Múlt-kor.hu

Hét legendás afrikai birodalom, amely eltűnt a történelem viharaiban

Hét legendás afrikai birodalom, amely eltűnt a történelem viharaiban

2017. március 6. 10:25

Karthágó hajói bejárták Nyugat-Afrikát, Timbuktu könyvtárában 700 ezer kéziratot őriztek, a kusita királyok pedig Egyiptomot is meghódították. Afrika a történelme során számos mára elfeledett birodalom szülőhelye volt, ezek maradványai ma is csodálattal töltik el az utazókat. Következzen hét legendás afrikai birodalom, amely elveszett a történelem viharaiban. 

Kusita Királyság

A mai Szudán területén, a Nílus felső folyása mentén állt fenn a Kr. e. 11. századtól a Kr. u. 4. századig a Kusita Királyság, amelynek történetét főképp egyiptomi forrásokból ismerjük. Bár hírneve  a nagy északi szomszéd árnyékában elhalványult az évszázadok során, a királyság mind katonailag, mint gazdaságilag méltó riválisa volt az ókori Egyiptomnak. A korszak fontos kereskedelmi központjának számított, lakói leginkább elefántcsonttal, tömjénnel, vassal és arannyal üzleteltek. A kusita királyok a Kr. e. 8. században Egyiptomot is meghódították és mint a XXV. dinasztia fáraói uralták a Nílus-mentét egészen az asszírok Kr. e. 7. századi hódításáig. A kusiták az egyiptomiak számos szokását átvették, így például egyes isteneik tiszteletét, a halottak mumifikálásának gyakorlatát, sőt még a piramisépítést is. Az egykori főváros, Meroé környékén több mint 200 jellegzetes kusita piramis maradványai tekinthetők meg napjainkban is – ami több mint, ahány piramist Egyiptomból ismerünk.

A seholsem volt Punt

Punt rejtélyes földje már régóta sok vitára szolgáltat okot a kutatók számára. Az egyiptomi forrásokban Kr. e. 2500 környékén jelent meg, mint egy aranyban, mirhában, ébenfában és különféle egzotikus állatokban gazdag ország, ahová a fáraók több alkalommal is indítottak komoly kereskedelemi expedíciókat. Bár ezen egyiptomi kereskedőflották és karavánok emléke jól megőrződött a történelem során, Punt országának pontos elhelyezkedése máig vitatott. A History.com cikke szerint egyesek szerint az Arab-félszigeten, mások szerint a Szentföldön kell keresnünk, míg a legvalószínűbb elmélet a Vörös-tenger kelet-afrikai partvidékére helyezi. 2010-ben egy – egykor Punt uralkodói által az egyiptomi fáraóknak ajándkékként küldött – mumifikált pávián maradványainak vizsgálata révén a mai Etiópia és Eritrea területére helyezték a rejtélyes országot.

A hatalmas Karthágó

Az ókori Karthágót leginkább mint Róma egykori nagy riválisát ismerhetjük. A mai Tunézia északi partvidékén fekvő tragikus sorsú városállam, Kr. e. 146-ban történt lerombolását megelőzően több mint 500 éven keresztül a Földközi-tenger meghatározó nagyhatalmának számított. A főniciaiaktók származó punok kezdeti kereskedelmi telepe fokozatosan egy hatalmas tengeri birodalommá fejlődött, amely hatalma csúcspontján az észak-afrikai partvidék mellett uralma alá hajtotta a mai Spanyolország déli részét, illetve a Mediterrán szigetvilág jelentős részét, úgy mint Korzikát, Szardíniát, Máltát, a Baleári-szigeteket és Szicília egy részét. A fővárosban közel félmillió ember élt és megerősített kikötője 220 hajó befogadására is képes volt. A punok főképp arannyal, ezüsttel, rézzel és különféle szövetekkel kereskedtek. Hajóik bejárták a teljes Földközi-tengert, de eljutottak a Brit-szigetekig is, sőt egyesek szerint egy Hanno nevű pun felfedező Afrika nyugati partjai mentén hajózva egészen Szenegálig, vagy akár Gabonig is eljuthatott. Karthágó terjeszkedése miatt azonban szembekerült az ugyancsak ekkoriban felemelkedő Rómával. A három véres pun-római háború végül az egykor dicső Karthágó teljes pusztulásával ért véget.

Bizánc fontos szövetségese, az Akszúmi Királyság

A Római Birodalom Kr. u. 1. századbeli felemelkedésével párhuzamosan, Kelet-Afrikában, a mai Etiópia és Eritrea területén, az Akszúmi Királyság vált a térség domináns hatalmává. A 2-3. századra már jelentős bevételeket szerzett egyrészt a virágzó elefántcsont- és aranykereskedelem révén, másrészt fontos szerepe volt az ókori Európa és a Távol-Kelet közt folyó áruforgalom lebonyolításában is. Saját, 26 betűből álló írást fejlesztettek ki, amelyet ge’ez néven ismerünk. Sajátos építészeti stílusának jellegzetességei voltak a hatalmas, kőből épült obeliszkek, amelyek magassága elérhette akár a 33 métert is. A 4. században a világ egyik első államaként vezette be a keresztény vallást, így a későbbiekben a bizánciak fontos politikai és katonai szövetségesének számított. Az Akszúmi Királyság a 7-8. században fokozatosan lehanyatlott, de vallási öröksége máig él az Etióp Ortodox Egyház révén.

Mali Birodalom

A legendák szerint a Mali Birodalmat 13. században alapította Szunjata Keita, miután száműzetéséből visszatérve legyőzte a szülőföldjét meghódító Sosso Birodalom uralkodóját. Utódai Nyugat-Afrika jelentős részére kiterjesztették hatalmukat és Malit a korszak egyik legnagyobb birodalmává és kereskedelmi nagyhatalmává emelték. Az állam legfontosabb városai Dzsenné és Timbuktu voltak, utóbbiban működött a híres Szankore egyetem is. Könyvtárában becslések szerint 700.000 kéziratot őriztek. A birodalom gazdagságát jól mutatja be Musza Mansza király híres mekkai zarándokútja, amelynek során annyi aranyat hagyott Egyiptomban ottjártakor, hogy az évekre elvesztette értékét a Nílus-menti országban. A Mali Birodalom végül a 16. században fokozatosan darabjaira hullott.

Szongai Birodalom

A 15. században megalakult Szongai Birodalom egyike volt Afrika történetének legnagyobb területi kiterjedésű államainak. Fénykorában Nyugat-Afrika majdnem teljes egészére kiterjedt, magába olvasztva a Mali Birodalom egyes régióit is. Felemelkedését jövedelmező kereskedelmének és rendkívül hatékony közigazgatási rendszerének köszönhette. A hatalmas területet az uralkodók tartományokra osztották, amelyek élén egy-egy kormányzó állt. A 16. század első felében, I. Aszkia Muhammad uralkodása alatt Szongai tovább erősödött, élénk kereskedelmi kapcsolatokat épített ki Európával és a muszlim világgal, és jelentősen támogatta az iszlám kultúra és tudomány térnyerését. Uralkodása alatt a timbuktui egyetem is aranykorát élte. A Szongai Birodalom végül a 16. század végén bukott el egy hosszú polgárháborús időszak, majd a marokkói szultán hódításai következtében.

Nagy-Zimbabwe titka

Nagy-Zimbabwe romvárosa a szubszaharai Afrika egyik leglátványosabb régészeti lelőhelye. Az impozáns sziklahalmok, kőtornyok és gránitfalak számos legenda alapjául szolgáltak a történelem folyamán, így egy időben a bibliai Sába királynőjének lakhelyének is gondolták. Történészek azonban mára kiderítették, hogy a város egy virágzó birodalom központja volt a 13-15. századok során. A királyság fennhatósága a mai Botswana, Zimbabwe és Mozambik területére terjedt ki. Gazdagságát – a többi afrikai birodalomhoz hasonlóan – leginkább a kereskedelemnek köszönhette. Szarvasmarhát és nemesfémeket exportáltak, valamint ellenőrizték az Indiai-óceán felé vezető kereskedelmi útvonalakat. Bár történelméről meglehetősen keveset tudunk, a régészek által itt talált kínai edények, arab üvegek és európai szövetek azt mutatják, hogy egy Nagy-Zimbabwe városa fénykorában egy fontos kereskedelmi központ lehetett. Az egykor 20 ezer lakosú erődváros a 15. század végén ismeretlen okokból elnéptelenedett és a királyság eltűnt a történelem színpadáról.

Hét legendás afrikai birodalom, amely eltűnt a történelem viharaiban

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2019. tavasz: A vörösterror 133 napja

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra