíz gyártását. A későbbiekben többszöri szövetséges bombázás sem tudta áttörni az üzem nehéz falait, így a gyártás tovább folyt, azonban a norvég kommandósok által előidézett időkiesés miatt a német atomprogram nem tudott sikert elérni a háború vége előtt.

Napjainkban nem sokat hallunk a nehézvízről, a modern nukleáris fegyvertechnológia már más utakon jár. Egykoron azonban ez volt az egyik legritkább és legveszélyesebb anyag a világon, és bátor katonák – britek és norvégok egyaránt – küzdöttek a termelésének leállításáért.

Így buktatta meg a német atomprogramot a sítalpakon érkező norvég kommandó

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2018. nyár: Szerelmes uralkodók

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra